2018 november 17 - 29.

2018. november 17., szombat

Nagyfiam kitalálta, hogy palacsintát szeretne sütni. Már régóta reklamál, hogy sütni szeretne, hát gondoltam, hadd csinálja, de aztán meggondolta magát, átadta a lányomnak. Hiába kértem, hogy mindenki folytassa, amit elkezdett: a lányom vigyázzon Matyira, nagyfiam folytassa a palacsintát, de ők nem hallgattak rám. Lányom teljes kiőrlésű lisztet tett a palacsintába, amitől nagyfiam begurult és kitört a botrány. Kiküldtem nagyfiamat az apjához a kertbe és kiöntöttem a két kiló lisztből készült palacsintatésztát. Nesze neked élménypedagógia és tapasztalás! Két perc múlva kinéztem a kertbe, látom, hogy nagyfiam a bogárnézővel tanulmányoz egy bogarat.:) Nem mentünk kung-fu edzésre, mert a két fiúnak hasmenése volt előző este, inkább kihagytuk. Cserébe nagyfiam rajzolt egy várat és beleírta a hármas szorzótáblát. :)

Este karácsonyi képeslapokat készítettem. Annyira belejöttem, hogy egész éjjel azt csináltam, de ilyen szép alkotások születtek. :)

Nov. 18., vasárnap

Szikrázó napsütés volt, délután elmentünk játszótérre és még egy kis geocaching is belefért. Matyi elaludt a  kocsiban, ezért csak a nagyokkal mentünk kincset keresni, de utána felkeltettük, hogy ő is játsszon. Nagyon élvezte a játszóteret. :) Utána misére mentünk. A gyerekek jól viselkedtek, ezért csoki volt a jutalom. Itthon Váratlan utazást néztünk. Odáig vannak a sorozatért. Jókat nevettünk Félix King csintalankodásain. Mintha a fiamat látnám. :)

Nov. 19., hétfő

Elmentünk könyvtárba, de zárva volt. Megérkezett a távirányítós tengeralattjáró. Miközben kibontottuk, eltört egy propellere, de valamennyire működik - körbe-korbe megy. Mindegy, merre, de megy. :) Fürdésnél kipróbáltuk, a fiúk teljes extázisban voltak. Nem is érdekelte őket, az eltört propeller. :) Délután korcsolyázni voltunk az otthon tanulókkal Galwayben. A nagyok nagyon élvezték. Matyi is ment egy-két kört apa ölében. :) 

Nov. 20., kedd

Kis madárkáink már kora reggel a kertben toporogtak, várták az ennivalót. Gyorsan szórtam nekik magokat, hadd legyen mit enniük. Olyan édesek, csodálatos az ablakból megfigyelni őket. :) Nagyfiam és lányom tanultak, mi Matyival fejlesztettünk egy kicsit, aztán rajzoltunk. Mindent telerajzolt. :) Alig győztem adni neki a felületeket, csak rajzolt és rajzolt. :) Miután nagyfiam befejezte a tanulást, lapbook-ot tervezett: Ünnepes lapbookot. Meglátogatott minket az ukrán anyuka a kisfiával, Matykó jót játszott. Délután karácsonyi képeslapokat készítettünk.

Nov. 22, csütörtök

Ma könyvtárban voltunk. Matyi nagyon ügyes volt, végig figyelt és a mese után mondókázás volt, végig mutogatta a mondókákat és a dalokat. Az anyukák egyre jobban nyitnak felém, csak még nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy beszéljek, de muszáj lesz. Ott volt a kislány az asszisztenssel, adtam neki néhány tanácsot a fejlesztéssel kapcsolatban. Este apa vitte lányomat lovagolni, én otthon maradtam a fiúkkal. Matyi nagyon próbált valamit elmagyarázni: tota, tota, nem értettem, mit szeretne. Amikor látta, hogy értetlenkedem, megállt, az edénybe tett egy edénytörlőt és elkezdett énekelni felette. Akkor értettem meg, hogy szülinapi tortát akart mondani. :)

Nov. 23., péntek

Szülőcsoport volt reggel, felvételt készítettünk arról, ahogy játszottam Matykóval. Most is furcsa volt, hogy angolul kellett hozzá beszélnem, de már nem feszélyezett annyira, már sokkal természetesebben tudtam viselkedni. Ez jót tett, mert így ők is láthatták, hogy fejlesztünk itthon. Megbeszéltük, hogy nagyon jó volt a szemkontaktusom, figyeltem rá, kommentáltam, amikor kellett stb. Nagy dicséretet kaptunk, azt mondták, hogy nagyon jól csináljuk. :)

Nov. 24., szombat 

Kung-fu edzés: Matyi egyre ügyesebb, a gyerekek rendesen viselkedtek, fegyelmezettek voltak, kivéve Matykót. Utána folyton rohangálni kellett hol nekünk, hol az edzőnek, de hála Istennek az edző nem hagyta őt elmenni, így Matyi is részt vett az edzésen. :) Délután meglátogatott minket a magyar asszonytársunk a férjével. Volt egy kis palacsintasütés, beszélgettünk egy kicsit, jól lefárasztottuk őket. :) Este megnéztünk egy filmet: A tehetség.

Nov. 25., vasárnap

Matyival az Én is tudok beszélni könyvből "olvastunk". Imádta. :) Annyira ügyes, szinte mindent mond már. :) Mise után játszótéren voltunk. Végre a nagyok is beszálltak egy kicsit a játékba. Hát persze, hogy Matyi a játszótér mögötti építőanyagok dombjain játszott. :) Gondolom, otthon érezte magát - ott is mindig volt egy halom sittből vagy betonból - attól függ, hogy épp mit újítottunk fel. :)

Otthon a lányom matematikát tanult. Helyre akarta tenni a hiányosságait. Úgy tűnik, sikerült neki, egyre jobban kezdi behozni a lemaradását. :)

Nov. 26., hétfő: 

Nagyfiam tanul: feladatokat old meg - már ha ír és nem dumál mindenféléről. De néha le kell ülni a könyv mellé is, mert a matematika feladatokat meg kell tanulni papíron is elvégezni.  Időnként vesződés vele, de eddig mindig sikerült ezzel-azzal rávenni, hogy ne csak játék közben tanuljon. Megérte a vesződés, mert egyre ügyesebben ír. :)

Nov. 27., kedd:

Délután a két naggyal az ukrán anyukánál voltunk, a gyerekek játszottak, míg apa otthon Matyit altatta. Van két cicájuk, nagy volt az öröm. A fiúk jót játszottak, mi meg beszélgettünk egy kicsit. Lányom egyre inkább a felnőttek társasága felé húz, hiába... múlnak az évek... :)

Nov. 29., csütörtök:

Az ukrán anyuka eljött hozzánk a kisfiával és kislányával. A kislánya nagyon jól érezte magát nálunk, itt maradt játszani a nagyfiammal. Délutánra elkészült a karácsonyi díszítés, kitettük az ablakba.

Este apa lovagolni vitte a lányomat. Később kezdődött az óra, apa úgy értette, hogy később is ér véget, ezért hazajött és Matykót itthon hagyta. Mire visszaért, lányom már rég végzett, szegénykém szétázva várt ránk. Akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem hagyom ott, én megyek vele lovagolni és egy másodpercre sem hagyom magára. Matyi este rámutatott a karácsonyi fényre és azt mondta: Szép! :) Olyan büszke vagyok erre az uborkára! :)