Bár még csak februárt írunk, rengeteg dolog történt velünk 2019-ben. :) Engem műtöttek - hiába, már én sem vagyok a régi, de már megújultam. :) A lábadozás három hetéből már majdnem kettő letelt, úgy tűnik, megmaradok. :) Tegnap még a házból is ki tudtam mozdulni, a lányommal ágyneműket vettünk, kétgyerekes magyar barátnőm mondta, hogy le van árazva, kaptam az alkalmon. :) Jó meleg, puha paplanokat, antiallergén párnákat és csodaszép ágynemű huzatokat vettem igazán kedvező áron. A lányommal osztottunk-szoroztunk, hogy melyiket válasszuk, mire a hölgy megkérdezte, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk? Mondtuk, hogy magyarok. Nagyon tetszik neki az akcentusunk. :) Igazán kedves hölgy volt. Kissé húzta a lábát, ami vagy a kor miatt, vagy a fáradtság miatt lehetett, de az is előfordulhat, hogy volt valamilyen sérülése. Kellemes társaság volt, öröm volt tőle vásárolni. :) Szívélyes volt és igazán figyelmes. :)
Itthon a lányom azonnal behúzta a paplanát a mamától kapott rózsás huzattal, annyira boldog volt. :) Nem akarta megvárni, míg az új ágyneműhuzat megszárad. :) Szükségünk lesz meleg paplanokra az új házban. :) Az történt ugyanis, hogy mivel az év végéig kell elköltöznünk, megbeszéltük, hogy kitapasztaljuk, mit kell írni egy ház hirdetőjének, hogy kiadja nekünk a házat, mert azt gondoltuk, hogy külföldiként tartani fognak tőlünk és nem merik kiadni a házukat nekünk. Éves tervet készítettünk és belírtuk, hogy megnézünk házakat, betanuljuk, hogy mire válaszoltak és mire nem, aztán levonjuk a következtetéseinket. Két házat megnéztünk és csodálatos módon mindkét házat kiadták volna nekünk. Ez egy isteni sugallat volt, egyszerűen még most sem hiszem el! :) Két és fél hét múlva költözünk. :) Öt szobás házunk lesz és hatalmas kertünk. Egyetlen hátránya, hogy csak egy szomszédunk lesz, aki szemben lakik velünk, balra hatalmas farm, jobbra az erdő. Viszont csend, az lesz. :) A főbérlő első alkalommal kimért volt, döntéshozatal előtt mindenkivel egyeztetett. Miután mindenkivel találkozott, jelezte apának, hogy szeretné, ha mi laknánk a házában. Még azt is elmesélte, hogy döntését nem a pénz befolyásolta, mivel volt olyan család, aki többet ajánlott, de ő nekünk szeretné kiadni a házát. Második találkozásra hozta a nejét is, aki gyógypedagógiai asszisztens és teljesen odáig volt Matyitól. :) Nem csodálom, hiszen Matyi elbűvölő még mindig. :) Csak most kicsit betegen bűvöli el a szoros környezetét, de mivel mostanában egyre inkább rendetlenkedik, úgy gondolom, kezdünk kimászni a betegségből. Mindhárom gyereknek mandulagyulladása volt, de talán végre kilábalnak belőle. Mi igyekszünk átvészelni anélkül, hogy elkapjuk, úgyhogy bűzölög a ház a fokhagyma, hagyma, narancs és mandarin illatának keverékétől. :) Remélem, a bacik is úgy gondolják, hogy ez nekik túl büdös, mert sok a dolgunk. :) Egy-két dobozt már elkészítettünk, a lányom ruhái már dobozokban vannak, fontossági sorrendben szétosztva. Csak kiszedjük a szekrényből és már vihetjük is. :) A kulcsot 20-a körül a főbérlő már rendelkezésre bocsátja, úgyhogy két hét múlva már a holmink nagy része ott lesz. A ház 15 percre lesz Galwaytől, úgyhogy akár minden nap bemehetünk a városba. :) Már csak a környéket kell felfedeznünk. A főbérlő szerint jobbra és balra az ő rokonai laknak, úgyhogy mindenki mindenkinek köszön. Nem is tehetnénk másképp, mert ha ki akarunk menni az utcácskánkból, akkor a beérkezőnek lent kell várakozni, mert két autó semmiképp nem fér el egymás mellett. :) Még meg kell tanulnom, hogy hol nézzem az érkező autókat, hogy én se maradjak ki az udvariasságból. :) A végén mindenképp megköszöni, akit beengedtek, a másik jelzi, hogy szívesen, tehát egyszerűbb mindenkinek köszönni. :) Itt a szomszédok igazán egymásra vannak utalva, még a kétsávos úton is néha úgy kell menni, hogy szerencsésebb, ha az egyik lehúzódik. :) Érdekes egy környék, mi jókat mulattunk rajta, amikor nézelődtünk arrafelé. :) Miután megnéztük a házat, másnap este apával, majd következő nap dél körül csak a gyerekekkel, még elmentünk arrafelé, hogy lássuk a környéket. Egy-két ház az enyészetnek indult, de azt mondták, hogy valószínűleg csak az az oka, hogy kihaltak belőle idős emberek és a családtagok nem tudtak megegyezni. Szomorú, hogy így hagyják elenyészni hozzátartozóik évtizedes munkáját. Van még teendő a világban...
Egy Matyi korú Down-szindrómás kislányt nevelő édesanya rám írt, hogy nagyon sajnálná, ha a blogot abbahagynám, ezért erőt vettem magamon és megpróbáltam leírni azt a rengeteg újdonságot, de azt sem tudom, hogy szelektáljak, mert még annyi mesém lenne, hogy azt el sem tudom mondani.
Csak dióhéjban:
Otthon voltunk egy hétig. :)
Megnéztük a Harisnyás Pippit, találkoztunk néhány barátunkkal, a gyerekek örültek a hónak. :)
Nagylányom féléves anyagát kikérdeztem, mindent nagyon szépen el tudott mondani, még a csonthéjas és bogyós termést is fejből tudta, elég sokminden megragadt a kis fejecskéjében. Nemsokára a történelmet vesszük át, kíváncsi vagyok, de a történelemről annyit beszélgettünk, hogy lehet, hogy nem érdemes kikérdezni, inkább új anyagot veszünk. Ezt pihenésképpen rajzolta. :)
Nagyfiam már a harmadikos Handwriting könyvét kezdte írni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább a környezetismeretet írja és akkor azt is elolvassa, nem kell külön figyelmet fordítanom rá. Igyekszem minden nap találós kérdéseket írni a naplójába, egyet magyarul, egyet angolul. A nagyok elkezdték birtokba venni az otthon vásárolt élménygyűjtő albumjukat. :)
Matyi brillírozik, az otthoni neurológusnak nagyon tetszett a mi Matykónk, szakmai véleményében a korának megfelelő fejlettsége van. :) Engem a napokban nagyon meglepett, mert elkezdtem a Gyereketető finommotorikás tanfolyamát és gondoltam, hogy küldök Virágnak egy oldalt, ahol Matyi pontokat összeköt. Hát nem számítottam rá, a vonalvezetése sokkal jobb, mint gondoltam. :)
Mára ennyit sikerült... felkeltek a gyerekek.
Szép vasárnapot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése