Már két hónapja nem sikerült blogbejegyzést írnom, de annyi minden történt, hogy nem jutottam géphez. Írországban vidéken lakni egy kaland. Az ír kollégák kinevették a férjem, amikor azt mondta, hogy izgalmas vidéken lakni, szerintük countryside-on nem történik semmi. Hát lehet, hogy számukra semmi izgalmas nem történik, mi máshogy látjuk a kérdést. :) Amikor apa munkából hazafelé tartott, egyszer egy nyuszit követett, máskor egy fácánt. :) Lelkesen videózza és egyszer csak látja, hogy mögötte egy hölgy az autóban jókat mosolyog azon, hogy apa felvételt készít egy "mindennapos eseményről". :) Békésen megvárta, míg apa végez és széles mosollyal ment utána. :)
Nekünk ez itt egy paradicsom. Otthon eszméletlen pénzeket fizettünk,
hogy állatokat lássunk, itt ingyen adják. :) Sajnos nem mindig örömteli
ez a találkozás. :( Történt ugyanis, hogy a ház mellett találtunk egy
halott fácánt. Gyönyörű volt. Annyira sajnáltam... Ráadásul féltem,
nehogy valami betegséget hordozzon, ezért nem is mertem hozzáérni. A
főbérlő jött egy vasvillával és elvitte. Szegény pára... szerintem leginkább a másik fácánnal való küzdelem
vethetett véget az életének, mert többször láttuk a két hímet egymást
kergetni. De mivel nem voltam benne biztos, inkább nem mertem
bevállalni, hogy én távolítsam el. A hosszú szertartásról nem beszélve, a
lányom órákig tartó temetést szeretett volna, ha nekünk kell a fácánról
"gondoskodni"...
Matyi odacsukta az ujját a nappali ajtajába, de mivel másodjára tette, a körme félig leesett, begyulladt, kapott antitbiotikumot, amitől teljesen legyengült az immunrendszere és belázasodott. A körme két nap alatt leesett, a láza is lement, rendbejött és ugyanolyan rosszcsont, mint előtte. :)
Vidéki kalandjainkhoz tartozik, hogy egyik reggel valami kaparászást hallottam a konyhai kandallóban.
Odahívtam apát, nézze már meg, mi a csoda lehet odabent. Telefonokat
elő, próbáltuk kideríteni a füstös ablakon keresztül, milyen élőlény
jött vendégségbe hozzánk. :) Isteni szerencse, hogy azt a kandallót nem
használtuk mostanában. Hosszas keresgélés után kiderült, hogy egy kis
seregély esett be a kandallóba. Utána jött a fejtörés, hogy engedjük ki,
hogy az a riadt kormos madár ne repüljön rá mindenre, örültem volna, ha
nem kell egész nap kormot mosnom. Bár egy adag ételünk bánta, mert a
rakott brokkolira ráugrott, de minden mást kikerült a szegény jószág és
pillanatok alatt kirepült a konyhából a nyitott ajtón. Mily szerencse,
hogy van ajtó a konyhában. :) Utólag kiderült, hogy a kéményen lévő hálót egy vihar lefújta, azért eshetett be szegény kismadár. Ezek után viszont a kandallót már nem fogjuk használni, ez teljesen biztos. :)
A szomszéd telekre egy rakás borjú érkezett egy hónapja, egészséges, vidám és játékos borjak. A gyerekek odáig voltak a boldogságtól. Rohangáltak elől, a borjak utánuk. :) Nagyon édesek. :) A főbérlő egyszer bevitt minket közéjük, így miután már elég bátrak voltak, meg is lehetett őket simogatni. :) A főbérlő ölben vitte oda Matykót, ő kivételes helyzetben volt, mert hozzá első perctől odamentek. :) Az első találkozásról apa felvételt készített. :)
Az elmúlt két hónapból egy egész hónapig az asztmám foglalt le, teljesen letarolt. Ilyen rohamom 9 éve volt utoljára, azt gondoltam, hogy ilyen soha többé nem történhet velem. De mégis... Őszintén szólva, nagyon megviselt. Egy hónapig ülve aludtam. Volt egy hét, amikor egyáltalán nem tudtam felállni a székből, csak mosdóba mentem ki. A gyerekek nagyon jól vizsgáztak, nagyfiam megkapta a feladatokat és mindent szorgalmasan elvégzett, a lányom ellátta Matyit, főzött, takarított és még tanulni is volt ideje, történelem leckét olvasott mesélés közben Matykónak. :) Végül apa is kivett két nap szabadságot, mire végre felépültem és már én is el tudtam látni a családot. Egy hétig csak pirítóst ettem (az nem volt annyira undorító, amikor visszafele jött és az esetek nagy részében lent is maradt). Őszintén szólva kihagytam volna életemből ezt az időszakot... Egy hónapig tartó köhögés-hányás után sikeresen egy bronchitist is összeszedtem, belázasodtam, úgyhogy el kellett menni háziorvoshoz. 39 fokos lázzal beültem az autóba, apa elől, én követtem, nem mertem bevállalni a közel fél órás utat egyedül abban az állapotban. Kaptam antibiotikumot, szteroidot, vettünk köhögéscsillapítót és bár egy éjjel 2-3-szor felkeltem, végre éjszaka is tudtam egy kicsit aludni. Ami érdekesség, hogy abban a gyógyszertárban, ahol ismerik a férjem, kiadták a codeines köhögéscsillapítót, a másikban nem. Azt gondolták, hogy apa drogozni akar. :) Fura... nem néz ki drogosnak... bár elég vékony a cukorbetegsége miatt. Mindegy, legközelebb odamentem én és két köhögés között elmondtam, hogy bár az orvosom codeines köhögéscsillapítót javasolt, ők nem adtak a férjemnek, ezért kénytelen voltam voltam kipróbálni a bronchostop-ot és ez működött, úgyhogy most azt kérek. :) Szegények szabadkoztak, de mondtam, hogy semmi gond, mert a Bronchostop bevált és egyébként is természetesebb, mint a codeines. Valószínűleg legközelebb nem fognak kételkedni a férjem kérésében. :) Jobb, ha új utakat is nyitunk, ki tudja, mikor lesz szükségünk arra a gyógyszertárra, ami a közelben van. A kínzó köhögés teljesen lefárasztott, muszáj volt éjszakára valami megoldást találni, mert az nem lehet, hogy napi egy óránál többet ne aludjak. De Istennek hála, most már jól vagyok, úgyhogy teljes gőzzel jelen vagyok. :)
Ilyen az, amikor nővérke unatkozik. :)
Ami még újdonság: találtunk egy nagyon kedves, mosolygós zongora tanárnőt. :) A nagyfiam fél órát kap csak, mert a másik felet a tanárnő férje adja, gitározni tanul. Már régi vágya, hogy gitárt tanuljon, de az elején azt kértem, hogy a zongorát is tanulja meg, mert az alapokat talán jobban el tudja sajátítani zongorán. A lányom nagyon ügyes, szépen halad, a fiam teljes extázisban van. :) Kaptak könyvet, van miből gyakorolni. :)
Bár egy hónapig rá sem tudtam nézni a kertre, azt gondoltam, hogy elbúcsúzhatunk a kis konyhakertünktől, de végül sikerült az ültetés projekt, nem csak gaz maradt a kertben. :) A sok gyomnövény között találtunk retket, hagymát, répát és petrezselymet. :) Ennek örömére ültettünk még hagymát. :)
Megismerkedtünk egy floridai otthon tanulós családdal, anyuka tanította varrni a lányomat, varrt egy szoknyát. :) Nagyon boldog volt, azt hiszem, születésnapjára varrógépet szeretne. :) Meglátjuk. :) Ugyanis a zongora is központi kérdés most. :)
Voltunk Athlone-ban, láttuk a Shannon folyót
és persze ha már arra jártunk, a lányommal benéztünk a H&M-be is. :) Matyi hozta a formáját itt is, de ez nem újdonság. :)
Voltunk a Connemara National Parkban. Bár esett az eső, ezért félúton Matyival és a lányommal visszafordultunk, csodálatos volt. Az egyetlen nehézség az volt, hogy útközben Matyi az ölemben elaludt és úgy éreztem, hogy nem lesz erőm még az elkövetkező egy kilóméteren az alvó gyereket végigvinni ebben a szélben, esőben, a csúszós köveken. Bár ez a túra eléggé embert próbáló volt, a csodálatos látvány mindent felülírt. :)
Mivel közeledett a jogosítványom lejárata, úgy döntöttünk, hogy kérünk ír jogosítványt mindkettőnknek. Apa ügyintézője ránéz apa orvosi papírjára és megszólal: ja, doktor Cunningham, őt ismerem. :) Érdekes... Azért nincs annyira közel, kicsit több, mint fél órás út... :) De itt minden ír ismer valakit, aki rokona valakinek, aki a mi ismerősünk, úgyhogy ehhez hozzászoktunk. :) Írország olyan, mint egy nagy falu. :) Persze a nagy viccelődés közben, apa otthagyta a kabátját, az ügyintéző felhívott, hogy menjünk vissza. :) Meg kell mondanom, igazán kedves ügyintézők voltak és nagyon rugalmasak. :) A gyerekek az aláíráshoz előkészített képernyőn rajzoltak, egyáltalán nem zavarta őket. Lányom választhatta ki a képet, amelyiket a jogosítványba tesszük.
Az autóm sikeresen levizsgázott, apa három órán keresztül takarította. de azóta megbeszéltük, hogy ez a rend marad. Hellyel-közzel sikerül betartani. :) Úgyhogy mehet a mamataxi tovább. :) Jövő héten megyünk homeschooling találkozóra. :)
És most zárom a beszámolót Matyi happy birthday videójával, készített nekem egy pelenkatortát. Bár nem most volt a születésnapom, édes volt, úgyhogy megörökítettem. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése