2020 év első fele és a karantén :)

Rég jelentkeztem, annyira sokminden történt velünk az elmúlt fél évben, hogy nem volt időm blogot írni. Januárban otthon voltunk, eladtuk a házunkat. Úgy döntöttünk, hogy bárhol élünk, saját házunkban szeretnénk lakni. Istennek hála, nagyon rendes főbérlőink voltak eddig, de a bérlés mindig bizonytalan és nem szeretném senki házát átrendezni, mert nekem máshogy tetszik. A főbérlő mondta, hogy bármit változtathatunk, de én nem szeretnék, ez az ő háza. Csak olyan holmit vettünk a házba, amit nem kell fúrni, hozzáilleszthető a jelenlegi berendezéshez. A ház eladás eléggé kalandos volt, de megoldottuk. Megérkezésünk másnapján már a bankfiókban kezdtünk, a két hét alatt szinte végig ügyintéztünk és pakoltunk előfordult, hogy egy nap kétszer voltunk a bankfiókban, de korrekt vevőnk volt és hála Istennek, mindent meg tudtunk oldani az a két hét alatt. A holmink nagy részét sikerült elajándékozni, szinte semmit nem kellett kidobnunk. Csak a könyveket és néhány kedvenc tányért, konyhai eszközt hoztunk ki. Eladásban nem gondolkodtam, nem volt időm és energiám arra, hogy adásvételekkel foglalkozzak.

Egy kis kikapcsolódásra tudtunk időt szakítani, megcsodáltuk a Fűvészkertet

és a Természettudományi Múzeumot. a Természettudományi Múzeumban aznap gyerekek megnézhették mikroszkóppal a virágokat, kalandos feladatlapot kellett kitölteni ajándékért, csodálatos napunk volt. :)

Matyi boldogan feszített a neki készült rókamaszkban. :) 

Színházba is eljutottunk. :) 

Régóta vágytam rá, hogy eljussak Gemmához nemezelni és ez a vágyam teljesült, nemezeltünk papucsot, táskát és növényekkel festettünk kendőt és szatyrot. Csodálatos órákat töltöttünk ott. Gemma olyan, mint egy sziget, ahová kikötni és feltöltődni megy az ember. Egyszerűen elmondhatatlan az érzés. A gyerekek nagy lelkesedéssel nemezeltek, 6-8 órás nemezelést végigcsináltak, nagyon büszke voltam rájuk. :) Az eredmény. :) 

Mire hazajöttünk, elkezdődött a karantén. Áldom az égieket és az eszünket, hogy elköltöztünk. Most megőrültünk volna a lakóparkban. Hatalmas a kert, vettünk sok kerti játékot, így kibírható volt ez az időszak. 

Bár hiányzott a zongora, gitár, kung-fu, a tanulócsoport és a találkozók... De volt egy óriási előnye a karanténnak: ha már ennyit vagyunk itthon, végre belekóstolhattam a kertészkedésbe. Ültettem paradicsomot, uborkát, salátát, hagymát, kakukkfüvet a fiam krumplit ültetett. Könyveket vettem, rendeltem, kaptam, jegyzeteltem, rengeteg jó dolgot tanultam, teljes gőzzel belelendültem. :) Rendeltem egy csomó cserepet, ültetőládát, úgyhogy most mindenfelé paradicsom, uborka, saláta van. :) Mentából és kakukkfűből csak egy van. :) A hagymát és a krumplit kiültettük a kertbe, a többi cserepekben van. Az eperrel, áfonyával és a rozmaringgal nem volt sikerem, de majd újra megpróbálom jövőre, remélhetőleg már a saját kertünkben. Műanyag 5 literes ásványvizes üvegből készítettem mini melegházakat, csak így maradtak életben a salátáim. De legalább életben maradtak. :)

A gyerekek elfoglalták magukat. Amikor végre túl voltak a tanuláson és a házimunkán, bunkit építettek ágakból, fát szedtünk, rollereztek, kerékpároztak, néha kimentünk sétálni. :) Az ültetésben és a fa gyűjtésében Matykó intenzíven részt vett - természetesen. :) Annyira édes volt, a pici kezecskéjét a kezembe tette és jött velem. Amit találtunk, beletettük egy edénykébe, aztán szedtük tovább. Amikor az edény megtelt, bevittük apának. A nagyfiam is boldogan gyűjtötte a fát, a lányom az ebédet készítette. Mostanában szívesen főz, bár megvan a bőjtje, néhányszor megégette a kezét. Egyik ilyen ág gyűjtése alatt kicsit elméláztam... A fiúk annyira élvezték, hogy csendben dolgoztak, beleélték magukat a munkába, ezért előfordult, hogy tudtam egy kicsit gondolkodni. :) Ritka alkalmak egyike. :) A madarak csicsergése vitte el gondolataimat a messzi-messzi múltba. Emlékszem, amikor a gyerek voltam, nagymamámnál voltam nyáron egy-két hetet. Kimentünk az erdőre és tobozokat gyűjtöttünk. Annyira csodálatos élmény volt, hogy egyszerűen még 40 év múltával is élesen él bennem a kép. Imádtam az erdőben tobozokat szedni. Egy egész zsák tobozt hazáig cipeltem. :) Annyira feltöltődtem energiával, hogy úgy éreztem, hogy 10 zsákkal is elbírnék. :) Az a csend... csak a madarak varázslatos éneke... és lábunk alatt egy-egy ág roppanása törte meg azt az édes csendet... Már gyerekként is szerettem az erdő csendjét. Érezni azt az illatot, eggyé válni a természettel, ami oly hatalmas... Az ágak gyűjtése ezeket az érzéseket váltotta ki belőlem. Ezeket a csodálatos emlékeket, amelyek több évtized után is élénken élnek bennem... Azon gondolkodtam, hogy mennyire fontos a gyerekeknek a házimunka. Hasznos dolgokra fordítja azt a rengeteg energiát, amivel rendelkezik. Időnként gyerekként nagyobb élmény egy ház takarítása vagy egy cserépbe ültetés, mint öt szuper játszótér. Mert azt velünk csinálják. Velünk együtt élik át ezeket a perceket és ez pótolhatatlan. Ez az időszak hozott valami jót is magával: a családok beszorultak a házba és egész napokat együtt töltenek. Együtt küzdenek meg a nehézségeikkel. De a család ereje nagyon fontos. Egységben az erő! Ez az egység teszi a gyermeket azzá, akivé válhat... ha hagyják. :)

A nyilas. :) 

Mostanában egyre ügyesebb. A szobatisztaság terén sokat haladtunk, előfordul, hogy magától felmegy az emeletre és elvégzi a dolgát, a nadrág száraz. :) A betűk nagy részét már ismeri, idén az a terv, hogy megtanuljuk az abc-t és elmélyítjük a számokat. Letettük a kismotort, most már futóbringázik, lelkesen rajzol és utána elmagyarázza, hogy mit rajzolt. :) Szívesen segít a főzésnél, amikor olló kerül a kezébe, szétvagdos mindent, úgyhogy nagyon kell rá figyelni. :) 

Indítottam facebook csoportot pedagógusoknak és szülőknek, újrahasznosítottunk néhány dobozt, de annyit már nem volt időm fotózni, csak egy kis ízelítő. :)

Főztünk zakuszkát - a gyerekek örömére. :) Reggel, délben és este, egész nap azt ennék. :)

Most már menni kell, mert kezdődik a nap. :)

Szép napot kívánok nektek! :)