Adventi mesék 2020

Hálásan köszönöm

Nádasi Krisznek az írói konzultációkat,

Mészáros Balázsnak a fókamentéssel kapcsolatban kapott információkat,

Szabados Györgyi és
Simon Lucia 

aromaterapeutáknak az illóolajokról kapott tájékoztatást

és azoknak a családoknak, akik olvassák Csicserdő világának történeteit. 

Áldott, békés és boldog karácsonyi ünnepeket
kíván e mesék írója,
Mihalik Piroska 

Adventi mesék
2020

 1. nap 

- Madáranyó, játssz velem! - kérlelte sürgő-forgó gazdáját körbeugrálva Pajtás, a kiskutya.

- Jól van, jól van, csak egy kicsit várj még! Hadd fejezzem be ezt a néhány cinkegolyót. - válaszolta megnyugtató hangon - Tudod, hogy a téli előkészület mennyire fontos.

Kis barátunk abbahagyta az ugrálást, leült és Madáranyóra nézett.  Madáranyó elismerően bólintott. 

- Jól megtanultad a leckét. Nagyon helyes! 

Madáranyó előrelátóan megtanította Pajtit, hogy ha valamit szeretne, először mindig nézzen a szemébe. Egy jó kutyagazdi tudja, hogy a kiskutyák olyanok, mint a gyerekek. Ha nem néznek a szemünkbe, fütyülnek ránk. Annyi felfedezni való van a világon, nem érnek rá megállni. Ám a mi pajtásunk most nem a világot akarta felfedezni. Anyót szerette volna valami úton-módon rávenni egy kis sétára. Úgy gondolta, hogy ha mindent bevet, talán valami beválik. Leült hát fegyelmezetten és figyelte, ahogy Madáranyó gyúrta, gyúrta a golyókat, majd betette a tárolóedénybe. Trükk és kitartás ide vagy oda, türelmetlen természete csak nem hagyta nyugodni, panaszosan kérdezte.

- Madáranyó, miért gyúrod folyton ezeket a golyókat? Mire jó ezzel annyit vesződni? Nem elég, ha csak úgy kiszórod a magokat a madaraknak? Ott van a falon a madáretető, amit Erdő faragott. Onnan is fel tudják csipegetni.

- Nem akármilyen golyók ám ezek, hanem cinkegolyók. - válaszolt gazdája határtalan türelemmel - Énekesmadaraink icipici testének nagy szüksége van tápláló, jó zsíros eleségre ahhoz, hogy átvészeljék a hideg téli napokat. 

- Zsír? Mi az a zsír? Valami olyasmi, mint az a finom szalonna, ami a kamrában lóg? - nyalta meg a száját a kiskutya.

- Hasonló, csak ez növényi zsír. Nem csak a szalonnában van ám zsír.  Az énekes madárkáink által kedvelt mogyoró, dió, napraforgómag, tökmag, mandula bőségesen el vannak látva zsírokkal. Ezeket a zsíros magokat ledarálom és golyókat készítek belőlük. Azt szeretik még csak igazán szárnyas barátaink. Ők sajnos nem tudják magukat bevackolni a jó meleg kandalló mellé, hogy felmelegítsék hidegtől elgémberedett tagjaikat.

Pajtás a reggeli hidegre gondolva megborzongott.

- Brrr! Az igaz, hogy nagyon hideg volt ma reggel!

- Ez még csak a kezdet. Azt rebesgetik a faluban, hogy idén nagyon hideg tél köszönt Csicserdő tájára. Rezső, a boltos azt mondta, hogy a levegőszennyezés miatt az egész világon megváltozik a hőmérséklet. Igaz vagy nem, azt csak az égiek tudnák megmondani... Én felkészülök mindenre, úgy nem ér meglepetés.

- Lárifári! Levegőszennyezés... Miből gondolják, hogy szennyezett a levegő? Én nem látok benne semmit.

- Pajti, a levegő összetételét szakemberek kutatják, akik azon fáradoznak, hogy e változás okát kiderítsék.

- Eh, Madáranyó! Én ezt nem értem. Mi változott? Eddig is átlátszó volt a levegő és ezentúl is az lesz. Ki hallott már olyat, hogy mérlegre tenni a levegőt?

- Dehogy teszik mérlegre. - nevetett anyó - Különleges mérőeszközökkel megmérik azokat az apró, láthatatlan részecskéket, amelyeket szabad szemmel nem látunk, de attól még ott vannak. Az ember, az állat és a növények is ezekből az icipici részecskékből hasznosítanak valamit. Tudod, a levegő összetétele bonyolult.  Miután végzek a cinkegolyókkal és megyünk sétálni és akkor még beszélgetünk erről.

- Rendben Madáranyó! - vakkantott lelkesen négylábú barátunk.

2. nap

Amint a cinkegolyók elkészültek, Madáranyó és Pajti útra keltek. A kiskutya nagy lendülettel robbant ki a kertbe, szétrebbentve a falatozó seregélyeket, cinkéket, vörösbegyeket és a barázdabillegetőt. Még a varjak is felrepültek a kerítés tetejére. A kapu előtt félig ülve készenlétben várta, míg a kitárt kapun szabad utat kap és úgy elviharzott, mint akit puskából lőttek ki.

Miután az első lendülettől kifulladva megállt, anyó a Csengő patak hullámait csodálva így szólt:

- Ugye milyen csodálatos ez a kis patak? Itt csörgedezik mellettünk, annyira természetes, hogy itt van, hogy néha ügyet sem vetünk rá. Hiszen a víz mindenhol jelen van. A folyóban, a kerti kútban, de még a levegőben is.

- A levegőben? Ha még a tálkámat mondanád, amiből a finom vizecskét iszom. De a levegőben? - fintorgott Pajti - Hiszen most nem is esik. 

- Máskor is van víz a levegőben, nem csak akkor, amikor esik. A lihegéseddel távozó levegőben is van víz, csak pára formájában.

Pajti elkezdte figyelni a levegőt, ami ebben a hidegben felhevült testét elhagyva néhány másodpercre ködfelhőként vette körül.

- Érdekes, eddig nem is figyeltem fel arra, hogy a levegő látszik. Vagy mégis? Ott, az a köd. Máskor is láttam ködöt. Az is pára? 

- Igen, Pajtás! - válaszolt mosolyogva okos kiskutyájára anyó - Pontosan!

Majd megfogott egy követ és beledobta a vízbe. 

- Látod? A víz a patakban folyik. Itt folyékony halmazállapotú. A te leheletedben, a ködben vagy akkor, amikor a levest főzöm és gőzölög, akkor gáz halmazállapotú. 

- A gőzt nem szeretem! Múltkor majdnem megégettem az orromat? Pfúj! A gőz nagyon forró! De mi van akkor, amikor a Csicsertó befagy? Múlt télen korcsolyáztak rajta a gyerekek. Akkor nem tudod beledobni a követ. Olyankor mi történik? 

- Zsenikém! - borzolta meg fejét elismerően Madáranyó - Jól látod. Amikor a víz megfagy, a halmazállapota megváltozik. A jégről bizony visszapattan a kő, mert kemény. A levegőn, a gázokon átmegy, a vízen, a folyékony halmazállapoton is átmegy, de a szilárd halmazállapotú jég nem engedi át, onnan visszapattan. Ugye milyen varázslatos a víz? Amikor belelépsz a patakba, folyékony, elsüllyed a lábad, amikor megfagy, akkor korcsolyázhatsz rajta. A természet csodákra képes. 

- De mitől függ az, hogy milyen a víz halmazállapota?

- Gondolkodj Pajti! - válaszolt Anyó - Milyen idő volt akkor, amikor korcsolyáztak? Hideg volt vagy meleg?

- Brrr, cudar hideg volt! Emlékszem rá, mert annyira szerettem volna nézni, de nem tudtam sokáig egy helyben ülni. Tehát akkor van jég, ha hideg van?

- Pontosan! A hőmérséklettől függ, hogy a víz milyen halmazállapotú. Ha hideg van, akkor szilárd és megfagy, szobahőmérsékleten folyékony, de ha nagy forróság van, akkor gáz halmazállapotú. 

- De ugye nem párolog el teljesen? 

Madáranyó leguggolt bundás kiskutyájához.

- Nem, nem párolog el. Ugyanis a pára felszáll. Emlékszel a gőzre?

- Igen. Majdnem az orrlyukamba ment. - vakkantott négylábú barátunk.

- Pontosan. A felszálló pára egy idő után lehűl, mert odafent hideg van. Amikor lehűl...

- Akkor lesz az eső? - vágott anyó szavába Pajtás örülve a felismerésnek. 

- Igen. - mosolygott rá gazdája megcirógatva bundáját.

- Ezek szerint a házban nem fog megfagyni, igaz? 

Anyó bólintott.

- Az jó! - nyugtázta a kiskutya - Akkor minden a legnagyobb rendben van.

Indult felfedező útjára indult kis barátunk.

3 nap. 

Madáranyó és Pajtás Benő, a kutyatenyésztő kertje előtt sétált el. Emma, a tenyésztő lánya örömmel üdvözölte őket. Bundás barátunk is kinyilvánította örömét néhány puszival, majd figyelmét a kertben lévő pajtások kötötték le. Emma boldogan mesélte, hogy az összes eladott kutyának megtanította a trükköket, amelyeket Madáranyó könyvéből tanult. 

- Még Katának is megtanítottam őket. Emlékszel Katára, Anna kislányára, aki múlt évben elvitt tőlünk egy kiskutyát? Azóta jó barátnőm. Nagyon magányos volt, mert előző évben elköltözött a barátnője. 

- Szerencsés lány ez a Kata. Kapott egy megbízható barátot is kiskutyája mellé. Két hűséges barát nagy áldás.

- Azt hiszem... - válaszolt Emma és zavarában megborzolta Pajti fejecskéjét.

Emma cserfes kislány, de nagyon eszes és igen szerény. A szerény gyerekek felnőttként gyakran nagy dolgokat visznek véghez. - gondolta Anyó - Első perctől az az érzésem, hogy ez a kislány még egyszer sokat tehet az őt körülvevő világért.

Megérzését követve időnként erre sétált Pajtással és mindig egy kicsit elbeszélgetett Emmával. Előfordult, hogy ő is csatlakozott sétájukhoz. 

A kislány körbenézett így szólt:

- Micsoda füst van!

Pajti felemelte a fejét.

- Anyó, ez a füst most gáz halmazállapotú?

- A levegő gáz, viszont amit a füstben látsz, azok apró szilárd részecskék. - majd Emmához fordult. - Ez a füst kellemetlen és nem tesz jót a légutaknak. Azonban még nagyobb baj az, hogy sokan szénnel fűtenek, mert olcsóbb.

- Az iskolában tanultuk, hogy nem szabad szénnel fűteni. Már nem emlékszem, hogy miért... - gondolkodott el a kislány.

- Levegőszennyezés szempontjából a szén nem jó. A legnagyobb gond az a széndioxid, ami a szénnel bekerül a levegőbe. A fát újra ültetjük, tehát benne van a körforgásban az a szén. De amit kibányásznak, az nem volt része a körforgásnak, ez a gond.

Együtt sétáltak tovább.

- Tehát az a baj a szénnel, hogy bányásszák? - kérdezte a Emma. 

Anyó ránézett és így válaszolt:

- Igen. A szén nem volt része a körforgásnak. Minél több szenet tüzelünk el, annál több erdőt kellene ültetni, vagy algát termeszteni az óceánban. Fűteni muszáj, mert fázunk. Azonban ha a körforgásból kihagyjuk a szenet és helyette a meglévő fákat tüzeljük el, miközben újakat ültetünk helyette, az jobb megoldás. 

- Akkor azt a széndioxidot, ami a fa égetésével kikerült a levegőbe, az újonnan ültetett fák felhasználják? 

- Pontosan. - válaszolt elismeréssel az okos leányzónak anyó.

 Pajti szeme felcsillant. 

- Tehát a növények is lélegeznek?

Megpróbálta elképzelni, hogy a kertben lévő tuja mély levegőt vesz, de az valahogy idegen gondolatnak tűnt. Még soha nem látta a tuját mély levegőt venni. Akkor mégis hogy van ez?

- Az iskolában azt tanultuk, hogy gázcserét folytatnak - válaszolt a kislány.

Anyó bólintott: 

- Igen. Míg a mi szervezetünk az oxigént tudja hasznosítani, a növényeknek széndioxidra van szüksége. Amikor mi, emberek és állatok levegőt veszünk, akkor a szervezetünk a beszívott levegőből felveszi az oxigént, amit a véráram eljuttat icipici sejtjeinkbe... 

- A vörös vértest segítségével? Emlékszem, ezt is mondta a tanárunk, amikor a légzésről beszéltünk. Még azt is mondta, hogy azért nem sejtnek nevezik, mert fejlődése közben elhagyja a magját. 

- Pontosan, Emma - indult visszafelé anyó - Gyere vissza Emma, nagyon eltávolodtunk és nemsokára lemegy a nap. Még sötétedés előtt szeretnék hazaérni.

- Anyó, anyó! Azért vörös a vér, mert van benne ez a vörös vértest? 

Anyó lehajolt kiskutyájához és elismerően simogatta meg a buksiját.

- Igen, Pajtás, pontosan. Ez az aprócska sejt, eljuttatja az oxigént a sejtekhez. A sejt a testünk legapróbb részecskéje. Ezek az icipici apró sejtecskék felveszik az oxigént, majd a sejtek leadják a széndioxidot a vérbe, a vér megy tovább, elszállítja a tüdőhöz, onnan pedig a széndioxidot kifújjuk. Tehát amit mi kifújunk, annak nagy része széndioxid. Amit beszívunk, annak nagy része oxigén. Ha ez így történik, akkor minden rendben van.

- De jó, hogy itt van nekünk Csicserdő. Ez a fa jó sok oxigént ad nekünk. - kurjantott a kiskutya.

Benő házához érve a kapuban elköszöntek Emmától és sietve hazaindultak. 

4. nap

Hazafelé úton Madáranyó megállt egy pillanatra, hogy tele töltse tüdejét friss erdei levegővel. - Mmmm... Ez a finom erdei illat!

Szemét végiglegeltette a fák zöldellő koronáján, mohalepte törzsükön és egymást ölelő ágaikon. Ahogy tekintete lefelé haladt, az aljnövényzetben hirtelen valami idegen tárgyat pillantott meg.

- Nicsak! Hát ez meg mi a csuda? 

Lehajolt, hogy jobban szemügyre vegye. 

- Egy műanyag zacskó? - felcsippentette és felemelkedve maga elé tartotta, hogy alaposan szemügyre vegye - Itt, az erdőben? Nahát! Ki látott már ilyet? Csicserfalva lakói nem szoktak szemetelni, mindig tisztelték a természetet. Mégis mi módon kerülhetett az erdőbe?

Bosszankodva leengedte a kezét és abban a pillanatban egy aprócska széllökés kikapta és a kiskutya arcához fújta a zacskót. Ahogy Pajti megpróbálta lerázni a fejéről, levegővétel közben a zacskó az arcára feszült és csak azt tudta beszívni levegő helyett. Madáranyó gyors mozdulattal lekapta kis barátunkról, aki végre levegőhöz jutva ijedten lihegett. Anyó dühösen kelt ki magából:

- Az a fránya műanyag! Mennyi bajt csinál! A szél elsodorja az óceán felé, ott az állatokra ráfeszül vagy lenyelik, beleakadnak. A madár nem tud repülni, ha valami úton-módon belekerül egy zacskóba. Nem tudja széttárni a szárnyait. Ó, mennyi bajt okoz a vízi élőlények számára a műanyag szemét! Képzeld, előfordul, hogy a vízi madarak azzal etetik fiókáikat. Honnan tudnák szegények, hogy az nem ennivaló? Szegény fiókák nem jutnak tápláló eledelhez és éhen halnak. A műanyag zacskó elakadhat a gyomrukban, megbénítva ezzel emésztőrendszerüket...

- Ezt most saját bőrömön tapasztaltam... - törte meg panaszos hangon gazdája kitörését a kiskutya - De ha tudják az emberek, hogy ennyire káros, miért gyártják? Nem lehet élni műanyag nélkül?

Madáranyó továbbindult, hogy levezesse növekvő feszültségét. Olyan lendülettel ment, hogy kisbarátunk alig bírt lépést tartani vele.

- A csomagolás a bűnös. - próbált higgadtabban válaszolni anyó - Az egységes méretek miatt és azért, mert a dobozok nagy része átlátszó, ezért az emberek látják, amit vesznek.

- Anyó, menjünk el a boltoshoz és mondjuk meg neki, hogy ezentúl semmit ne áruljon műanyag csomagolásban. Nem kell az a vacak. Az üveg átlátszó, a folyadékokat - így a tejet is - árulhatja üvegekben, ahogy eddig. A szilárd dolgokat pedig papírdobozban. Ha nem zárja le a papírdobozt, belelátnak, nem igaz?

- Igazad van, kiskutyám. Bár az üveg törékeny, de környezetbarát... - futtatta át az agyán a lehetőségeket. Majd hirtelen elhatározásra jutott. - Tudod, mit? Holnap reggel lemegyünk a faluba és beszélek vele. 

Határozottan dobbantott egyet és széles mozdulattal kitárta a kaput négylábú barátunknak. 

- Sürgősen tennünk kell valamit, mert ha Csicserdő táján elterjed a műanyag, akkor bizony nagy veszélyben lesznek az élőlények.

5. Nap

Amint beléptek a kertbe, Madáranyó megtorpant.

- Állj csak meg, Pajtás! Nézd! - mutatott a ház melletti almafára. A vörösbegy a fa egyik ágáról a másikra ugrált izgatottan és sötét narancssárga mellkasából megcsillanó apró, fekete szemeivel be-bekukucskált az ablakon, mintha keresne valamit. 

- Vajon mit szeretne mondani? - mormogta anyó.

Csendben közelebb lépett. A kutya kíváncsian követte őt. Abban a pillanatban észrevette a földön az egyik madáretetőt.

- Ó, tehát ezt próbáltad elmondani! - tette vissza az ágra - Úgy tűnik, leverte a szél. Reméltem, hogy itt, a fa lombja védelmében biztonságban van, de tévedtem.

- Most már indulhat a csemegézés! - szólt a bátor kismadárhoz mosolyogva és bement a házba négylábú barátunkkal.

Ahogy a ház ajtaja bezárult, csicsergő madársereg szállta meg az etetőket. Anyó hozzálátott az esti teendőkhöz, de közben nem hagyta nyugodni a gondolat: hogyan sodorhatta le a szél a színültig telt madáretetőt? Hiszen az utóbbi napokban nem is volt vihar. Ráadásul mogyoróval feltöltve nem kis súlya van. 

Morfondírozását bozontos kiskutyája szakította meg:

- Madáranyó, jövőre is ültetsz fákat azok helyett, amit eltüzeltél? 

- Hát persze! 

- De honnan tudod, hogy milyen fákat ültess? Azt megfigyeltem, hogy egyiknek recés a levele, másiknak sima, egyiknek fehér a kérge, másiknak barna, de ez a sok fafajta között nem tudok különbséget tenni. Te hogyan különbözteted meg őket?

- Mi sem egyszerűbb. - mosolygott a anyó - Séta közben szétnézek az erdőben. Az öreg és terebélyes fák szeretik ezt a hőmérsékletet. Csicserdőben van tölgy, éger, fűzfa, nyárfa, szilfa, bükkfa, kőrisfa, de mindegyiket én sem ismerem. 

Odament a könyvespolchoz, finoman végighúzta az ujját az egyik polcon, majd előhúzott egy könyvet és így szólt.

- Nézd csak! Ebben a könyvben minden benne van, amit a fákról tudni érdemes. 

- Nahát! Mutasd meg nekem is! - kérlelte anyót.

- Gyere ide! - ült le gazdája dolgát félretéve.

Az este fák tanulmányozásával telt. Pajti ujjongva ismerte fel a leveleket, amelyekkel sétája során találkozott. 

- Ha ennyire érdekel, holnap séta közben gyűjthetünk leveleket. Majd felragasztjuk egy papírra és mellé rajzoljuk a megfelelő fát, hogy utána könnyebben felismerd őket. Szeretnéd?

- Ó, az nagyon jó lenne! Örült a kiskutya. Már alig várom a holnapi sétát.

Anyó begyújtotta a kályhát, kisbarátunk mellé telepedett és egy szempillantás alatt álomba szenderült. 

Jó éjszakát, Pajtás! 

6. nap

Egy huncut napsugár kíváncsian bekukucskált Madáranyó ablakán és hamiskásan megcsiklandozta bundás kisbarátunk orrát, mintha csak azt mondaná: Ébredj barátocskám, hasadra süt a nap!

Pajti bosszúsan megrázta a fejét, prüszkölt egyet, majd felállt és elindult Madáranyó után, aki épp abban a pillanatban lépett az ajtóhoz magokkal telt edényével a kezében. Együtt léptek ki a kertbe. Míg anyó a magokat szórta ki a madaraknak, házi kedvence alaposan körbeszimatolta az udvart. Egy ág reccsenése szakította meg anyót teendői közben. A hang irányába fordult és derült arccal köszöntötte Csicserdő remetéjét.

- Jó reggelt, Erdő! Mi szél hozta errefelé?

- Hivatalos teendőim, Madáranyó. - válaszolt fontoskodva a remete.

Anyó borzas kutyájával a nyomában, kíváncsian közelebb lépett a kerítéshez.

- Nahát, Erdő! Azért ilyen fess ma reggel? Mondja csak, mi alkalomból vette fel ezt a zöld egyenruhát? 

Erdő kihúzta magát és büszkén válaszolt.

- Mai naptól én vagyok az erdész. 

- Nahát! Mi történt Jánosunkkal? Csak nem beteg?

- Nem, dehogy! Nyugdíjba vonult. Mivel én elég alaposan ismerem az erdőt, megkerestek az erdészettől, hogy vállaljam el János munkáját. Épp ráértem, hát igent mondtam.

- Ez aztán a jó hír! - csapta össze kezeit Madáranyó - Ennél jobbkor nem is csaphatott volna fel erdésznek. 

A remete - mmm, akarom mondani, az erdész - szakállát vakargatva Madáranyóra nézett. Nem értette, miért örül ennyire. Anyó közelebb hajolt.

- Erdő, képzelje! A tegnapi séta közben találtam egy műanyag zacskót.

- Műanyag zacskót? - húzta fel a szemöldökét újdonsült erdészünk - Az meg hogy lehet? Rezső nem is árul műanyag zacskót. Lehet, hogy valami idegen jár errefelé?

- Gondolja, hogy egy ismeretlen kóborol Csicserdőben? 

- Hm... - Erdő megreszelte a torkát - Nem tudom... De inkább alaposan körbejárom az erdőt. Ha idegen téved erre, mindig hagy maga után valami árulkodó jelet. Jobb tudni, milyen szándékkal jött.

- Igazán csodálatos lenne, ha utána járna ennek a nagy titoknak. Amíg jó alaposan megvizsgálja Csicserdő minden zegzugát, Pajtással lemegyünk a faluba és megnézem a boltot.

Ahogy egyre távolodott, Madáranyó mosolyogva gondolt arra, hogy mennyire kivirult a morgós remete az új munkájától. 

7. nap

Amint Erdő eltűnt a fák lombjai között, anyó befejezte az etetők feltöltését és útra kelt négylábú barátjával. Miközben a zsákot dobálta Pajtinak, hálát adott azért, hogy ezen a napos - ámbár csípős - reggelen a Csicserfalva felé vezető lejtős út nem csúszik. Az út végén Pajtás fegyelmezetten megvárta gazdáját és együtt mentek át a forgalmas főúton, ami az egész falut kettéosztotta. A nagy nyüzsgésben házikedvence végig a lába mellett ment, ahogy anyótól tanulta. Karácsony táján nem ajánlott errefelé kóborolni egy ilyen kiskutyának. Az emberek magasak, ő pedig aprócska termetével elveszne köztük. A bolt előtt leült, anyó kinyitotta a bolt ajtaját és együtt beléptek. Madáranyó a meglepetéstől tágra nyílt szemekkel nézett körbe a polcokon. 

- Rezső, mi ez a nagy újítás? - fordult a boltoshoz, aki örömmel újságolta.

- Képzelje! - lelkesedett Rezső - Nemrég megkeresett a műanyaggyár képviselője és kedvező áron ajánlott műanyag zacskókat. Azok nem szakadnak el olyan könnyen, ráadásul átlátszók, úgy nem kell vitatkozni senkivel, hogy hány zsemle van a zacskóban. De van még valami! Felajánlották, hogy olcsón gyártanak a boltnak műanyag dobozokat, amiben a testápoló-, vagy a mosószereket kitehetem a polcra. Ha előre kimérem ezekbe a dobozokba, sokkal gyorsabban ki tudom szolgálni a vevőket. Ráadásul a műanyag dobozok nagy része szintén átlátszó, tehát látják a vevők, amit vesznek. Hát nem csodálatos?

Anyó nem tudott osztozni Rezső örömében.

- Kedves Rezső, gondoljon a vízi világra, tudja mennyi kárt okoz ezzel? A műanyag szemét bekerül a háztartásokba, a sok szemét felgyülemlik és nem tudják, hová tenni, ugyanis évszázadok alatt bomlik le. Ráadásul ha ezek a műanyag zacskók vagy az apróbb műanyag darabok a szemét közé kerülnek vagy a szél az óceán felé fújja őket, a vízi állatok azt fogják hinni, hogy ennivaló és azzal etetik a fiókáikat. Szegény párák tápláló eleség hiányában éhen fognak halni. 

- Távol van innen az óceán! - legyintett Rezső - Gondoskodjon erről az, aki a közelében lakik. 

- A helyzet ennél jóval bonyolultabb. - folytatta anyó - A szél a folyókhoz is elfújja a műanyagot, ami apró darabokra oszlik, de nem bomlik le. Ez az apró műanyag az ivóvízbe is bekerülhet. Így már nem is olyan távoli ez a kérdés, látja? Az egész táplálékláncra hatással lehet, hiszen a pici műanyagdarabkákat megeszik a planktonok, azt megeszik a halak, a halat pedig a vevők. Gondoljon csak bele. Amellett a víz körül vagy a vízben élő nagyobb testű állatok is megeszik a műanyagot, amit találnak, ez lebéníthatja az emésztőrendszerüket, ami az életükbe kerülhet.

- Hát ez nem hangzik túl jól... - vakarta a fejét Rezső - De most én mit mondjak a gyárosnak? Tudja, hogy nemrég családunk része lett. 

Látva anyó kérdő tekintetét, így folytatta:

- Nem rúghatom össze a port újdonsült sógorommal. Már gyártják a következő rendelésem.

Ó, hát innen fúj a szél? - gondolta anyó.

- Nem gyárthatnának papírzacskót? Abból annyit rendel, amennyi jólesik.

- Hadd vágják ki a fákat! - vágott vissza a boltos - Valahogy mégsem jó ez így! A gyáros nem dobhatja ki a gépeit. Azokkal a gépekkel nem lehet papírt gyártani.

- Hát ez igaz... - törte a fejét Madáranyó. Nem tudom, mitévők legyünk... Valamit jó lenne kitalálni. Gondoljon bele, Csicserdő állatvilágának élete forog kockán.

Bánatosan elköszönt Rezsőtől és kiskutyájával hazaindultak.

8. nap

Anyó becsukta a bolt ajtaját maga mögött. Elszomorította a gondolat, hogy a sok üres műanyagdoboz mind a szemétben fog kikötni. Ahogy a bolttól távolodtak, így szólt kispajtás:

- Madáranyó, mit gondolsz, sok műanyag doboz kerül ki Rezső boltjából?

- Ez jó kérdés, Pajti! Annyira el voltam foglalva azzal, hogy ne kerüljön be a műanyag Csicserdő környékére, hogy nem gondoltam a meglévő műanyag dobozok újrahasznosítására. Nem szabad hagynunk, hogy a szemétbe kerüljenek. Bár az nem oldja meg, de csökkenti a problémát. Már csak az a kérdés, hogy mit tehetünk ellene?

- A ház tele van általad készített díszes dobozokkal és üvegekkel. Nem lehetne azokat a díszítéseket műanyag dobozokra is használni?

- Hogy te milyen okos vagy, Pajtás! Ez igazán jó megoldás! Szép kis tárolókat lehet belőlük készíteni, így újra lehetne hasznosítani az üres műanyag dobozokat.

Megállt egy pillanatra, a kezét összekulcsolta és borzas barátunkra nézett:

- Várjunk csak! Csicserfalva nem túl népes, de azért ennyi műanyag dobozt én nem fogok tudni újrahasznosítani.

- De meg tudod mutatni a többieknek, hogyan csinálják. A munkát majd elvégzik ők maguk.

- Hm... - dünnyögte Madáranyó az állát dörzsölgetve - Neked aztán helyén van az eszed!

Amikor nagyon törte a fejét Madáranyó, mindig mozgásban volt. Továbbindult hát, talán járás közben gyorsabban rátalál a megoldásra. Ahogy felnézett, így szólt:

- Milyen köd van ma reggel! Eddig észre sem vettem.

- Anyó, nézd! - kiáltott fel csillogó szemekkel szőrös barátunk - Icipici apró cseppek szállingóznak a levegőben. A köd gáz halmazállapotú?

- Igen, te kis okoska! Gáz halmazállapotú. - nevetett anyó, majd hirtelen összecsapta a kezeit - Megvan! A közösségi házban összegyűlhetnénk néhány kézműves foglalkozás erejéig. Holnap elmegyek a gondnokhoz és beszélek vele. 

Madáranyó végre megkönnyebbült. Felsóhajtott és hátra lendítette a kezét.

- Kapd el, Pajtás! - szólt vidáman és eldobta a zsákot. 

9 nap

Madáranyó a megszokottnál közelebb dobta a zsákot kiskutyájának ezen a ködös reggelen. Lélekben már a kézműves foglalkozáson volt és műanyag dobozokat díszítettek. Talán jobban hangzik az adventi koszorú készítés, mintha odaállítanának egy csomó műanyag dobozzal. Jobb lenne, ha adventi koszorú készítésként tálalná az egészet. Karácsonykor az emberek egyébként is kidíszítik a házat, ez az időszak a legjobb alkalom az újrahasznosítás elindítására.

Pajtás komótosan hozta vissza a zsákot.

- Elfáradtál? - tértek vissza anyó gondolatai - Jól van, kiskutyám, pihenj egy kicsit. 

Megpaskolta a kutya bozontos fejét és a játékszert a zsebébe tette. Hirtelen egy alak tűnt fel a ködfelhőben. Ahogy közeledett, egyre jobban kivehető volt zöld egyenruhája és sajátos járása. 

- Erdő! - örült anyó az új jövevénynek - Már be is fejezte hivatalos útját?

- Ebben a ködben nem volt egyszerű, de Csicserdő minden egyes zugát bejártam. Nem találtam semmi jelet, ami arra utalna, hogy idegen jár mifelénk. 

- Ne is keresse! - válaszolt szomorúan anyó - A bolt tele van műanyaggal. Zacskók, dobozok, minden műanyagba van csomagolva. 

- Ó... - vakarta a szakállát kissé csalódottan az erdész - Akkor nincs itt semmilyen titok.  Így már nincs is rám szükség.

Anyó megfogta a karját.

- Na, azért nem úgy van az! A titokra fény derült, de a probléma nem oldódott meg. A továbbiakban is számítanék a segítségére, ha be tudja illeszteni rengeteg elfoglaltsága közé. 

Erdészünk kihúzta magát és megköszörülte a torkát.

- Szerintem meg tudom oldani, majd beosztom az időmet. De miben tudnék én segíteni? - válaszolta kérdőn.

- Rengeteg a teendő. - kezdte anyó - Egyrészt valami megoldást kellene találni, rá kellene valahogy venni Rezsőt, hogy visszatérjen a papírra és üvegre. Mit gondol,  Erdő?

- És mi lesz a sok dobozzal és zacskóval? Ha valóban tele van a bolt műanyaggal, a falut el fogja önteni a szemét.

Anyó cinkosan nevetve közelebb lépett.

- Azt is kitaláltuk Pajtival. Megkérem a gondnokot, hogy engedélyezzen a közösségi házban egy csoportos adventi koszorú készítést. Majd be-becsúsztatok egy-egy újrahasznosítási ötletet. Úgy majd nem lesz kedvük kidobni a műanyag dobozokat. Bízza csak rám! 

- Anyó nagyon furfangos! - kuncogott Erdő - De nem lesz késő elindulni a közösségi házba? Elég korán sötétedik. 

- Hát... esetleg elkísérne minket? 

- Akár el is kísérhetem... - kérette magát az erdész.

- Igazán csodás lenne! Viszek magammal néhány mintadarabot, köztük a karácsonyi üvegeimet is. Mondja csak! Lenne kedve velünk ebédelni? Utána egyből elindulhatnánk. Ebéd környékén nagyobb eséllyel találjuk ott a gondnokot.

Hát persze, hogy kapott az alkalmon Erdő. Anyó főztje igazán ínycsiklandó. 

- Ebédre ott leszek. - válaszolt gyorsan és vidáman elköszönt.

Anyó négylábú barátjához fordult.

- Gyere Pajtás, sietnünk kell! Meg kell terítenem, mire Erdő visszaér a házhoz. Márpedig ha finom ebédről van szó, erdészünk lábai felgyorsulnak.  

10. nap

Mire anyó ízletes ebédje után útnak indultak, feloszlott a köd. A forgalmas főút mellett, a faluközpontban volt a közösségi ház.  A gondnok kihasználva a kis napsütést, szétnézett a kertben. Széles mosollyal köszöntötte az érkező díszes csapatot.

- Mi szél hozta erre, Madáranyó?

- Megcsapott a karácsony szele, kedves Károly. Szeretnék készíteni egy adventi koszorút. Mondja csak, várható a közösségi házban csoportos koszorú készítés?

- Nincs róla tudomásom. - kutatott az emlékezetében a gondnok - Nézzük meg az előjegyzésben!

Anyó kis csapatával követte Károlyt a portán lévő asztalhoz és szétnyitotta a rajta fekvő óriási, vaskos füzetet. Kíváncsian hajoltak a füzet fölé. A gondnok végighúzta az ujját és sajnálkozva mondta anyónak:

- Nem szolgálatok jó hírrel! Idén nem lesz csoportos adventi koszorú készítés. 

- Kár! - válaszolt Anyó - Mondja csak, esetleg tartatnánk egy ilyen alkalmat a közösségi házban? 

- De ki fogja levezényelni? - kérdezte a gondnok. 

- Ha nincs ellene kifogása, én szívesen vállalom. - válaszolt anyó. - Minden évben csoportosan készültünk a karácsonyi díszítésre, hiányolnám az élményt. 

- Nézze csak! Van itt egy szabad időpont a közelben. Beírhatom? 

Anyó örömmel bólogatott. 

- Kedves Öntől, Károly, legyen szíves! Esetleg kéretnék egy papírt, hogy készítsek egy felhívást? 

- Majd én megírom és kiteszem a boltba, a kocsmába és a templomba. - válaszolt készségesen a gondnok. 

- Megtenné? Igazán lekötelezne vele! - hálálkodott anyó. 

- Természetesen! A közösségi ház a közösség érdekében áll a faluban. Minél többször telik meg, annál jobban működik a közösség. Várom a koszorú készítésre, Madáranyó! - köszönt el a gondnok. 

Anyó, Erdő és Pajtás dolguk végeztével hazafelé indultak. Ahogy a forgalmas főutat maguk mögött hagyták, végre kis pajtásunk is szóhoz jutott: 

- Ez gyors volt, Madáranyó! - ugrándozott örömében.

Erdő egyetértéssel bólintott:

- Valóban. De nem lesz furcsa, ha adventi koszorú készítésre beállít egy csomó műanyag dobozzal? 

- Dehogy viszek műanyag dobozokat! - legyintett anyó - Üveget és fém dobozokat viszek. Majd kiteszem őket és akkor nem kell senkit győzködni, maguktól kérdezgetni fognak. 

- Nahát! Anyó éles eszét felülmúlni nem kis teljesítmény! - nevetett Erdő, elköszönt és az erdészlak felé vette az irányt.

11. nap

Miután Madáranyó elköszönt Erdőtől, kiskutyájával elkezdte tervezgetni, hogy melyik díszes üveget vagy dobozt vigye magával az adventi koszorú készítésre. Egyik doboz kell a szalagoknak, másik az apró díszeknek, harmadik a nagyobbaknak, kell a gyertyáknak is. Ha ügyesen szétosztja a díszeket, rengeteg újrahasznosítási ötletet megoszthat a csoportban. 

- Azt a szép karácsonyi üvegedet mindenképp vidd magaddal, Madáranyó!

- A zöldet? - kérdezte. 

 

- Igen! - válaszolta Pajti - A kunyhós üveget is viszed? Azt nagyon szeretem.

A kunyhó anyó kedvence. Elsők között készítette és nagyon a szívéhez nőtt.

A kiskutya lelkesen folytatta az ötletelést:

- Ne hagyd otthon az elhasznált csomagolópapírból készült üdvözlőlapokat sem! 

- Milyen igazad van! Tulajdonképpen nem csak a műanyagról kell gondoskodni. Ha nem a boltban vesznek képeslapokat, hanem maguk készítik, felhasználva az otthoni papírokat, akkor kevesebb fát kell kivágni az erdőből. Innen már csak egy lépés az, hogy használjanak környezetbarát ragasztót. Rendben, a résztvevőknek adok egy-egy képeslapot. A képeslapok készítésénél a műanyag zacskók újrahasznosítását is megmutathatom. Nagyon okos! - borzolta meg kutyája fejé anyó elismerően, majd  a kapu felé lendítette a kezét, de félúton megállt.

- Állj! - súgta - Ne mozdulj! 

Négylábú kedvencünk csendben leült és a kertet fürkészte. Vajon mit láthatott anyó? Tekintetét követve azonnal megértette, mi állította meg gazdáját. A vetési varjú hatalmas csőrével megpróbálta kibontani a madáretető madzagját. Addig-addig húzta-vonta, míg végül sikerrel járt és a madáretető a földre pottyant. Még mielőtt az összes mogyorót kiszedte volna belőle, anyó belépett a kertbe. A varjak szétreppentek.

- Szóval ezért esett le a madáretető? Fránya varja! Szegény apró testű énekes madaraink éhen halnak, ha nem lesz ennivalójuk. Na de ilyet! 

Szoros csomót kötött a madzagra és visszatette az ágra a madáretetőt, majd kutyájához fordult:

- Holnap megkérem Erdőt, hogy készítsen fém akasztót ehhez a madáretetőhöz. Ennyi énekesmadárnak nem elég az az egy, amit ő készített. Szükség van a többire is. Úgy tűnik, több ennivalót kell kitennem a varjaknak. Jó szolgálatot tettek nyáron. Szorgalmasan szedegették a földből a kártékony rovarokat, megérdemlik, hogy segítsünk nekik átvészelni a hidegebb napokat.

Furfangos madár! - gondolta anyó - Minap a falu parkjában sétálva látta, ahogy az egyik dolmányos varjú kivette a kihelyezett szemetesből a kiszáradt kenyérdarabot, beletette a mellette lévő pocsolyába, amitől a kenyér felpuhult, így könnyedén elfogyaszthatta. Nem győzte csodálni leleményességét.

Nos, ha már ez a titok is napfényre került, bementek a házba, hogy felkészüljenek a csoportos koszorú készítésre.   

12. nap

Szikrázó napsütés köszöntött Csicserdő világára. Anyó séta előtt feltöltötte a madáretetőket. Az első etetőbe tett egy kis mogyorót, a másikba cinkegolyót és kevert magokat a harmadikba. A varjaknak szórt mogyorót bőven, hogy ne legyen kedvük leverni a kis énekesmadarak etetőit. A varjú nagyon okos, majd megtanítja a kicsinyét a tiltott dolgokra. Márpedig a madáretetőt leverni tilos. Míg az egyik etetőt töltötte, a bátor cinegék ide-oda ugrálva vidám csicsergés közepette szedették ki a másik etetőből a mennyei eledelt. Amint végzett, hátára vette kendőjét, zsebébe tette metszőollóját, fókamentő hálóját pedig a derekára kötötte.

- Gyerünk Pajti, hosszú lesz a mai séta. Meglessük a fókacsaládot az óceánparton.

Időnként ki szokott sétálni a partra, hogy tudomása legyen arról, ha szükségük van segítségre. Pajti örömét lelte az ilyen sétákban, így boldogan vakkantott a jó hír hallatán.

- Juhhéj!

Anyó nevetve csóválta a fejét, amint a kapun kirobbanó kis barátunk a faluval ellentétes irányba, az óceán felé szaladt. Becsukta a kaput maga mögött és utána eredt.

Jól ismerte azt a partszakaszt, ahol a kúpos fóka kölykök szoktak sütkérezni. Amikor megszületnek, pihepuha fehér bundájuk még nem vízálló. Ahogy a szürkül, úgy válik bundája vízlepergetővé. Addig a szülők az óceánból figyelik a kicsinyeiket, ahogy a parton melegszenek. Anyó leült egy kicsit, hogy kipihenje a hosszú út fáradalmait. A nap sugarai pajkosan táncoltak a hullámokon. Csillogásuk szinte elvakította az embert. Pajtás lihegve ült le mellé és tappancsaira hajtotta a fejét. Egy rövid pihenés után kiskutyája hirtelen felült:

- Anyó! - mutatott a fókák felé. - Mintha indulnának. Szép csendben osonjunk közel hozzájuk, mielőtt eltűnnek a szemünk elől.

Odasétáltak a fókákhoz. Közelebb érve anyó látta, hogy az egyik kölyök nyakára rászorult egy háló, ami mozgásában korlátozta. Anyó halkan közelített felé és hirtelen mögé lépett, miközben a többieken tartotta a szemét. Egy határozott mozdulattal lenyomta a nyakánál, hogy megelőzzön egy harapást, előkapta metszőollóját és gyorsan átvágta a hálót. Mivel évekkel ezelőtt részt vett egy fókamentő tanfolyamon, gyakorlottan tudott fellépni. Kis fókabébink néhány másodperc múlva már szabadon csapkodhatott a többiek után. 

- Hála Istennek, kis példány volt - sóhajtott fel anyó, miután elmúlt a nagy izgalom -, de nincs mindig ilyen szerencsém. Azt hiszem, ezentúl megkérem Erdőt, hogy kísérjen el fókamentő sétáinkra. Egy nagyobb példány megmentéséhez szükségünk lehet még egy segítő kézre. 

- Szerencséje volt a kis fókának. - szólt Pajti - Nem úgy, mint a bálnának, akinek a gyomrában annyi szemét volt, hogy belehalt. 

- Igen, nagyon szomorú... - nézett bánatosan kiskutyájára - Mi megtesszük, amit tudunk, de sajnos nem vagyunk mindenhatók. 

Visszafordult a bébi felé, aki a nagy ijedtség után a vízben lebegve kidugta fejecskéjét, a többiek után kutatva, majd lebukott a víz alá. Most már szabadon csoboghat a többiekkel. Még egyszer utoljára felbukkant, óriási szemeivel végigpásztázta a víz felszínét, majd a hullámok közé vetve magát, eltűnt Madáranyó és Pajtás szemei elől. 

Várják az újabb kalandok.

13. nap

Mire anyó és Pajtás a fókamentésből hazaértek, a nap vörös bársonytakarójába burkolózva nyugovóra tért. Mielőtt a kertet ellepte volna a teljes sötétség, Anyó levágott néhány hajtást a kertben lévő fenyőről és szeretettel végigsimította tüskés ágait.

- Köszönöm, szépséges fenyőfám! Gyönyörű ágacskáidat holnap felhasználjuk és nagy becsben lesznek tartva a családok asztalán. Csicserfalván az adventi koszorú igen féltett karácsonyi kellék. Jaj annak a gyereknek, aki kárt tesz benne, ezt a falubeliek igen komolyan veszik. De a gyerekek a faluban ezt már rég megtanulták, nem fogják bántani az ágaidat. 

Bementek a házba, Anyó begyújtott a kandallóba, Pajti leheveredett mellé kipihenve a hosszú sétát és onnan figyelte, ahogy gazdája előkészítette a nemrég elkészült szappant, a díszes üvegeit, dobozait, hogy megkönnyítse a másnapi indulást. 

Erdő már a nap első sugaraival együtt érkezett és ott toporgott anyó ajtajában. Udvariasan kivette anyó kezéből az egyik kosarat és útnak indultak.

A gondnok a közösségi ház portáján várta őket. Bekísérte a terembe, ott végre letehették nehéz kosaraikat. Erdő már indult volna vissza, de anyó megkérte, hogy maradjon. 

Furcsa ember ez az erdész. - gondolta anyó. - Talán emiatt volt remete. Nem igazán tudja, hogyan viselkedjen az emberekkel. - Majd hangosan így szólt:

- Erdő, esetleg készíthetnénk magának is egy koszorút.

Mielőtt szabadkozni kezdett volna, anyó megkérte, hogy segítsen az asztalokat összehúzni, hogy mindenki könnyebben hozzáférjen a díszítés kellékeihez. Az asztalokon szétosztotta a karácsonyi képeslapokat és úgy fogadta a résztvevőket.

Mire végeztek, szállingózni kezdtek a koszorú készítők és lelkesen mutogatták egymásnak az egyedileg készített képeslapokat. Miután egyenként megcsodálták őket, hozzáláttak lebontani a díszítést az előző évi koszorúról, hogy új ágakba öltöztetve, új díszekkel keltsék életre. Vidám munka vette kezdetét, közben önfeledten csacsogtak egymással, majd amikor már kibeszélték magukat, dalolni kezdtek. Csicserfalva népe már csak ilyen. Vidám, jókedvű és könnyen dalra fakad. Az egyik karácsonyi dal végén Mária, a falu ügyvédjének felesége mosolyogva fordult anyóhoz.

- Madáranyó, nagyon kedves Öntől, hogy elvállalta a koszorúkészítést. A falu tanítója sajnos gyengélkedik, szerencse, hogy anyó épp ráért. - kivett az egyik dobozból egy picike díszalmát, rátette a koszorúra és így folytatta - Nagyon szépek ezek a tárolók és egyediek. Rezső boltjában vette őket?

- Én készítettem. - válaszolt anyó örülve a kérdésnek.

- Igazán? - csodálkozott Mária. - De kár, hogy én nem tudok ilyen szép díszes dobozokat készíteni.

- Ó, mi sem egyszerűbb! Nézze csak! - Anyó felemelte egyik kedvenc újrahasznosított konzervdobozát és így szólt - Ez a doboz körbe van kenve ragasztóval, rátettem egy maradék anyagot, a tetejére egy maradék szalagot, ezek ráragadtak és már kész is a tároló. 

- Nahát! Ez nem tűnik kivitelezhetetlennek és olyan mintája vagy színe lesz, amilyet én szeretnék. Ez nagyon tetszik. A képeslapokat is anyó készítette? Mondja csak, megmutatná nekünk is, hogyan készülnek? 

- Szívesen megmutatom. - örült anyó, hogy nem kell győzködnie.

A falu asszonyai először csak csendben hallgatták a párbeszédet és érdeklődően bólogattak. Ahogy a csacsogás újra elindult, anyó egy-egy elkapott szófoszlányból úgy vélte, hogy a résztvevők közt elindult az ötletelés. Mindenki szeretett volna készíteni valami egyedi különlegességet.

Anyó egy pillanatra sem szerette volna a kezdeti lelkesedést lerombolni, gyorsan megbeszélt egy új időpontot a gondnokkal. Mielőtt elköszöntek, mindenkinek a lelkére kötötte, hogy hozzák magukkal a kiürült dobozaikat, köztük a műanyagot is, mert mindent újra fognak hasznosítani. Amikor a terem kiürült, Erdővel összepakoltak és elindultak anyó kunyhója felé. Madarai már biztosan nagyon megéheztek. 

Erdő büszkén vitte magával újonnan készült koszorúját. Még soha nem volt adventi koszorúja, de ami késik, nem múlik.

14. nap

Erdő, Pajtás és Rezső hazafelé tartanak az adventi koszorúkészítésből. E váratlan siker után anyóban felcsillant a remény, hogy Csicserfalva lakói megmaradnak a környezetbarát életmód mellett, ily módon a vízi világ és kis fókacsaládunk kevesebb veszélynek van kitéve. Pajti örült, hogy vége van a foglalkozásnak, kissé unalmas volt, de a nemes cél érdekében elviselte ezt a kellemetlenséget. Ő is szerette azt a fókacsaládot, kedves teremtmények.

Ahogy maguk mögött hagyták a forgalmas főutat, belebotlottak a polgármesterbe, aki jókedvűen üdvözölte kis csapatunkat. Épp a hivatalba tartott. Látva a kosarakat és a sok holmit, csodálkozva kérdezte.

- Nincs túl korán a karácsonyi bevásárláshoz, Madáranyó?

- Ó, dehogy! Nem a boltban voltunk. A közösségi házban volt csoportos adventi koszorúkészítés. 

- Valóban! Most, hogy mondja, a nejem említette tegnap este vacsora közben. Ezek szerint már díszes asztalnál vár otthon.

- Lesz még díszesebb is. Holnap tárolókat készítünk. 

- Nem fog az nekünk sokba kerülni? - nevetett a polgármester.

. Nem, dehogy! A meglévő üvegekből, dobozokból fogunk újrahasznosítani. - válaszolt anyó. 

A polgármester lelki szemei előtt átfutott, ahogy féltett mahagóni polcán megjelenik egy konzervdoboz. 

- Értem... - válaszolt zavartan.

Anyó kivett egy dobozt a kosarából. 

- Nézze csak! Ehhez hasonló dobozokat fogunk készíteni. 

- Igazán csinos kis darab. Jó ötlet! - bólogatott elismerően.

Ránk férne egy tároló a befőttes gumiknak, tele van velük a ház. Majd megkérem a nejem, hogy készítsen egy tárolót nekik. - gondolta, majd hangosan folytatta:

- Igazán kedves magától, hogy megosztja tudását a falu asszonyaival. Nem túl nagy elfoglaltság ez Önnek, Madáranyó?

- Belefér az időmbe. Legalább sétálunk egy jót Pajtással. Rövidesen a falut ellepi a műanyag szemét, nagy szükség lesz az újrahasznosításukra. 

- A műanyag dobozokra gondol a boltban? Láttam a változást... 

- Igen, polgármester úr. A műanyag évszázadok alatt bomlik le. Ha minden háztartásban naponta csak egy-két zacskó és hetente csak egy doboz kerül ki a szemétbe, már az is rengeteg szemét lesz. Hová fogjuk tenni azt a sok műanyag hulladékot évszázadokon keresztül?  

- Igaza van anyónak, erre nem is gondoltam. Nem szoktam beleszólni Rezső dolgába, de ha most jobban belegondolok, Csicserfalvának nincs annyi szemétlerakó helye. Kénytelen leszek hozni egy rendeletet, amely szerint a faluban tilos műanyagba csomagolt termékeket árusítani. 

Anyó nem tudta eldönteni, hogy örüljön a hírnek vagy ne. A rendelet gondolata felvillanyozta, hiszen ez megoldja a vízi világ problémáját és elhárítja a kis fókacsaládjára leselkedő veszélyt. De mi lesz Rezsővel és sógorával?

- Ez igazán jó megoldás polgármester úr, de mi lesz a műanyag gyárossal? Ő nem cserélheti le drágán vásárolt gépeit.

A polgármester látva anyó vívódását, így szólt:

- Ne aggódjon, anyó! Majd kitalálunk neki valami támogatást. Beszélek a környékbeli falvak polgármestereivel. Közös érdekünk fellépni környezetünk védelme érdekében. De most már mennem kell, vár a munka. Örültem a találkozásnak!

Kalapját megemelve egy bólintással elköszönt kis csapatunktól.

15. nap

Ködös reggelre ébredt Csicserdő, de ez a köd nem tántorította el Madáranyót a csoportos tároló készítéstől. Olyan izgatott volt, hogy még Erdőnek is feltűnt. Pajti felkészült az unalmas időtöltésre, de sebaj, majd pihen egy kicsit a kandalló mellett.

A terembe érve, megszabadultak terheiktől és hozzáláttak az előkészületekhez. Miután az asztalokat és a székeket áthelyezték, anyó letette középre díszes dobozait és üvegeit. Minden asztalra tett egy képeslapra való papírt, ollót és ragasztót. Erdő kezébe nyomott egy adag hozzávalót képeslap készítéséhez. Az erdész kérdő tekintetét látva, anyó így szólt:

- Készítsen egy karácsonyi képeslapot. Ha nem szeretné elküldeni, akkor felteheti a kandalló fölé.

Az ötlet nem rossz. - gondolta Erdő, így nem vonakodott tovább.

Szép lassan elkezdtek szállingózni a résztvevők. Csevegő-csacsogó, tettre kész háziasszonyok és családanyák és gyerekeik töltötték be a termet. Anyó örömmel köszöntötte Emmát és barátnőjét is. Természetesen Kata magával hozta Bundást is, így Pajtinak nem kellett végig unatkoznia. Miután elhelyezkedtek, anyó bemutatta saját tárolóit, majd mindenki munkához látott. Mária, az ügyvéd felesége így szólt anyóhoz:

- Madáranyó, mondja csak, mit csináljunk a műanyag mosószeres dobozokkal?

Anyó nagyon megörült a kérdésnek.

- Az üres műanyag mosószeres dobozokat is ki lehet díszíteni vagy ha nem szeretnék szétvágni, lehet főzni újabb adag mosógélt és azzal újra tölteni. Jóval olcsóbb elkészíteni, mint megvenni a boltból.

- Nekem az utóbbi jobban tetszik. Elmondaná, hogyan kell mosószert főzni?

- Természetesen. De ha gondolják, megkérhetem a gondnokot, hadd főzzünk a közösségi ház konyhájában egy adag mosószert. Azt otthon utána már könnyűszerrel készítik el újra és újra.

- Őszintén szólva én szívesen főznék egy adagot csoportosan. Lenne kedve valakinek csatlakozni?

Körbenézett a tétovázó résztvevőkön, keresett legalább egy tekintetet, de senki nem akart elsőre megszólalni. Egyszer valaki így szólt:

- Karácsony előtt rengeteg a teendő, már ez a két alkalom is sok időt vett el. A boltba mindenképp elmegyek, nem egyszerűbb megvenni?

Madáranyó úgy gondolta, hogy ideje hozzászólni a beszélgetéshez.

- Tulajdonképpen egyszerűbb, de jóval olcsóbb, ha otthon főzzük a mosószert. Ahol gyerek van, ott sokat kell mosni. Ráadásul a mosószer készítéshez csak mosószóda kell, szappan és víz. Víz otthon is van, azt nem kell külön hazacipelni.

- Ebben van igazság. Felőlem főzhetünk, de akkor én is gyerekestől jövök. 

Anyó nem bánta, ha hozzák a gyerekeket. Nem baj, ha úgy nőnek fel, hogy már gyerekkorban környezetbarát megoldásokkal találkoznak. A lányok nagyon örültek az ötletnek, Emma gyorsan szóvá is tette:

- De jó! Amikor megunjuk, játszunk egy jót. Hozok társasjátékot.

- A gyerekek szeretik a kevergetést. De Emma, tudod, ti nem vehettek részt a főzésben. 

- Nem baj, Madáranyó, de legalább látjuk, hogyan készül a mosógél. Engem nagyon érdekel. 

- Tudod, Emma, a mosógél készítésével nem csak a dobozt hasznosítod újra, hanem természetesebb alapanyagokat használhatsz és olyan mosószert készítesz, olyan illattal, olyan hozzávalókkal, amilyet szeretnél. Nem kell alkalmazkodnod ahhoz, amit a boltban árulnak. Ráadásul ezzel a környezetedet is véded, mert olyan alapanyagok lesznek a mosószerben, ami nem ártalmas a vízben vagy a víz körül élő állatoknak.

Anyó fontosnak tartotta a gyerekek tájékoztatását. Egy környezetvédő új generáció az élővilág - beleértve az embert is - megmentését jelentheti. A föld megmarad akkor is, ha már nem lesz rajta élőlény. A környezetvédelem az embernek fontos. Ahogy az állatvilág védelme is. Ha a környezetünkben felborul az egyensúly, egyik dolog hatással lesz a másikra. Az embernek talán még van ideje rá, hogy visszafordítson mindent, hogy megvédjük a földet. A föld védelme az ember védelme. Ha a gyerekek úgy nőnek fel, hogy ezt megértik, azzal sokat tehetünk a jövő emberéért. Emma szakította meg merengését.

- Ez olyan, mint a szénnel való fűtés, Madáranyó? 

- Kicsit másként, de ez is ugyanúgy a környezetünk védelme érdekében történik. Csak ezt már a saját bőrünkön is érezzük. 

A két lány összenézett, kamaszosan kuncogtak egyet, majd Emma így szólt:

- Alig várom, hogy elkészítsük életünk első mosószerét. 

Anyó mosolyogva gondolt arra, hogy milyen jót tett a két lánynak, hogy egymásra találtak.

16 nap.

Madáranyó megszokott kedves mosolyával, nagy szeretettel nézett végig a résztvevőkön. Öröm volt látni, ahogy büszkén mutogatták egymásnak egyedi tárolójukat. Amikor már mindenki végzett, előrelátóan a lelkükre kötötte, hogy két mosószeres tárolóedényt hozzanak magukkal: egyet a fehér ruháknak, egyet a színeseknek. 

Miután az utolsó résztvevőtől is elköszönt, elégedetten eltüntette a foglalkozás utolsó nyomait és megköszönte Erdőnek, hogy elkísérte őket. Erdő nem igazán szereti, ha hálálkodnak, szabadkozva válaszolta:

- Ne hálálkodjon, Madáranyó! Nézze, milyen szép képeslapot készítettem! Még soha nem volt képeslap a kandallómon. 

Ez az erdész olyan furcsa, mintha kicserélték volna. A remete mindig morgott, az erdész valahogy békésebb. Ki érti ezt? 

- Esetleg a mosószer készítés alatt is velünk tudna tartani? 

- Gondolja, hogy szükség lesz a segítségemre? - válaszolta kissé vonakodva.

- Nagyon hálás lennék, ha velünk tartana, Erdő. Majd főzünk egy kis mosószert magának is. 

Anyó felkapta az egyik kosarat, átnyújtotta neki, majd Pajti felé fordult. 

- Jó volt találkozni Bundással? 

- Igen! - vakkantott örömmel négylábú barátunk - Szerinted legközelebb is magával hozza Kata?

- Biztosan. - mosolygott házi kedvencére - De most már irány haza, mert elő kell keresnem a hozzávalókat a mosószerhez. 

Amint a forgalmas főutat maguk mögött hagyták, Pajti érdeklődve kérdezte:

- Madáranyó! Mondd csak! Mi kell a mosószer készítéshez? 

Türelmetlen kis bozontos! - mosolygott anyó kiskutyájára.

- Te kis kíváncsi! Nézzük csak: kell hozzá szappan, a mosószóda és a fehér ruhákhoz szódabikarbóna. 

- De te szoktál illóolajat is beletenni, nem igaz?

- Hogy te milyen okos vagy! Valóban, illóolaj is kell bele. 

A kiskutya törte az agyát, nem értette, hogy lesz a szilárd szappanból az a folyékony lötty. Szóvá is tette:

- De anyó! A szappan szilárd. Hogy lesz belőle az a ragacsos, zselés micsoda?

Anyó kíváncsi kiskutyája éles eszén mosolyogva válaszolt.

- Emlékszel, a hőmérsékletre, Pajti? 

- Ó igen! A hőmérséklet kimaradt a számításomból. A jég szilárd és ha megolvad, folyékony lesz. De nem fog sokáig tartani, míg a szappan megolvad?

- Nem, mert lereszelem és úgy tesszük bele a mosószódás vízbe.

- Tehát a szappantól lesz olyan kocsonyás a mosószer?

- Igen, te kis okoska!  - nevetett anyó megborzolva okos bundás fejecskéjét. - Igen, a szappantól lesz olyan zselés.

Pajti nagy kedvence a kocsonya. De a kocsonyánál is jobban szerette, amikor anyó szeretettel megborzolta bundáját. Hirtelen felvillant az agyában egy gondolat. 

- Anyó, nem akarsz öblítőt készíteni? Úgy szeretem a karácsonyi illatot! 

- Tulajdonképpen akár készíthetünk is. De ha jól emlékszem, te nem szeretted a karácsonyt. - leguggolt és megölelte kis kedvencét. 

- Az már a múlté. - bújt anyóhoz Pajti - Madáranyó karácsonya más. Azt szeretem! - vakkantott a kiskutya, majd anyó ölelésétől feltöltődve kibontakozott karjai közül és elindult kalandozni Csicserdőbe.

17. nap

Mielőtt a nap elárasztotta volna meleg sugaraival Csicserdő táját, Madáranyó már a madáretetőket töltötte fel finom, ínyenc falatokkal.  Az itató vizének felszínén pajkosan megcsillant az első napsugár, mintha csak játékra hívná énekesmadaraink védelmezőjét. Anyó megállt egy pillanatra és az erdő felé fordulva elmélázott. Szerette Csicserdőt. Minden fához, minden apró bokorhoz egy-egy kedves emléke fűződött. Dús lombjai körbevették, vigaszt nyújtottak a nehéz napokon. Az erdő élővilága élete része. Madaraival, a kisebb-nagyobb emlőseivel, Erdőanyóval és Erdővel az egész Csicserdő igazán közel állnak szívéhez. A közelben az óceán és élővilága mintha családtagjai lennének. Féltette ezt a gyönyörű, érintetlen kincset és repesett a szíve a gondolattól, hogy védelme érdekében ő is közreműködhet. Apró madaraink éneke körbevette és megtöltötte szívét dallamával.

Életerővel feltöltődve, frissen és üdén visszament a házba és mire az induláshoz előkészítette a kosarakat, már Erdő várta az ajtóban. Átvette anyótól az egyik kosarat, majd elindult. Anyó és Pajti követték. A kiskutya izgatott volt, örült, hogy találkozni fog kis barátjával, Bundással. 

Apró csapatunk néhány perccel előzte meg a résztvevőket. Senki nem akart lemaradni a főzésről, ezért igen korán érkeztek. Anyó alig fordult egyet-kettőt, a közösségi ház konyhájában máris vidáman csacsogó kötényes asszonyok sürögtek-forogtak. A gyerekek a konyha mellett, a teremben reszelték a szappant és időnként kíváncsian bekukucskáltak. Ők is részt akartak venni, látni akarták a kotyvasztást. Amikor a gél már majdnem kész volt, a fehér mosószerbe szódabikarbónát tettek, majd egyhangúan megszavazták, hogy a színes mosószerből kihagyják. Gondosan lefedték az edényeket, nehogy egy kíváncsi kisállat arra tévedjen és belevesszen, majd kitették az ajtó elé, hadd hűljön egy kicsit. 

Amíg a mosószer elérte a megfelelő hőmérsékletet, anyó elővette az illóolajokat, az ecetet és a citromsavat az öblítő készítéséhez, hadd válasszon mindenki saját elképzelése szerint. Ki-ki ízlése szerint ecettel vagy citromsavval és illóolajjal, varázslatos karácsonyi illatú öblítőt készítettek. Madáranyó a lelkükre kötötte, hogy körültekintően használják az olajokat az öblítéshez, fahéjat semmiképp ne tegyenek bele. Régóta használja őket és aki jártas az illóolajokban, tudja, hogy nem mindegyiket szabad öblítéshez használni. A teafa olaj minden időszakban jó lehet fertőtlenítő hatása miatt, de a fahéjat szerencsésebb csak a ház illatosítására használni. Ha tiszta az illóolaj, a fahéjas illatú házban egy kis szegfűszeges öblítő finom karácsonyi illattal látja el a szobát, amíg a ruhák száradnak.

Az öblítő készítése dalra fakasztotta az ajkakat, csengett a közösségi ház a karácsonyi daloktól. A két dal között Mária, az ügyvéd felesége így szólt:

- Madáranyó, nem tudjuk, meddig tart a tanító betegsége. Lenne kedve elvállalni a pásztorjáték szervezését?

Anyó szerette a pásztorjátékot, minden évben megnézte a templomban. Szomorú lenne, ha idén elmaradna, ezért örömmel vállalta el a felemelő feladatot. Úgy tűnik, idén több dolga lesz a szokásosnál, de nem bánta. Ha részt vesz Csicserfalva életében, könnyebben tud hatással lenni a falu történéseire. 

Amikor a terem kiürült, Erdő vigyázva betette a kosárba saját mosószerét és az öblítőjét, majd elindultak anyó kunyhója felé.

18. nap 

Aki dolgozik, bizony meg is éhezik. Tudja ám ezt Madáranyó, hát bőségesen megvendégelte Erdőt és a kiskutyáját is jóllakatta. Amint a leves megcsiklandozta ízlelőbimbóit, anyó lelki szemei előtt megjelent a tanító, ahogy betegen fekszik szerény hajlékában.

- Szegény Benedek! - szólalt meg, majd az erdész felé fordult - Van valaki, aki főz neki a betegség idején?

A remete töprengve válaszolt:

- Nem gondolnám. Tudomásom szerint egyedül él.

- Maga szerint örülne, ha vinnék neki egy tányér levest?

A remete megsimogatta kerek hasát és derült arccal, elégedetten válaszolt. 

- Nincs ember a földön, aki ne örülne anyó mennyei levesének. 

Pajtás megerősítve erdészünk véleményét, jóízűen lenyalta a maradékot a szája körül. Ebéd után anyó egy jó adag levest kiszedett kedvenc agyag edényébe, lefedte egy edénytörlővel és beletette a kosarába. Vágott néhány szeletet magokkal dúsított kenyeréből és elindultak a tanítóhoz. 

A tanító a templom mellett, az iskola szomszédságában lakott. Nyugodt, megfontolt ember volt, akit elég nehéz volt kihozni a sodrából, de a gézengúzoknak néha még így is sikerült. Kis tanítványait szeretettel terelgette jó irányba, végtelen türelemmel tanította őket. A gyerekek bizalmukba fogadták, gyakran fordultak hozzá tanácsért. 

Benedek szemmel láthatóan megörült a látogatásnak. Nem volt hozzászokva az egyedülléthez. Tanítványai időnként meglátogatták iskola után, de a helyettesítő tanító bőven ellátta őket otthoni feladatokkal, így nem sok felesleges idejük maradt. Kellemes meglepetés volt anyóék társasága. Erdő leült az ágy melletti székre, Pajti az ágy lábához heveredett, mintha védelmezné szegény beteg tanítót, anyó pedig segített neki elhelyezkedni az ágyban.

Benedek ölébe terítette az edénytörlőt, amibe anyó a kenyeret csomagolta, kezébe vette az ízletes levest és elkezdte kanalazni. Minden egyes elfogyasztott kanál után egyre szélesebben mosolygott. Anyó eldöntötte, hogy amíg a tanító meggyógyul, minden nap le fog hozni egy tányér ételt, úgy talán hamarabb helyrejön. Legalább megbeszélik a pásztorjátékra való előkészületeket. Amikor a leves az utolsó cseppig, a kenyér az utolsó morzsáig elfogyott, a tanító hálásan visszaadta anyónak a tálat és így szólt:

- Kis tanítványaim beszámoltak róla, hogy Madáranyó részt vesz a pásztorjáték előkészületeiben. A gyerekek izgatottan mesélték. Nagyon készülnek.

- A tanításban valószínűleg nem fogom tudni pótolni, kedves Benedek, de megteszem, amit tudok. 

Benedek bölcs mosolyával anyóra nézett.

- Anyó, kérem, ne szerénykedjen! Az adventi koszorú és a mosószer készítést boldogan újságolták a gyerekek. Még egy kis mosószert és öblítőt is kaptam. Mennyei illata van. 

Majd Erdőhöz fordult.

- Hallom, maga felcsapott erdésznek. A gyerekek mindent elmesélnek ám. 

Erdő zavartan válaszolt. 

- Tulajdonképpen belefért az időmbe. Egyébként eddig is minden nap körbejártam az erdőt, ez most sem változott. 

Anyó nem akarta lefárasztani a tanítót, ezért egy rövid beszélgetést követően udvariasan elköszöntek tőle. Pajtás is vakkantott egyet köszönésképpen és az ajtón kilépve megjegyezte:

- Ne szerénykedj, gazdám! Jobb tanító vagy, mint gondolnád. Látod, már azt is tudom, hogy a leves folyékony halmazállapotú, a benne lévő zöldség pedig szilárd.

Peckesen kihúzta magát, játékosan csóvált egyet és elindult felfedezni a tanító háza táját. Anyó mosolyogva sóhajtott, majd Erdővel elindultak a kiskutya után, hadd kalandozza ki magát, mielőtt visszaérnek a kunyhóba. 

19. nap

Ahogy a karácsony közeledett, napról-napra egyre hűvösebb lett Csicserdő táján. A fókacsalád kicsinyei és apró énekesmadaraink minden egyes percet kihasználtak, amikor a napon melegedhettek. Csicserdő táján nyáron nagyon későn nyugszik le a nap, de télen bizony korán felölti vörös köntösét, így Csicserdő élővilága már a nap első odatévedő sugarában is fürdőztek, felmelegítve hidegtől elgémberedett tagjaikat. Anyó jó zsíros falatokkal látta el kis az etetőket. A seregélyek már elvándoroltak, csak a vörösbegy, a cinege és még néhány apró énekesmadár maradt a varjak, csókák és Madáranyó társaságában. Miután anyó kiszórta a tápláló eleséget, bement a házba Pajtáshoz, aki nem igazán akart kijönni ebben a hidegben. Majd ha már egy kicsit melegebb lesz. 

Minden éhes szájnak jutott ennivaló - köztük Pajtásnak is. A tanító még hátravan, hát megfőzte az ebédet és beletett egy adagot az agyagtálba neki, majd elindultak a faluba. Pajtás élvezte, hogy végre kettesben lehet gazdájával. 

A tanító nagy élvezettel fogyasztotta el a még meleg ebédet. Amint egy kicsit erőre kapott, Madáranyóval megírták a pásztorjáték szövegét. Amikor az elkészült, anyó zsebre vágta és elköszönt Benedektől, hadd pihenjen, majd elindult a boltba.

A boltból minden műanyagba csomagolt termék eltűnt. Papírba, üvegbe és textilzsákba volt csomagolva minden, amit a polcokon látott. Mintha csak álmodta volna azt a sok csúnya műanyag dobozt, mintha soha nem lettek volna a boltban. A boltos látva meglepetését, köszönés után megkérdezte, hogy miben szolgálhat. Anyó Rezső arcát kutatta, de nem látott haragot a nézésében. 

- Hová tűnt a sok műanyag doboz a polcokról? Visszaadta a sógorának?

- Nem volt rá szükség. - válaszolt a boltos békésen - A polgármester hozott egy rendeletet, mi szerint a faluban nem árusítható műanyagba csomagolt termék. Így a családi béke sem sérült. Tulajdonképpen örülök, hogy így alakult, sajnálom a vízi élőlényeket. 

- Meg a madarakat. Nem csak a vízi világ számára káros a sok műanyag. Apró énekesmadaraink is belegabalyodhatnak a hálóba és akkor ki eszi meg a sok kártevőt a földekről? Csicserfalvában alig terem meg néhány zöldségfajta, ha a kártékony rovarok elterjednek, még annyi sem lesz. 

- Látja, én erre nem is gondoltam. - dörzsölte az állát a boltos, majd hirtelen visszatérve gondolataiból, megkérdezte:

- Nem tudja, miért vesznek ezek az asszonyok annyi mosószódát és mosószappant? 

Madáranyó somolyogva válaszolt:

- Ezek szerint belejöttek a mosószer főzésbe a falu asszonyai.

Miután anyó megvette a lisztet, fahéjat, szegfűszeget és a fűszerkeveréket a karácsonyi sütéshez, elköszönt a boltostól hálát adva Istennek, hogy ilyen békésen sikerült lezárni a műanyag csomagolás kérdését. Nem is remélte, hogy még karácsony előtt lezárul ez a konfliktus. Ennél már csak az lenne jobb, ha a világon mindenhol sikerülne megállítani a műanyag csomagolást, ugyanis az óceánba belefolyik a folyókkal együtt a műanyag szemét is. Távoli vidékekről is eljut a vízi világhoz. Ugyanakkor a folyóvizeket is védeni kellene, hiszen a folyók élővilága is megsínyli. Talán majd egyszer... A falu szélén négylábú barátunk megszólalt:

- Anyó, többé nem esik baja a kis fókáknak? Tudod, hogy közeli rokonaim, fontosak nekem. 

- Talán nem... De azért mi résen leszünk. 

A fókák genetikailag igen közel állnak a kutyákhoz, ezért a fókamentéstől fontos távol tartani őket, mert könnyedén átkerülhet házi kedvencünkre egy veszélyes kórokozó. Ezért te, kis barátom, jó, ha megtanulod, hogy ha egy fókának szüksége van segítségre két dologra nagyon figyelj: 

1. Ne szaladj utána, ne kergesd meg, nehogy a sérült állat visszameneküljön a vízbe, mert ott nincs, aki megmentse

2. A kutyádat tartsd távol, ha fontos az élete.

Most pedig elköszönök tőled. Holnap találkozunk!  

20. nap.

Elérkezett a pásztorjátékra való készülődés napja. Madáranyó átmásolta szöveget, hogy amíg a gyerekek gyakorolnak, addig a szülők leírják maguknak, majd otthon begyakorolják csemetéjükkel. A pásztorjáték megdolgoztatja a gyerekek emlékezőképességét, megtanulják az egymásra figyelést, azt, hogy hogyan álljanak ki a tömeg elé, az együttműködést, csapatjátékot, mindamellett a falubelieknek is jó szórakozás. Ilyenkor még azok az egyedülálló idős nénik és bácsik is kimerészkednek, akik egész évben nem  keresték a többiek társaságát. Mindenki a templomba vonul és együtt énekel a gyerekekkel, bátorítva, támogatva őket. E napon nincs harag, félreteszik sérelmeiket és együtt ünnepel a falu apraja-nagyja. A szülők az első sorokban együtt izgulnak az aprónéppel. 

Csicserfalva temploma nem a megszokott, tekintélyes rideg és sötét épület, hanem meleg és barátságos, hatalmas ablakokkal. Óriási ablakainak hála, a nap fénye és melege betölti a teret, örömteli együttlétre adva lehetőséget a betérő falubelieknek. Anyó szerette a templom békés csendjét. Ha elment mellette, mindig megállt egy kis feltöltődésre. Az idei karácsonyi készülődésben erre több lehetősége adódott.

Szép lassan megérkeztek a gyerekek szüleik kíséretében, csevegéssel-csacsogással telt meg a templom. Madáranyó megvárta, míg egy kicsit lecsendesednek, majd hozzálátott kiosztani a szerepeket. Korához, képességéhez mérten minden gyerek kapott szöveget. Katának jutott Mária, József is előkerült, meg a fogadós és a királyok. A cserfes Emma lett a mesélő, a fiatalabb gyerekek angyalkák és pásztorok. Miután a minden gyereknek jutott teendő, indulhatott a rendezés. Madáranyó beírta a gyerekek nevét a szöveghez, így mindenki tudta, ki következik utána, kinek kell a papírt továbbadni.

Míg a gyerekek Madáranyóval gyakoroltak, a szülők a háttérben sutyorogva szorgalmasan másoltak. Egyszer-kétszer körbejárt a papír, mindenki elmondta saját szövegét, majd elpróbálták a dalokat. A gyerekek szívüket-lelküket beleadva énekeltek, csilingelő gyerekhang töltötte be a teret.

- Úgy tűnik, hogy a dalokkal nem sok teendőm lesz - mosolygott anyó.

A gyerekek szeretnek énekelni. Gyerekdalokat, karácsonyi dalokat, születésnapra, anyák napjára, bármikor és bármennyit. De nem csak a gyerekek, a felnőttek is könnyen dalra fakadnak Csicserfalvában. Ha összegyűlnek egy születésnapra a családnál, vagy a kocsmában, egy esküvőn, egy temetésen, dallal vigadnak, azzal siratnak. Dalokkal altatja el az édesanya picinyét, dalokkal tanulunk beszélni, a kis Jézust dalokkal várjuk. Így van ez Csicserfalván, mióta világ a világ. 

Mire a közös éneklésnek vége lett, a szülők befejezték a másolást, majd vidáman elköszöntek egymástól és mindenki elindult a dolgára. 

21. nap

Csengő gyerekhanggal telt szívvel indult a boltba Madáranyó Pajtival a pásztorjátékra való készülődés után. Rezső szorgalmasan sürgött-forgott, karácsony környékén sok dolga van ám egy boltosnak. Mindenki süt-főz, feldíszítik a házat, szülők, nagyszülők, unokák együtt ülnek le a karácsonyi asztalhoz. Ebéd után a gyerekek nagy élvezettel fogyasztják a karácsonyi süteményt, most van az évnek az az időszaka, amikor mindenki annyi édességet ehet, amennyi belefér. 

Madáranyó apró szárnyas barátainkat fogja megvendégelni, a kertben lévő fenyőjére vesz egy kis alapanyagot, azt fogja feldíszíteni. Időnként a házban díszített karácsonyfát és ültetett helyette másikat, de idén a kinti fenyő fogja felölteni anyó díszeit, amit madárkáink nagy élvezettel fognak elfogyasztani. 

- Lássuk csak, mire lesz szükségem - töprengett anyó, míg arra várt, hogy sorra kerüljön. Zselatin van otthon, a kukoricaszirup fogyóban, kukoricára szükség lesz a pattogtatáshoz, lisztet már bevásároltam... - egy panaszos hang ütötte meg a fülét megtörve töprengését. Egyik édesanya hangja volt a mosószer készítésről.

- Mi lesz most velünk? Hogyan főzök mosószert mosószóda nélkül? Ki kell mosnom a gyerekek ünneplő ruháját. 

A boltos zavartan vakarta a fejét, nem igazán tudott hozzászólni, még soha nem főzött mosószert. Anyó odalépett az édesanyához, megérintette a vállát és így szólt:

- Rezső, van Önnél mosószappan?

- Az van, de mosószódám nincs. Csak holnap érkezik a rendelés.

Anyó a kétségbeesett édesanyára nézett megnyugtató mosolyával és így szólt:

- Vegyen mosószappant, kérje meg a gyerekeket, hogy reszeljék le és mosson azzal, míg megérkezik a mosószóda. 

Nagy kő esett le szegény elkeseredett édesanya szívéről. Hálásan megköszönte  anyónak az ötletet és jól bevásárolt mosószappanból. Rezső megkönnyebbült sóhaj kíséretében köszönte anyónak, hogy közbelépett. 

- Épp egy ilyen tanácsadóra lenne szükségem a boltba. Anyó egy kincs a boltnak. Mivel szolgálhatok? 

- Szükségem lenne egy kis kukoricára, kukoricaszirupra, almára, piros áfonyára és mogyoróvajra. 

Anyó bevásárolt és elköszönt a boltostól. Útközben Pajti így szólt anyóhoz.

- Nézd csak! Ott van egy betlehem az ablakban. 

Madáranyó nagy szeretettel nézte a gondosan elkészített apró fa szobrokat. 

- Ugye, milyen szép? - mosolygott. 

A válasz Pajti helyett Emmától érkezett:

- Én is segítettem a csiszolásban. Amikor a szomszéd készítette a betlehemet, épp vendégségben voltunk. Madáranyó, ilyen későn ért vissza a templomból?

- Nem, dehogy! - válaszolt - Vettem hozzávalókat a madárbarát karácsonyfa díszítéshez. A kertben lévő fenyőt fogom feldíszíteni. 

- Ez izgalmas! Én is segíthetek?

- Ha a szüleid beleegyeznek, a holnapi próba után átjöhetsz.

Emma lelkesen köszönt el anyótól és hanyatt-homlok rohant be a házba. Anyó mosolyogva csóválta a fejét és hazaindult Pajtival.  

22. nap

Mint egy ezüst takaró, úgy lepte be a dér Csicserdő táját a mai reggelen. Ha az ember elég korán felkel, megcsodálhatja, amint a zúzmara ami bevonja a növényzetet, a kőkerítést, a házak tetejét, majd a nap felkeltével eltűnik. Madáranyó gyakran gyönyörködhet e csodálatos reggelekben, mivel ő a nap első sugarai előtt már ínycsiklandó ennivalóval tölti fel a madáretetőket. Lehelete ködfelhőként veszi körül, míg kiszórja a mennyei magokat. Mire szárnyas kis barátaink megjelennek, anyó éttermében már fejedelmi reggeli várja őket. 

Miután kiszórta az ízletes csemegét, anyó még egyszer végig legeltette a szemét a látványon és visszament a házba. Bekészítette a tanító ebédjét és elindult Pajtás kíséretében a templom felé. Útközben bekopogott a tanítóhoz az ebéddel, aki anyó meglepetésére már készenlétben várta. A gondoskodásnak és a tápláló meleg ételnek köszönhetően gyorsan felépült, így ő is megnézhette a gyerekek jelmezes próbáját.

A gyerekek izgatottan keresgélték a méretüknek megfelelő ruhadarabokat. Az angyalok a fényes girlandból készült glóriát fejükre igazgatták, a pásztorok a subát és a fejfedőt próbálgatták. Amikor már a királyok is felöltötték a palástot, József és Mária is elkészült, megkezdődött a próba. 

A tanító csillogó szemmel, elégedetten nézte végig a gyerekek játékát. Mindannyian szorgalmasan készültek, még Emma is csak egyszer pillantott papírjára, pedig neki bőven volt mit észben tartani. Amikor végeztek, ragyogó arccal így szólt anyóhoz:

- Az én tanítványaim! Olyan büszke vagyok rájuk!

A próba végén Emma anyóhoz és Pajtihoz csatlakozva örömmel újságolta, hogy a szülei elengedték a madárbarát karácsonyfa díszek készítésére. 

- Apa megígérte, hogy eljön értem, amikor végeztünk.

- Úgy tűnik, két segítő kézzel több jut madárkáinknak a mai napon. - mosolygott anyó, majd a körülötte izgatottan sertepertélő kiskutyára szegezte kérdő tekintetét. 

- Ugye nekem is készítesz kutyakekszet a karácsonyfára? - kérdezte gazdáját.

- Ki nem hagynám! - nevetett anyó négylábú barátunkra, aki szokásától eltérően fürgén hazafelé vette az irányt, majd intett Emmának és léptüket felgyorsítva, szaporán csatlakoztak a siető kiskutyához.  

23. nap

Madáranyó és Emma a kertben szedett néhány fenyőtobozt, utána bementek a házba. Emma elővette köténykéjét, amit otthon gondosan a kabátja zsebébe rejtett és izgalommal kötötte fel amíg arra várt, hogy hozzáfogjanak a díszek elkészítéséhez. Pajti anyó lába körül sertepertélt. 

- Anyó, azt a zabpelyhes kutyakekszet sütöd, amit múltkor sütöttél?

- Ha azt szeretnéd, elkészítem neked, csak ne sürögj-forogj a lábam körül, mert úgy még az asztalig sem jutok el.

- Hát jó... - sóhajtott a kiskutya és türelmetlenségét leküzdve leült az asztal lábához. 

Először a madársütemény készült el. Tápláló, zsíros magvakat kevertek össze mogyoróvajjal, madzagot tettek bele és kitették az ablak mellé. Amint kihűl, máris használható. 

- Mennyi idő múlva lehet kitenni a fára, Madáranyó?

- Mire végzünk, megszilárdul. - válaszolt anyó  - Addig elkészítjük a tobozdíszeket és a füzéreket pattogatott kukoricából, almából és vörös áfonyából. Jól mutat majd a fehér és a piros füzér a zöld fenyőfán. Teszünk közé néhány szárított narancskarikát, almakarikákat félig magokba mártva, csodaszép lesz Csicserdő karácsonyfája. 

Anyó az elővett egy tobozt, madzagot kötött rá, Emma a termőpikkelyekre vajat kent, majd beleforgatta finom olajos magvakba és már kész is volt az egyik karácsonyfadísz. 

Aztán anyó elővett egy edényt és elkezdte pattogtatni a kukoricát. Amíg a kukoricaszemek kipattogtak a fedő alatt, Emma bekente az almaszeleteket, majd magokba mártotta, amik beleragadtak a mennyei, ragacsos mogyoróvajba. Az elkészült almakarikákat felfűzte egy anyó által előkészített vastag madzagra. Utána két füzért készítettek: egyet pattogatott kukoricával és egyet vörös áfonyával. 

Már csak a kutyakeksz volt hátra. Pajti a keksz hallatán gyorsan felpattant. Farkán csóválva izgatottan megnyalta a száját, feszülten figyelte anyó minden mozdulatát. Szemét készülő ínyenc falatjaira szegezte, teljes figyelmét az ő süteményére irányította. Emma már jártas volt a kutyáknak való jutalomfalat készítésében, bekeverte az anyó által bekészített hozzávalókat, meggyúrta és mire Pajti észbe kapott, már a sütőben sültek kedvenc falatkái. 

Amint anyó becsukta a sütő ajtaját, megérkezett Benő, Emma édesapja. Madáranyó búcsúzás közben odaadott néhány karácsonyfadíszt a kislánynak.

- Tedd ki a kertetek előtt lévő karácsonyfára, hadd örüljenek énekesmadaraink. Csak a kaput nyitva ne felejtsd, mert a kutyák megijesztik őket.

Emma elköszönt és hazafelé áradozva mesélte édesapjának, hogy mennyi csodálatos díszt készítettek Csicserdő karácsonyfájára.

 

24. nap

Elérkezett az erdei karácsonyfa díszítésének, a pásztorjátéknak és a kis Jézus születésnek napja. Madáranyó az egyik rövidre sikerült almafüzért kitette a csipkebokorra. 

Itt több haszna lesz, mint az erdőben. - gondolta - Ha mindig újratöltöm, sokáig hasznára válhat szárnyas apróságainknak. Mire befejezte a madáretetést, egy zöld folt bukkant elő Csicserdő lombjai közül.

- Mi járatban, Erdő? - köszöntötte a jövevényt.

- Csicsergős jó reggelt! - köszöntötte vidáman az erdész - Tobozokat gyűjtök az erdei karácsonyfára. 

Épp kapóra jött! - gondolta anyó és hangosan így szólt -  Igazán szép magától. Tegnap készítettem néhány karácsonyfadíszt erdei madarainknak, esetleg segítene őket elvinni?   

- A kis Jézus születésnapján nem illik nemet mondani, nem igaz? - nevetett az erdész. 

Madáranyó bement a házba izgatott kiskutyájához, aki a világ pénzéért el nem mozdult volna a jutalomfalat mellől. Szájába vette a zacskót, anyó a díszekkel és a füzérekkel telt kosarakat kapta fel, majd Pajtással és Erdővel elindultak. 

Az erdei karácsonyfa tetején már ott díszelgett a vesszőkből készült ötágú csillag, a fán szétszórtan néhány toboz, dió és mogyoró. Erdőanyó összecsapta a kezeit a szemet gyönyörködtető füzérek és karácsonyfadíszek láttán.

- Madáranyó, ezek a füzérek szebbek, mint valaha. Sok munka lehet mögötte. 

Anyó az almás és az áfonyás füzért felemelve válaszolt.

- Ez két apró segítő kéz munkája, Emma készítette őket. 

- Bámulatraméltó! Tegyük fel őket a fára, kis madaraink izgatottan várják ezeket a mennyei finomságokat.  

Elkészült Csicserdő karácsonyfája. Madárkáink csivitelve azonnal birtokba vették e fejedelmi lakomát, hálát adva a kis Jézus születésnapjáért, aki ennyi jót hoz számukra minden évben. A vörösbegy szemezgetés közben időnként Madáranyóra pillantott, majd csipegetett tovább. 

Apró fekete gombszemei meg-megcsillantak rozsdavörös tollai közt, ahogy pici fejecskéjét jobbra-balra forgatta, majd néhány füttyentést követően vidám trillázásba kezdett. A széncinege, az erdei pintyek, a zöldike, a fekete rigó és a tengelic csatlakoztak hozzá. A  süvöltő cserregése és a szajkó érdes, változatos, fütyülős hangjai egybeolvadtak a többiek dalával és csodálatos hangversenyt alkottak.

Erdőanyó féltve óvja Csicserdő szajkóját. Az erdő barátja ugyanis amellett, hogy az összegyűjtött magjairól megfeledkezve hozzájárul az erdőgazdasági munkálatokhoz, riasztó hangjával távol tartja a vadászokat is, ezzel nagy szolgálatot téve Csicserdő élővilágának. 

Miközben madárkáink kórusa a szíveket melengette, Pajti csendben leszedegette a jutalomfalatokat az alsó ágakról. Amit ma megehet, nem hagyja holnapra. 

A pásztorjáték nagy sikert aratott. Emma ragyogó szemekkel mesélte el a megváltó születésének történetét és az időben visszarepítve elvarázsolta Csicserfalva lakóit. A falu együtt ünnepelte a nagy eseményt. A történet végén elhangzó lelkes taps közben Madáranyó elégedetten suttogta:

Boldog születésnapot, Jézus!