Lányom azt tervezgette, hogy márpedig ő 18 évesen elköltözik tőlünk, mert én, gonosz, nem veszek neki egy kutyát vagy egy lovat. Hát jó, matematika óra: hány eurót kap hetente? Az havonta ennyi, évente annyi, ha nem költi el, 18 éves korára marad neki kb 1600 eurója. Abból bérelhet egy kis lakást vagy egy házat, ha gyűjt még hozzá, de mi lesz a következő hónapban? Mert egy hónap a kaució. Akkor elköltözik. De akkor elbukod a kauciót - jaaa, tényleeeeg? :) Akkor ez így nem lesz jó. Ok, akkor elmegy dolgozni. Mennyi pénzt kereshet 18 évesen? Kb egy ezrest, max 1500-at, amiből kifizeti az albérletet, a rezsit, autó biztosítást, de mi lesz vele és a lóval? Enni kell... Nem, ez így mégsem jó. Hát akkor... most mi legyen? Mondtam neki, hogy ha nem tanul tovább, 19 évesen el kell mennie dolgozni, ez az élet rendje. Óóó, mert én ilyen gonosz vagyok, hogy elküldöm őt dolgozni? Nem, mehet tanulni. Jaj... dehát hogy? Majd én fizetem a főiskolát. Tehát akkor az út vagy a felsőoktatás, valamilyen iskola vagy a munka? Mondtam, hogy hááát, bizony... De akkor mi van, ha nem vesznek fel? - aggódott. Mondtam neki, hogy ha úgy tanul, ahogy én mondom, akkor fel fogják venni. Akkor át kell alakítani az órarendet, mert úgy tűnik, hogy kicsit komolyabban kellene tanulnia. Hát igen... Azt hiszem, kicsit nagyobb erőfeszítést kellene beletenni. :) Ha már így megegyeztünk, megbeszéltük, hogy tervezem én: a matematikát, írást, olvasást csináljuk szépen tovább. Végigvesszük a kontinenseket, az összes országot, megnézünk mindenről egy-egy természetfilmet, készítünk lapbook-ot és leírjuk, amit láttunk ott. Ha közben előkerül egy aktuális történelmi kérdés, azt is belevesszük, ha nem, akkor a történelemmel ugyanezt csináljuk. Azt hiszem, most értette meg, hogy neki bizony keményen oda kell tennie magát, ha szeretné ezt az életszínvonalat folytatni felnőttként is. Meg kell mondanom, büszke vagyok rá, hogy 11 évesen ezeken a dolgokon gondolkodik. Mire felnőtt lesz, remélhetőleg már lesz valami elképzelése arról, hogy mit szeretne. :) Istenem... annyira szeretném őket a helyes útra terelni...
Matyi nagyon ügyes volt. Szólt, ha wc-re kellett menni, nem ment be, őszintén szólva már egyre bátrabban adok rá alsónadrágot. :) Annyira ügyes, annyira, de annyira okos. :) Imádom. :)
Nagyfiammal is volt egy beszélgetésünk tegnap. Minden reggel korán kel, én nem tudok blogot írni, felkészülni a tanulásra, semmit nem tudok csinálni. Megbeszéltük, hogy ki kell húznia, nem aludhat napközben. Szegénykém bírta, de nagyon nehéz volt... Ettől függetlenül ma is reggel fél hétkor itt toporgott, de visszaküldtem az ágyba. Majd kiderül... :)
A halloweeni tököknek még nincs vége. :) Jobboldalt egy tökszálloda. :)
Tegnap volt a lányom első vágtája :) Vágtázás közben ugratott :) Iszonyatosan büszke volt magára, teljesen fel volt villanyozva, amikor mesélte. Mondta, hogy az oktatója nem enged bárkit vágtázni, van, akit évek után sem mer engedni, de a lányomat már néhány alkalom után engedte. Hiába, csodálatos oktatónk volt otthon. :) Egy életre hálás leszek az oktatójának ezért. :) Nagyon megtanította bánni a lóval a lányomat.
Most már menni kell, teendő rengeteg. Szép napot nektek! :)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése