Szombaton Kung fu edzésen voltunk. Nem volt nálam a hordozó, így nehéz dolgom volt. Matyi rohangált mindenfelé, én mentem utána és egyszer amikor felkaptam, elbotlottam valamiben, úgyhogy mindketten leestünk. Kicsit megijedtem, de ennek a jómadárnak semmi baja nem volt. :) Utána már apa is besegített, hol ő tartotta ölben, hol én. Így már kibírható volt az edzés. :) Délután apa és a nagyfiam készítettek nekem egy polcot, mert már nem férek el az eszközeimmel. :)

Vasárnap:

Készül az évszak fa. Reggel nagyfiam is beállt festeni. :) Délután Galwayben az Aldiban vásároltunk, vettünk brainboxot, meg egy furulyakészletet, amihez van egy könyv is. :) A misét egy olyan atya tartotta, aki Angliában volt egy ideig, végre jól értettem a beszédet. :) Az Atya az ajtóban elköszönt tőlünk. Nagyon örült, hogy misén voltunk. :) Kölcsönös az öröm. :) Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek is jól viselkedtek :)

Hétfőn:

nagyfiam lovagolt, de nagyon elkéstünk. Az edző kicsit tovább maradt, nagyon rendes volt, de a fiamnak mondtam, hogy ez többé nem fordulhat elő. Este fodrásznál voltam. Végre kicsit helyretette a hajam. :) Lányom csevegett-csacsogott. :) Volt ott egy ír hölgy, aki elkezdett vele cseverészni, hogy hová jár iskolába, mit szeret, mióta van Írországban? Elmondtuk neki, hogy Matykó miatt vagyunk itt, csodálkozott nagyokat. Odáig volt Matyiért. Először azt hitte, hogy a testvérét mutatom a képen. :) Kereste a Down-szindrómás gyereket. :) Mondtam, hogy ő az, ne keresgéljen. :) Nagy-nagy ölelést küldött Matykónak. :)

Kedden:

találkozónk volt az otthon tanuló családokkal. A lányom először nem akart játszani, de végül ő is talált magának érdekességet. Matyi végig játszott, énekelt, olyan gyorsan futott, hogy alig értem utol.  Bemászott a játszólabirintusba, volt ott egy csőcsúszda, ami időnként alagútba ment át, majd újra csúszda volt, annyira gyorsan tepert benne, hogy csak a végén értem utol. Én Matyi után rohangáltam, apa közben ismerkedett. Megismertünk egy nagyon jófej apukát. Azt hiszem, megérte elmennünk arra a találkozóra. :) Egyre több jófej embert ismerünk meg és egyre többet értünk meg az ír világból. :) Este végre elkészült az évszak fánk, míg lányom marlenkát sütött. :)

Szerda:

Lányom nagyon ügyes volt rengeteget tanult, nagyfiammal vesződtem, de végül végzett ő is a tanulással. Ha már van évszak fánk, Matyival átnéztük az évszakokat. Kint is megnéztük, hogy a fáknak nincs lombja, lehullott, ősz van. A lányom este rajzolt egy kislányt. :)

Csütörtök:

szerettünk volna könyvtárba menni, de nem jutottunk el, annyi dolgunk volt. Lányom napközben nagyon ügyesen tanult, rajzolt egy macskalányt, este lovagolt. Néztem, ahogy lovagol. Hihetetlenül ügyes. Végig simogatta a lovat. :) Ahogy néztem őt, elgondolkodtam... Előbb-utóbb beérik, amit tanítottam a gyerekeknek... A természet szeretete és tisztelete... az állatok és környezetünk megbecsülését, ápolását, szeretetét sikerült elültetni. :) Nagyfiam is nagyon ügyes volt, 20 perc alatt végzett egy oldal írással. Sárgában végzett aznap.:) Ennek különösen örülök, mert ahogy telik a színezője, egyre könnyebb lesz motiválni. :) Már itt tartunk. :) Azért csak itt, mert verekedésért leszedem a színezőt és újat kezdünk. De hála Istennek, ez is alakul. :)

Pénteken:

Beszédfejlesztésen szülőcsoport volt. Hihetetlen, mennyi mindenre megtanítják itt a szülőket. Megtanulunk mindent, ami kell a beszédindításhoz és fejlesztéshez. Nagyon sokszor kihangsúlyozzák, hogy

- a gyerekkel azonos szemmagasságban legyünk,

- várjuk meg a választ,

- tanítják a visszatartást (ne válaszoljunk azonnal, érezhető legyen, hogy most választ várunk, esetleg előtte egy meglepődést szimulálunk)

- a gyerek szintjén kommunikáljunk (ne használjunk hosszú mondatokat, ha egyszavas mondatok szintjén van, akkor max kétszavas mondatokat használjunk)

- ne kérdezzünk túl sokat, hogy a gyerek ne érezze magát egy vizsgán (nagyjából egy kérdéshez négy kijelentőmondat van egyensúlyban egymással)

- érthetően, artikuláltan beszéljünk

- nyújtsunk neki vizuális segítséget (mutassuk meg, amit szeretnénk)

- használjunk gesztusokat, mimikával kísérjük a beszédet

- kommentáljuk, amit csinál (akkor cselekvéshez kötődik a szó)

- próbáljuk fenntartani a beszélgetést, folyamatosan kommunikálni

- kibővíteni a beszélgetést (ha ő azt mondja, hogy labda, akkor én rámondom, hogy nagy labda, vagy pöttyös labda, piros labda. Ha ő azt mondja, hogy nagy labda, akkor én rámondom, hogy nagy piros labda, szép nagy labda, nagy pöttyös labda).

- vonjuk be a gyereket, hogy ő is akarjon részt venni a kommunikációban vagy játékban

- ne vezessük a beszélgetést, igyekezzünk inkább kommentálni.

Sok-sok videót megnéztünk és mindenhol kitárgyaltuk, hogy mi volt a hiányosság és mi volt a jó megoldás. Nagyon hasznosnak tartom a Hanen programot, szerintem ennél jobb beszédfejlesztést nem is kívánhatnánk.  :) Nekem szülőként sokkal fontosabb, hogy tudjam, hogy kommunikáljak jól a gyerekkel, mint az, hogy elvigyem fejlesztésre heti egy-két alkalommal. Én a nap 24 órájában tudom fejleszteni, a fejlesztő pedig csak heti 1-2 órában. Összehasonlíthatatlan a különbség. Másrészt gyógypedagógusként látom, hogy a gyerek nem azt nyújtja egy fejlesztésen, amit otthon. Vannak gyerekek, akik nagyon sokáig nem nyitnak a gyógypedagógus felé vagy egyszerűen csak nem jó időpontban vannak a fejlesztésen és akkor elúszott egy hét. A gyerekek nem gépek, hogy mindig minden időpontban tökéletesen teljesítsenek. Lehet, hogy épp akkor nincsenek formában, fáradtak, éhesek, álmosak, de a következő órára már jön a következő gyerek... A Hanen programban ezek a problémák nincsenek... 

Délután megnéztük Az igazi csoda című filmet. Nagyon ajánlom nektek, egy csodálatos történet. :) https://gloria.tv/video/feKawh1KgYND27pMLLpZyyFJJ

Menni kell, mert a madarak éhesek, itt toporognak az ablak alatt. :) 

Kellemes hétvégét kívánok nektek! :)