Tanuljunk ADHD-val IS :)

Amikor elkezdtük az otthontanulást, a középső gyerekem (idősebbik fiam) egyszerűen nem volt hajlandó leülni tanulni. Nagyjából fél évig vesződtem vele, mire eljutottunk odáig, hogy leült, addig vagy hisztizett vagy olvasott és ha tanulni kellett, eljátszotta a hattyú halálát, amikor nem vettem észre, kibújt a feladat elől, egyszóval nagyon nehezen és döcögősen indult az életünk. Az otthontanulást úgy kezdtem, hogy rengeteget kutattam a módszerek után, online tanfolyamokat végeztem (a Gyereketető, most Skillo csodálatos lehetőség volt, mert minket, szülőket tanított meg arra, mit hogyan érünk el). Úgy gondoltam, hogy jól jöhet néhány szülőnek, ha elmesélem, mégis hogyan értük el, hogy végül leüljön az én nagyon trükkös fiam tanulni. Bár ő nem ADHD-s, de eléggé pörgős legényke és a habitusa eléggé közel áll. Rájöttem, hogy nem neki, hanem nekem kell változtatnom. Ezek a változtatások a következők voltak:
 
1. Szabályokat vezettünk be. Körülbelül 10 szabályt, többet nem érdemes, elsősorban a legfontosabb szabályokat, azokat, amelyek megadják a nap keretét.

2. Napirendet betartottuk. A napokban erről írtam egy bejegyzést: http://irorszagbandownszindromaval.blogspot.com/2020/03/otthontanulas-koronvirus-idejere.html

3. Ha kértem valamit, abbahagytam mindent, félretettem a teendőimet, amíg a kérést elmondtam és visszacsatolást kaptam, addig nem csináltam mást, csak rá figyeltem.

4. Megszólítottam (ha kellett megérintettem) és megvártam, míg felveszi a szemkontaktust. Megvártam, míg rám figyel.

5. Igyekeztem a kérésem közben azonos fejmagasságban lenni (lehajoltam vagy leguggoltam hozzá vagy leültem) és a szemébe nézni. Előfordult, hogy a szemkontaktust csak akkor tudtam vele felvenni, amikor az ujjaimmal mutattam a szemem felé, mert a kezemet követi. Nem a szemkontaktus hiánya miatt, hanem azért, mert az én fiam túlságosan elfoglalt (milyen lenne, az anyja is két végén égeti a gyertyát :)).

6. A kérésemet igyekeztem lebontani apróbb részletekre, ha lehet, több részletben mondtam el (menj a másik szobába, amikor ott volt, akkor mondtam, hogy a könyvespolc mellett van egy doboz, abban van ez vagy az, amikor megtalálta, mondtam, hogy hozza ki vagy tegye el stb.). Azért bontottam le részfeladatokra, mert célszerű hozzászoknia, hogy ne csak arra figyeljen, hogy bemegy a szobába, hanem arra is, hogy ott melyik polcon lévő tárggyal mit kell tenni. Ez ugyanis azért fontos, mert amikor vizsgázik a gyerek, gyakran előfordul, hogy azt kérik, hogy a választ keretezze be, de ő aláhúzza. Ha a tanár kukacoskodni szeretne, simán azt mondhatja, hogy ez a részfeladat nem értékelhető. De egyébként is a bonyolultabb matematikai feladatoknál el fog tévedni, ha az egymás után következő utasítások sorrendjét nem tartja be, vagy az utasítások egy részét kihagyja.

7. Amikor elmondtam, mit szeretnék, mindig visszakérdeztem, hogy érted? Nem azért, mert azt gondolom, hogy nem értelmes gyerek (hozzáteszem, a fiam esze úgy vág, mint a borotva, a környezetünkben sokan kis professzornak hívják), hanem azért, mert előfordulhat, hogy épp elvonta valami a figyelmét vagy netán én mondtam úgy, hogy azt nem könnyű értelmezni. Ha azt mondta, hogy érti, megkértem, hogy ismételje el, mi a teendője. Elmondta, ebben az esetben el is végezte, amire megkértem.

8. Tanulni maximum 45 percre ültünk le, de egy tárgyból jóval hamarabb végzett, előfordult, hogy csak 20-30 perc kellett egy tárgyból, akkor lépett tovább. Ha volt kedve folytatni, végig tanulta a két órát, de igyekeztünk egy kis megszakítást bevezetni, 45 perc után egy kicsit megmozdulni.

9. Nagyon fontos, hogy 10 és 12 óra között tanuljon (vagy korábban), mert 12 előtt még az agya jobban fog, ezért a fiam amikor felkelt, reggeliztünk és azonnal ment tanulni. Ha elhúzta az időt, akkor fáradt volt, olyankor rámutattam, hogy látod, most fáradt vagy, ezért nem kellett volna húzni az időt. Most már reggeli után szalad: Mennem kell tanulni, mert később fáradt leszek. :) 

10. Ha valamit nagyon nem tudtam elérni nála, sajnos én bevallom őszintén, bevetettem azt, hogy le kellett írnia 10-szer, hogy legközelebb ezt vagy azt nem csinálom. Ezt nem kellett gyakran, de előfordult. Ez nem fogja motiválni a gyereket arra, hogy tanuljon, tehát nem a tanuláshoz alkalmaztuk, csak olyankor fordult elő, amikor valami nagyon-nagy hibát követett el (mondjuk megütötte a kistestvérét). Ha nem írta le, akkor nem nézhetett filmet. Ez hatásos volt. :) A lényege az egésznek, hogy addig, amíg írja, addig arra koncentrál, hogy ezt nem szabad.

11. Ha kértem, kitartó voltam és nem büntettem, hanem jutalmaztam. Hogy hogyan, azt is leírtam a fenti bejegyzésembe. 

Jó tanulást és jó egészséget kívánok! :)