Tegnap reggel elmentünk fogászatra. Nagy rohanásban voltunk, hogy beérjünk, majd ott tudatosították bennünk, hogy tulajdonképpen nem mára van időpontunk, de megnézik, hátha mégis tudnak nekünk helyet szorítani. Szerencsénkre a doktornő ott volt és volt nála hely. :) Amikor bementünk, a lányom elkezdett pánikolni, de megmutatta és elmondta, hogy mit fog érezni, én is győzködtem egy kicsit és akkor megnyugodott. Az injekció után már nyugodtabban viselte az egészet, a tömés és a barázdazárás is elkészült. Mielőtt a barázdazárást elkezdte volna, azt is bemutatta a doktornő, teljesen felkészítette előtte, így a lányom teljes nyugalommal ült végig a fogászaton. Csak az zavarta, hogy nagyon elzsibbadt a szája. :) A doktornő nagyon megdicsérte. :) Én is büszke voltam a lányomra, mert egy szó nélkül végigülte a kezelést. :)
Utána hazajöttünk, ebédeltünk, Matykó elaludt és addig a nagyok tanultak. Utána néztek egy kis Újszövetséget, addig én pakoltam, majd elmentünk vásárolni és már el is repült a nap. Mióta itthon vannak a gyerekek, a napok nem elszállnak, hanem villámgyorsan elreppennek. :) Tegnap nyugtáztuk apával, hogy bár nem reméltük, hogy így lesz, de talán életünk legjobb döntése volt, hogy itthon maradtak a gyerekek. Mióta itthon vannak, minden percünk tanulás, érdeklődőek, van idejük tanulni a világról, mindenről. Előtte délelőttönként az iskola, délután a házi feladat elvette az idejüket és erejüket, nem érdekelte őket semmi. Most, hogy itthon vannak, visszatértek az érdeklődő gyerekeim, boldogok, kiegyensúlyozottak, kevesebbet veszekszenek, békesség van és én is nyugodtabb vagyok. Egyik délután átjött az egyik kislány a szomszédból és a fiam megmutatta neki, melyik települést hol találja a térképen. :) Majd veszek egy magyar térképet is, mert azért... mégiscsak tudniuk kell, mi merre van otthon. :) Követjük a tananyagot, de nem feledjük a magyarságunkat. :) Már megint fecsegek... :)
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése