Tegnap a kung-fu edzésen a nagyok ügyesen edzettek, míg az én jómadár Matykóm megállás nélkül rendetlenkedett. Ide szaladt - oda szaladt, itt pakolt - ott pakolt, vagy épp ki akart szökni. Megelégeltem és beálltunk a többiekhez - mostmáraztán elég, edzünk és kész! :) Persze ő ezt nem így gondolta, de én nem hagytam magam, felkaptam és Matyival az ölemben edzettem, hadd lássa a mozdulatokat. Fogtam a kezét és a kézmozdulatokat együtt csináltuk, lépni én léptem. Egy ideig így edzettünk, abban a reményben, hogy ha együtt csináljuk, előbb-utóbb beletanul a mozdulatokba és akkor nem rohangálni akar, hanem részt fog venni az edzésen. Szerencsés időszakban kezdtünk, mert még bírom ölben tartani, nem olyan nehéz. :) Egy ideig tűrte és ímmel-ámmal részt vett (legalábbis nem ugrált az ölemben), majd amikor megunta, akkor egyik szőnyegről a másikra ugráltunk. Számoltam: 1,2,3 és hopp - ugrottunk. Ez nagyon tetszett neki. :) Ugye milyen egyszerű fejleszteni egy Down-szindrómás gyereket? Amikor megszületett, sokan azt mondták, hogy jaj, majd ki sem látunk a fejlesztésből. Dehogyis! Csak kicsit vissza kell menni gyerekkorba - ami nekem nem túl nehéz ugyebár. :) Ha unatkozik, játszunk. :) Hiszen olyan jól utánoznak. :) Abba sem akarta hagyni az ugrálást. :) Amikor elindultam, hogy mást csináljak, mutatta, hogy menjünk vissza ugrálni. :) Nem kell a fejlesztésbe megszakadni, meg kell ragadni az alkalmat. Azt a pillanatot, ami adódik. :) Csak résen kell lenni. Ez az ő legjobb fejlesztése. :) Senki nem gyötri, hogy menjen oda, ahová nem akar akkor, amikor nem akar. Csak megragadom az alkalmat. :) Eldöntöttem, hogy jövő héten felhozom a hordozót és úgy fogunk edzeni egy ideig. :) A végén az edző elkapta és mutatott neki egy-két mozdulatot, Matyi meg utánozta. Zseniális. :) Eszméletlen, mennyire ügyesen utánoz. :) Ez az edző egy kincs nekünk. :) Bár csak néhány percet szán Matyira, az a néhány perc aranyat ér, mert motiválja őt. :)
Edzés után vásárlás, Apa főz, Anya takarít, a nagyok fent pakolnak, Matyi játszik. Játék közben begurítja az autót a kanapé alá és szól Apának, hogy vegye ki. Apa mondja, hogy szóljon a nővérének, mire Matyi odamegy a lépcső aljára és felkiabál: Dede! A nővére lejön, mutatja neki: Apa kész (Apa kért), this, this. Odahívja a nővérét, bemászik a kanapé alá és mutatja az autót. A lányom kivette neki, mi meg nevettünk. :) Hihetetlen, hogy tud kommunikálni. :) Alig beszél, de máris nagyon ügyesen megérteti magát. :)
Este megnéztük az újdonsült magyar asszonytársunk által küldött videót, ami annyira megihlette a gyerekeket, hogy azonnal pókokat kellett úsztatnunk.:)
Az ötlet innen származott:
https://www.facebook.com/5min.crafts/videos/1043450029158480/
Menni kell, nemsokára Parkrun. :)
Szép vasárnapot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése