Parkrun, Oranmore és a mozaikos történelem :)

A tegnap reggeli Parkrun jól sikerült, nagyfiam ügyesen futott. Kellett egy kis bíztatás, de nem adta fel. :) Kicsit elidőztünk a parkban, Matykó kutyák után rohangált, a nagyok mindenhová felmásztak, mint a kismajmok. :) Egy néni arra járt a kiskutyájával, Matyi örült a közel hasonló "magasságban" mozgó kutyusnak. :) A néninek annyira tetszett, hogy leállt velünk beszélgetni. Elmeséltük a sztorinkat, ő is mesélt, többek közt egy nagyon érdekes történetet: Egy anyuka, aki Litvániából költözött Írországba az eltérő fejlődésű gyermekével, egyik alkalommal a pénztárnál várt a sorára. Az előtte lévő hölgy kifizette az ő vásárlását is. Anyuka annyira meg volt döbbenve, hogy betelefonált egy rádióműsorba, ott elmesélte a történetet és ott is megköszönte a hölgynek a kedvességét. Néha én is meglepődöm az írek hozzáállásán. Nem tökéletesek, egyáltalán nem, sőt! De időnként annyira együttérzőek, hogy az elmondhatatlan. :) Hosszan beszélgettünk, nagyon kellemes beszélgetés volt. Remélem, még találkozunk. :)

Annyira elszaladt az idő, arra gondoltunk, hogy a közelbe megyünk misére, itt még soha nem voltunk. Oranmore-ba mentünk egy kis templomba. Nagyon jó döntés volt. :) Kis templom, csupa kedves emberrel és családias hangulattal. :) Matyi mindenkivel kezet fogott, készségesen hordozgatta a kosarat, a bácsik meg potyogtatták bele az aprópénzt. :) Mise után szállingóztak az emberek hazafelé, ki gyalog, ki autóval, ki traktorral. :) Matykó boldogan intetett a traktoros bácsinak. :) Azért ez sem mindennapi, hogy valaki traktorral megy misére. :) De Írországban minden előfordulhat. :)

Hazaérve nekiálltam és összeállítottam az éves tervezetet. :) Az ír anyag sokkal kevesebb, de nincs nyomás a gyerekeken. Aki kíváncsi, utánaolvas. Azért mi átvesszük a magyar anyagot, az írt pedig hozzáolvassuk szókincsbővítésnek. Nekünk mégiscsak a magyar anyag az érdekesebb. :) Úgy tűnik, szereztem mozaikos tankönyveket. :) Nagy izgalommal várjuk. :)

Már ekkora uborkánk és hagymánk van. :) Fontos a pozitív hozzáállás, nemde? :)

Tegnap esti mese gyanánt egy kis történelmet olvastunk. A gyerekek feszült figyelemmel hallgatták, aktívan közreműködtek, nagyon élvezték. :) A nagyfiam mellett történelmet olvasni nem kis feladat. :) Mindenhez van hozzáfűzni valója, mindenről eszébe jut valami, amit olvasott egyik-másik enciklopédiában vagy atlaszban.:) Amikor este kérdeztem a lányomat, hogy mi tetszett a napban, azt mondta, hogy az, amikor olvastunk. :) Ezek szerint sikerült az élménytanulás szintjére vinni a történelmet, de ez a fantasztikus mozaikos tankönyvnek köszönhető, nem az én zsenialitásom. :) Ha én ilyen tankönyvekből tanultam volna a történelmet, lehet, hogy én is szerettem volna. :) Azóta én is változtam, így élvezettel olvashattam nekik a mozaikos történelem könyvet, mint érdekes esti mesét. :)

Menni kell, teendő rengeteg. :)

Szép napot kívánok! :)