Péntek reggel beszédfejlesztésen voltunk. Matyi jelelt, beszélt, brillírozott :) A fejlesztő teljesen odavolt. :) Mondtam neki, hogy ezeket nem most tanulta meg, csak most mutatja meg a tudását. :) Most fogadta őt a bizalmába. :) Még mindig a kétszavas jelelés a cél. Azt vettem észre, hogy Matyi nem szeret kettőt jelelni, egyet mond, egyet jelel. :) Be kell fejeznünk a Talk book-ot, a fényképek alá kell írni a feliratokat. Kaptunk kártyákat, amiket lelamináltam. Zseniális megoldás: nem csak beindítják a beszédet, hanem azt artikulációs mozgást ügyesítik és ajakgyakorlatokat is beletesznek úgy, hogy közben már indítják az olvasást is. A kártyákon egy kezdőbetűre hat különböző szókép kártya (képek és alattuk felirat) van, pl: bye, bay, bee, boo, bah. Ezeket odatesszük az arcunk mellé (mert akkor rá fog nézni, de látja a szánk mozgását is) és azt a kártyát kell mondani, amelyiket mutatom. Neki nem kell mondania, elég az input az elején. Majd szépen lassan megtanulja ő is. Ezzel nemcsak beindul a beszéde, hanem tisztul is. Istenem... annyira szerencsések vagyunk ezzel a fejlesztővel... Nem is hiszem el... Mennyire gondoskodnak rólunk odafent: akkor jött ide, amikor mi elkezdtük a beszédfejlesztést. Matyi nagyon élvezi, időnként ő is mondja velem. :)
Megérkezett az ablaktisztító porszívó és a hosszabbító rúd is, a fiammal hozzáfogtunk ablakot pucolni. Persze nem értük fel a fenti ablakot, de sebaj, egy kis pénzt kidobtunk az ablakon... az ablakokra... A szomszéd - gondolom látva, hogy itt szerencsétlenkedünk - elővett egy hatalmas seprűt, aminek a nyele lyukas, tulajdonképpen a nyele maga a locsolóslag (azt ő már rárögzítette egy másik seprűnyélre) és simán vízzel lemosta az ablakon. Gondolkodott a szárításon, de aztán egyetértettünk abban, hogy a napnál szebben mi nem tudjuk megszárítani, úgyhogy mindkét ház ablakait lemosta és hagytuk megszárítani. Egyszerűen nem győzök csodálkozni az írek zsenialitásán. :) Nem érdekli őket, hogy néz ki, milyen megoldás, megoldás és kész. :) Amikor geocachingtünk, az első helyen útközben láttunk egy olyan melléképületet, aminek a teteje le volt kötve, hogy ne fújja el a szél. A zsinór végén egy betontégla volt, az tartotta meg. DE volt a háznak teteje. :) Hát így pucoltunk mi is ablakot vízzel és seprűvel - íresen :)
Mennem kell, mert a szombati napot még nem is írtam meg...
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése