Sikerült megegyeznünk az óvodával: heti három nap fog menni oviba ez a legényke. :) Amikor elköszöntünk, az óvónő mondta, hogy akkor holnap találkozunk, majd rámnézett, megcsóválta a fejét és nevetett: Oké, akkor hétfőn. :) 

Amikor itthon beálltam a parkolóba, egy szép kismadár - valószínűleg egy barázdabillegető - eszegetett békésen, majd nyugodtan - csakúgy íresen - kikerülte az autót, én megvártam, majd érdeklődve nézegetett minket, ahogy beálltunk az autóval. :) 

Szikrázó napsütés volt, próbáltam kicsalogatni a gyerekeket egy kis időre, ami végül sikerült, de csak rövid ideig, mert muszáj volt ebédelni és utána futás altatni, mert Matykó nagyon álmos volt.

Délután kicsit beszéltem telefonon a délen élő írországi magyar barátnőmmel, akinek szintén Down-szindrómás a kisfia, ugyanis hétvégén meglátogatnak bennünket. :) Már nagyon várom. :) Lányom hallva a hangját, megszólalt: "Olyan jó hallgatni a hangját, olyan békés!"- valóban, ő nagyon békés. Olyan személyiség, akitől az ember szíve csordultig telik szeretettel. :) De jó lesz ebben a szeretetben úszkálni egy kicsit. :) Kikapcsolódni a hétköznapokból. :) 

Matykónak szerettem volna rendelni egy könyvcsomagot, amit a fejlesztőben használnak és nagyon tetszik, de annyiba kerül a csomagküldés, mint maga a könyvcsomag. 30 ezer ft a posta Amerikából. Szomorú voltam, mert azért ez igencsak sok, most ezt kihagyjuk... de annyira nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy úgy döntöttem, laminált anyagból elkészítjük. :) Nem lesz pont olyan, de hasonló és használható. :) Ma délután remélhetőleg elkészül. :) 

Most már menni kell, mert nagyfiam felkelt. :) 

Szép napot nektek! :)