Tegnapra már veszített erejéből a vihar, csak éjszaka tombolt, de annyira hangosan, hogy felébredtünk rá. Miután végeztünk a tanulással, megnéztük a Ben Húrt, mert szerettem volna visszatérni az ókorra. A gyerekek már rutinosak, ahogy olyan zenét hallanak, már szólnak, hogy "Anya, tekerd át!" :) Én az ebédet főztem az elején, de aztán melléjük ültem, hogy azonnal tudjak lépni, ha szükséges. Eléggé feszülten kell figyelni a filmet, ha nem szeretném, hogy olyat lássanak, amit nem kellene, de ezek a régi filmek segítenek ebben, mert általában olyan zenét játszanak előtte, ami sejteti, hogy valami történni fog. A mai filmek azonnal robbanásszerűen jelenítik meg a félelmetes képeket, azokkal ezt nem nagyon tudom eljátszani, de a régi filmek ebben sokat segítenek. Átbeszéltük az ókori viszonyokat, mi volt a feszültség oka a két férfi között. Matyi annyira izgult a fogatversenyen, hogy ott pattogott az ölemben. :) De a végét nem hagytam, hogy lássa, mert az már véres volt. Apa a végére ért haza. Szereti a Ben Húrt, ő is megnézte a végét.  Nem tudom, hányszor kellene megnézni, hogy megunjuk. :) Meg sem tudnám számolni, hányszor láttam. :)

A film után felkerekedtünk és elmentünk a Charity-be, hogy vegyünk egy kis szerelnivalót a nagyfiamnak. Megőrjít a szerelésével, márpedig új CD-lejátszót mégsem vehetek neki, hogy szétszedje. :) A Charity előtt ki volt téve egy magnó, meg még valami kütyü, azt hazahozta és szétszerelte. :) A lányomnak vettünk anyagot, amit varrhat, egy kötőkészletet és magamnak egy szép kis festményt. :) Már csak keret kell hozzá. :)

Itthon gluténmentes marlenkát sütöttünk. :) Finom lett, de iszonyatosan édes. Eddig fel sem tűnt, hogy ennyire édes a marlenka.

Menni kell, ezek a jómadarak rendezkednek. :)

Kellemes hétvégét nektek! :)