Egyre jobban gyűlnek az eszközök, én egyre feljebb terjeszkedem az asztalomon. :) Nem nagyon találtam olyan polcot, amit fel tudtam volna használni, annyi időnk nincs, hogy készítsünk, ezért elővettem néhány keményebb banános dobozt és azokat tettem az asztalra polc helyett. Egész jó lett. 😊

Felhívtam a volt történelem tanárnőmet. Már nagyon régen beszéltünk és szerettem volna tudni, hogy van. Nagyon örült, hogy itthon tanulunk és tanulunk kis hazánkról is, nem felejtettük el, hogy magyarok vagyunk. :) Nos... igen... bárhová megyünk, bárhol fogunk élni a jövőben, én ragaszkodom hozzá, hogy a gyerekeim mindent tudjanak a hazáról, ahol születtek. Istennek hála, a gyerekek is hajlanak rá, sőt! Ők szorgalmazzák. :) Szerencsés vagyok, hogy ilyen okos, ügyes és érdeklődő gyerekeim vannak. :)

Délután átjöttek a lányom és a fiam volt osztálytársai és a lányom osztálytársának a húga, beindult a nagy festegetés. Festettek mindent, amit találtak. :) Dobozt, kartonpapírt, mindent. :)

Mára ennyi jutott...

Jó pihenést! 😊