Őszintén szólva a Gyereketető tanulásmódszertan tanfolyama annyira megtetszett, hogy reggeli után elszaladtunk kosarakat vásárolni. A két gyereknek tíz kosár, futás haza rendet rakni. A fiam szobáját 10 perc alatt összedobtuk, a lányomét nem sikerült. Nem fértek bele a ruhái egy kosárba, öt kosár sem volt elég a ruháira, annyit szórt ki a földre. Nem tudom, mi ez az új módi, de valamiért miután ketten rendbe tesszük a szobáját, az összes ruhája szép rendben van, a barátnőjével néhány napon belül az összes ruháját kiszórja a földre (valószínűleg itt a csoportszellem bejátszik, de nekem ez nem tetszik). Ma még egyszer megpróbáljuk, aztán meglátjuk... Valami megoldás kell, mert az én rendszerető lányommal valami történt... Összefügghet ez a kamaszkorral, a társaknak való megfeleléssel, sokmindennel, de én ezt nem fogom hagyni. Ő sem érzi jól magát, mert nem lehet bemenni a szobájába a sok ruhától a földön.
Csengettek: megérkeztek a barátok Dublinból. Istenem, már mióta vártam erre a találkozásra! :) Meglátogatott minket az az anyuka, aki a kezdet kezdetén segített nekünk, még mielőtt eldöntöttük volna, hogy Írországba költözünk. Két kislánya van, egyik Down-szindrómával él - köszönik, jól megférnek a plusz kromoszómával. :) Nagyon kedves leányzó, szeret olvasni és szereti, ha olvasnak neki. Folyton Matyit pátyolgatta, szerintem élvezte, hogy babázik vele, de ez már kezd megszokottá válni... mindenki Matykót babusgatja, nem lep meg. :) A lányok játszottak, rajzoltak, beszélgettek, kicsit rendet tett a fejében a lányom. Az egyik kislány nagyon céltudatos, állatorvos akar lenni, erről beszéltek. Érdekes, annak idején a lányom is állatorvos szeretett volna lenni, de félt a vértől. Végül megbeszélték, hogy nem muszáj műtőorvosnak lenni, úgyhogy most mindketten állatorvosnak készülnek. Juhhéj! :) Fog ez még változni. :)
Anyuka átvette Matykót, játszott vele, foglalkoztatta, el sem tudom mondani, mennyit ért... Egy terápiával ért fel a tegnapi nap. :) Matyi után futkosni most elég nehéz. Annyira nyughatatlan, pakol, rámol... ahogy a többi 3 éves gyerek. Persze vannak nyugodtabb gyerekek, de nekünk nem az a temperamentum jutott... :)
Ebéd után elmentünk kicsit Galwaybe, megnéztük a Katedrálist belülről is. Nem tudok vele betelni. :) Eddig nem tűnt fel, hogy van egy bolt a katedrálisban, ahol könyveket, rózsafűzéreket és mindenféle kegytárgyakat lehet vásárolni. Vettünk lányomnak egy tizedet, amit karkötőként használhat, jól jöhet nehéz helyzetekben magában elmormolni egy tizedet. Most nehéz neki... ez a kiskamaszkor nagyon megviseli... A lányok nagyon jól megértették egymást, ez nagyon látszott a lányomon, mert nagyon nyugodt volt. A katedrális után kimentünk egy kicsit a játszótérre, a lányok elmentek a nagyoknak való játékokhoz, Matyi a vonaton jött-ment, hintázott, szokás szerint most is mindent kipróbált. :)
Eléggé kimerültünk estére, hosszú nap volt. :)
Szép napot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése