Kung-fu Matykóval is :)

Tegnap elmentünk megnézni a Kung fu edzést a fiamnak. Nem vártam nagy dolgokra, csak az érdekelt, hogy a fiamnak legyen egy hely, ahol értelmes mozgást végezhet és ráadásul a közelben van. Arra, ami fogadott, nem számítottam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen élményben lesz részünk. :) A nagyfiam nagyon odatette magát, nagyon jó volt a mozgása, döbbenetesen jól csinálta a gyakorlatokat, de Matyi... Matyi... brillírozott. :) Az egészben az edző hozzáállása volt a döbbenetes. Egyrészt az, hogy az egész családot bevonta (én kimaradtam, mert én Matyi árnyékpedagógusa voltam az edzés alatt). Eszméletlen rugalmassággal időnként rátért Matyira. Az sem zavarta, ha Matykó a sor elé beállt és utánozta a mozdulatait. Az elején megpróbáltam elhozni onnan, hogy ne zavarja a többieket, de az edző jelezte, hogy nem kell, bevonta őt is. Nem hagyta, hogy félreállítsam Matykót, teljes mértékben együtt edzhetett apáékkal és egyáltalán nem zavarta őt, sőt, amikor csak lehetett, vele is végzett gyakorlatokat. Matyi volt elől, apa, a lányom és a fiam mögötte. :) Az edző nem bírt betelni Matyival: mosolyogva csóválta a fejét, hogy mennyire jó a koncentrációja, milyen ügyes. :)

Amitől otthon rettegtem, hogy Matykót mindig le fogják húzni, mert az átlaghoz viszonyítják, az Írországban egyáltalán nem létezik. Az írek Matyit nem az átlaghoz hasonlítják, hanem a Down-szindrómásokhoz és ebben az esetben mindenki csodálkozik, hogy mennyire okos, mennyire ügyes. Az edző azt mondta, hogy eddig ő a legjobb kis tanítványa a kisgyerekek közül. :) Úgy néz ki, hogy mehetünk hozzá edzeni családostól, mert van nála családi edzés is. :) Differenciálása valami csodálatra méltó, iszonyatosan tudott mindenki szintjén feladatokat adni, kedvet csinálni. Lányom nem nagyon akart edzeni, de neki mutatott olyan feladatot, ami miatt kedvet kapott az egészhez. :) Azt hiszem, bár edzeni nem fogok tudni, ami miatt vérzik a szívem, de azt a magas szintű differenciálást, amit ő művészi szinten űz és minden pedagógus munkájában szinte a legfontosabb és legnehezebb, abban sokat fejlődhetek. Nem tudom leírni azt az élményt, ami bennünket ért... egyszerűen bámulatra méltó volt. :)

Ez a csodálatos alkalom után felmentünk a Knockma Hillre, de valamiért nem alakult annyira jól az egész, mint tegnap. A nagyok kekeckedtek egymással, semmi nem volt jó nekik, de én jól kiköhögtem magam, úgyhogy egyre jobb az asztmám. Matykó természetesen boldog volt, de gondolom, ezt nem is kell mondanom. :)

Lefelé találtunk kristálygombát. :) Lánykám vette észre. Tanító nénije, a mi drága Nóra nénink tanította neki az erdei kiránduláson. Istenem, mi mindent hagyományozott ránk a mi drága Nóra nénink... :)

Ennyi jutott mára, ébredeznek.

Szép vasárnapot nektek! :)