Amikor valamit elvégeztünk, levesszük és mehet a dobozba. :)
Nem mondom, hogy így tökéletesen sikerülnek a napjaink, de ha napközben kezdünk szétesni, rámutatok a napirendre, nézd meg, hol tartunk? És valahogy leesik nekik, hogy most erre vagy arra van vagy nincs idő. Bár azt nem mondhatom, hogy tökéletesen működött, de nagyjából egyben tartotta a napunkat.
Mivel elfogyott a kenyér és nem volt kedvünk kimenni a boltba, inkább kenyeret sütöttünk. :)
Mondanom sem kell, hogy mi maradt utána... :) Azt a kevés kenyérhéjat, ami a bolti kenyérből maradt, a gyerekek ledobták a madaraknak. Pillanatok alatt egy egész madársereg termett a kertünkbe. :) Most is itt csicseregnek és várják a gyerekeket. :)
Csak a madáretető állt ott szomorúan és magányosan... Sebaj, előbb-utóbb észreveszik azt is. :) Mondtam a fiamnak, hogy nincs helye a madárnak leszállni, de szerinte van, mert ott a kötél. Hát jó... Egyébként lehet, hogy igaza volt, mert estére elfogyott a kenyér. :)
Délután a lányommal elmentünk kettesben vásárolni és egy kicsit csatangoltunk a kis városkánkba. Matyi már nagyon szipogott, nagyon várta anyát. Ahogy leültem mellé az asztalhoz, egyből jókedve lett. :) Kért egy kis almalevet, meg egy kis kókusztejet... szóval kéregetett folyamatosan és élvezte, hogy anya csak és csakis az ő kéréseit lesi. :) A videón az ír jelét mutatja az almának. Mivel angolul mondja, ezért az ír jelet használja, ha magyarul mond valamit, akkor a makatont (American Sign Language). Eddigi tapasztalataim szerint (és az ír szakemberek szerint is) a jelbeszéd nem hátráltatja a beszédet, de erősíti a kommunikációs szándékot, szerény véleményem szerint a jelelés a beszédfejlesztésünkben igen hatékony segítőeszköz volt. :)
Hosszú nap áll előttünk, elköszönök... Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése