Tegnap reggel Matyit bevittük az óvodába, majd leültünk az igazgatónővel beszélgetni. Kíváncsi volt a körülményekre, ami miatt kialakult az otthontanulás ötlete és arra, hogy mennyi ideig tervezzük az írországi életünket. Miután minden érvet meghallgatott, a gyerekeket is kikérdezte, elmondta, hogy a nagyfiam az év végi felméréseken csodálatra méltóan a legjobbak közötti eredményt produkálta, azt gondolja, hogy ezt a nyelvi szintet, amit ő elért, érdemes lenne fenntartani, tehát legyünk fél napos otthon tanulók és fél napot legyenek az iskolában. Így a matematikát, írást és olvasást tanulják ott, a természetismeretet, földrajzot és történelmet pedig velem. Megbeszéltük, hogy elküldi a tanárok órarendjét és utána újra egyeztetünk. Ez a beszélgetés igazán jót tett a lelkünknek. :)
Mire hazaértünk, a nagyfiam annyira eszement volt, hogy alig lehetett vele bírni, mi is szétestünk már, úgyhogy kaptak egy szabadnapot, kreatívkodtunk. :) Elkészítettük a mértékváltó táblázatot a Játékos tanulás és kreativitás blogról: http://sucika67.blogspot.com/2013/01/mertekegyseg-gyakorlasa.html
Nagyfiam este kiment apával focizni, mi bevásároltunk a lányommal és Matykóval. Matykó a babaüléses bevásárlókocsiba ült, ami az elején tetszett neki, de egy idő után sértődötten vette tudomásul, hogy ő nem szállhat ki innen. Mutogatta meg mondogatta szegénykém, hogy mit szeretne megfogni, de Matykó ha megfog valamit, azt össze is töri gyorsan, úgyhogy inkább kihagytuk ezt a lehetőséget. :)
Menni kell, mert kezdődik a lótás-futás.
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése