Valami van a levegőben...

Tegnap reggel már a madarak várták a gyerekeket, hogy kapjanak egy kis kenyeret. :) Nem tudom, mi volt tegnap a levegőben, de egyszerűen nem bírtam zöld ágra vergődni velük. A nagyok folyton civakodtak, nagyon zizzentek voltak. Matyi ügyesen elvégezte a dolgát ébredés után, de játék közben nem volt hajlandó figyelni, úgyhogy most sem úsztuk meg teljesen szárazan. Az esetek nagy részében szól egyébként, ügyes fiú, de ha belefeledkezik a játékba, akkor már nem figyel. Ebéd után reménykedtem egy kis nyugalomban, de Matykó szétoszlatta a reményfelhőimet. Több, mint fél órán keresztül altattam és nem egészen fél órát aludt. Még egy órán keresztül próbálkoztam, de kénytelen voltam feladni...

Ha már nem sikerült altatni, úgy döntöttem, hogy elviszem őket sétálni, mert nem fogom tovább hallgatni, ahogy marakodnak. Mire kijutottunk, apa is hazaért, elmentünk kicsit sétálni a szomszéd lakópark mellett. Nagyon kedves emberekkel találkoztunk arrafelé, kellemes séta volt. Szemerkélt az eső, de az minket egyáltalán nem szokott zavarni, mert így legalább kellemes volt az idő. Az ír szemerkélő eső számomra valami nagyon kellemes dolog. :) Nem ázik nagyon át az ember  - én pulóverben voltam -, de a levegő nagyon friss lesz tőle. Mi ilyen szemerkélő esőben fociztunk, sétáltunk, túráztunk, minket egyáltalán nem zavar. :)

Utunk egy farm mellett vezetett el, ahol óriási szarvasmarhák voltak. Méretes ökrök tele kíváncsisággal. Felkapták a fejüket és hatalmas bociszemekkel vizslattak minket. Annyira édesek voltak, hogy muszáj volt lefotóznom. :)

Kisétáltuk magunkat, majd a gyerekek bekevertek egy jó adag palacsintát és jól bepalacsintáztunk. :) Az, hogy közben kiborult a kakaó, összetört a mogyoróvaj és még sorolhatnám... - apróság. :) A palacsinta mindent feledtet. :)

Most már jobb, ha visszafogom az ujjaimat... Szép napot kívánok! :)