Tegnap délelőtt elmentünk fodrászhoz, apa a fiúkkal ottmaradt, én a lányommal elmentem tortához alapanyagot vásárolni. Mire megvettük az alapanyagot (sajnos nem sikerült természetes alapanyagokat venni, azt hiszem, nem süthetünk túl gyakran tortát), ők is odaértek. Otthagytunk két bozontos legénykét és kaptunk helyette két szépséget. Nahát! :) Azért anyát egy fagyiról is sikerült meggyőzni... Rá van írva, hogy nem tartalmaz adalékanyagot - győzköd a lányom. :)
Ebéd után előkerült a lányom csíkos fagyija. Öt csíkból állt, gondoltam, kissé ráerősítek az osztásra és a törtekre: ha azt az első csíkot eszed meg, akkor hányad része fogy el? A fagyi végére már szépen el tudta mondani, hogy a két csík két ötöd, a három csík három ötöd. :)
Őszintén szólva én ezt tartom tanulásnak, nem a könyv felett görnyedést napokon keresztül. Eldöntöttem, hogy mindennel meg fogom erősíteni a tanulását. Utána már le lehet ülni feladatokat megoldani, mert érti. Egyelőre még nem érti, pedig egy évig gyötörtük szegénykémet, de angolul még nem értette, otthon meg már fáradt volt iskola után...
Matyit délben iszonyatosan nehezen altattam el. Pedig már ő mutatta, hogy álmos, de mire felértünk, magához tért. Végén beültettem a csepphintába és ott elálmosodott. :) A kis büdös, nem akar kimaradni semmiből. :)
Délután tortát sütöttünk: a lányom bekeverte és odatette sülni a piskótát, én a krémet készítettem el. Az elején mindent elrontottunk: lánykám nem szólt, hogy 2 és fél adag piskótát sütött, a belseje folyt, a külseje már megsült, a krém pedig... ááá... beletettem a meleg pudingba a kókuszzsíros cukrot, ami megolvadt és kicsapódott. Istennek hála, jött egy gondolat, hogy tegyem vissza a tűzhelyre, ott újra szépen összeállt. :) A piskóta tetejét pedig levágtam és visszatettem, így nem ment kárba a rengeteg alapanyag. :) A díszítésnél is volt egy kis bibi, elszakadt a borítás, de tettem rá gyöngyöket és így nem tűnt fel. Az írországi magyar anyukák csoportjában kaptam az ötletet, hogy a torta közepére tegyem Írországot és köré az óceánt, nagyon hálás vagyok érte anyukának! :) Nem tökéletes torta, de mi tanulni fogunk, úgyhogy nem a tökéletes torta a cél. :) Az élmény a lényeg. :) Amit megalkotunk, az jobban megmarad. :) Maga az ehető Írország ötlete egyébként Szirka anyukájától származik, aki otthon tanítja két gyermekét, ezért meg neki vagyok nagyon-nagyon hálás. :) Este 11-re végeztünk a torta sütéssel és díszítéssel. :)
Holnapi feladat az lesz, hogy mindenki arról a részről számol be a másiknak, amelyiket épp eszi. Abban reménykedem, hogy ez motiválja majd őket arra, hogy utánajárjanak a tartományoknak. :) Majd ha ez megy, megsütjük a tartományokat is. :)
Menni kell, mert ma Parkrun van. :)
Szép vasárnapot nektek! :)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése