Futás után találkoztunk a galwayi magyar anyukával és családjával. Nagymama még itt van, vele is tudtam kicsit beszélgetni. Apuka nem reggelizett, ezért kissé nyűgös volt, úgyhogy ők elég hamar hazamentek, de ma vendégségbe jönnek hozzánk. :) Mi még maradtunk egy kicsit, időnként csatlakoztak hozzánk: egy Down-szindrómás kislány az apukájával (Litvániából költöztek Írországba) és egy apuka két kisfiúval. A kisfiú nagyon édes volt, folyamatosan szedegette a szedret és be nem állt a szája. :) Apuka örült, hogy nem kellett kétfelé figyelni. :)
Játék után irány a Smyths. A gyerekek egész héten nyúztak, hogy ők gördeszkát kérnek, de apa mondta, hogy szó sem lehet róla. Végül úgy tudták elérni, hogy lemondtak két hétre az édességről és a fagyiról. :) Apával egyetértettünk abban, hogy egy ilyen kezdeményezést támogatni kell, úgyhogy belementünk. :) Megkapták a gördeszkájukat. :) Ha már gördeszka, azonnal ki kell próbálni. :) Galwayben a katedrális melletti kis gördeszka park épp megfelelt erre a célra. Nagyfiam természetesen már kezdésnek a legmagasabbról indult volna, úgyhogy nem volt egyszerű a kezdet, de végül meggyőztem róla, hogy előbb tízszer menjen végig a sima talajon úgy, hogy nem esik le, majd utána próbálkozhat a többivel. Mellettünk egy család látta, amit a fiam művel, jókat mulattak rajta. :) Megkérdeztem őket, merre van a sürgősségi, ha netán szükség lenne rá, de mondták, hogy nincs messze. :) Hát jó... leültem és vártam, hogy lesz futás vagy nem. :) Végül megúsztuk nagyobb gond nélkül. :) Matyi boldogan rohangált fel az emelkedőn, le a lejtőn, majd vissza. :) Időnként megdicsérte magát: Good boy! :)
A gördeszkázástól megéheztek, vettünk ennivalót, amit az egyetem kertben jóízűen elfogyasztottak. :) Matyinak vettünk egy adag zöldséglevest, abba mártogattam azt az öt szelet gluténmentes kenyeret, amit pillanatok alatt eltüntetett. :)
Ha már jól belaktak, futás a wc-re, a templomban van mosdó, mise előtt odasiettünk. A két gyerek elfoglalt két mosdót a háromból és mintha otthon lettek volna, teljes lelki nyugalommal trónoltak, míg az emberek szép sorban várták, hogy ők végezzenek. Már apa is utánajárt, hogy mi a fene lehet, végül a lányomat nagy nehezen sikerült kicsalogatni, majd idővel a fiamat is. Gondolom, nem kell bemutatnom, hogy éreztem magam a mosdó előtt, miközben mindenki az én két gyerekemre várt... a kényelmetlen nem kifejezés. A wc-s néni nagyon aranyos volt, egy ideig megpróbált Matykóval high-five-ozni, de már neki is elfogyott a türelme szegénynek, úgyhogy már azt néztem, merre van valami, ahová süllyedhetnék... Amikor végre mindkét gyerek kijött, besöpörtünk a misére, jobb, ha nem látnak tovább bennünket... :). A mise felétől úgy viselkedtek, mint a jó gyerekek, az, hogy előtte mi történt, nem részletezem... :) Legyen elég annyi, hogy ha hátranéztem, mosolygó arcokat láttam, akik sajnálgatták, hogy jaaaj, szegények... :)
Hazaérve a lakóparkban azonnal rápattantak gördeszkára, persze előkerültek a lányom osztálytársa és testvére, úgyhogy beindult a nagy játék, aminek az lett a vége, hogy a lányok megbeszélték, hogy együtt alszanak a barátnőjénél. Anyuka is győzködött, ne aggódjak, nem lesz semmi baj... Hát jó, belementem... odaadtam a lányomnak a magyar telefonomat, hogy ha bármi gond lenne, tudjon írni nekem. Írogatott is szépen, este 11 után küldte el az utolsó Hiányzol, Anya! Szeretlek! üzenetet, amit már legalább 50-szer leírt, de végül remélhetőleg elaludt. :) Majd ma kiderül. :)
Matykó fent van, menni kell... Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése