Ha vasárnap, akkor Parkrun. A fiam lefutotta a 12-dik Parkrun-t. :) Szegénykém nem kapott karkötőt, nem tudom, hogy történhetett... Valószínűleg az is okozhatta, hogy utolsó pillanatban értünk oda, nem tudom. A szervező megkért, hogy jövő héten emlékeztessem, hogy ne maradjon ki a karkötő osztásból. :). Első körben apa buzdította, másodikban átvettem a felemelő feladatot. :) Egy nagyon szimpatikus fiú futott mellette, hát elkezdtem mindkettőjüket buzdítani, majd a háromnegyedénél átmentem a túloldalra, levágtam a kört, nehogy gond legyen, mert nem volt nálam a hörgőtágítóm. Nem adták fel, ketten már ügyesebbek voltak, így együtt befutottak a célba egy kis ösztönzéssel. :) Fiaim segítettek elpakolni a segédeszközöket, természetesen Matykónak is sürgős tennivalója akadt... :) Ha már ott vártam, meséltem az önkénteseknek, hogy amikor elkezdtük a Parkrunt, akkor Matyi még nem tudott futni, most már fut, úgyhogy nagyon sokat értek ezek az alkalmak nekünk. :) Mivel Matykó kívül esett a látókörükön, hiszen nem futotta le a két kört, ezért vele nem is regisztráltunk, nem tűnt fel senkinek a fejlődése, úgyhogy nagyon örültek neki. :) Egy anyuka megsimogatta Matykó fejét, mert annyira puha kis baba haja van. :) Elkezdtünk beszélgetni és kiderült, hogy az ő fiával futottunk. Apa a nagyfiammal előrement a játszótérre, én Matyival és a lányommal ottmaradtam és anyukával beszélgettünk, majd később csatlakoztunk a játszóterezéshez. Azt hiszem, erről beszélt az az ír anyuka, aki arra buzdított, hogy legyek kitartó és ne adjam fel a hozzám hasonló anyukák keresését. Úgy érzem, találtam egy barátot. :) Hasonlóan neveli a gyerekeit, hasonlóan szeretetteljesen bánik velük és ez nagyon-nagyon meglátszik a gyerekeken. A két fia úgy játszott Matyival, mintha ezer éve ismernék. Lányom kissé unatkozott az elején, de aztán ő is bekapcsolódott. :) Istenem, nem hiszem el, hogy találkoztunk... :) Szerintem ő is hasonlóan érezhetett, mert néhány mondat után rákérdezett, hogy hogyan is ejtik a nevem? Majd beszélgettünk tovább és éreztem, hogy ezen a ponton is egyetértünk, majd újra megerősítette magában hangosan a nevem, hogy jól megjegyezze. :) Végére már magától le tudta írni a nevem a telefonjába, ugyanis telefonszámot cseréltünk. :) Nem vagyunk mi kakukktojások, csak ritkább példányok Írországban, de vagyunk néhányan. :) Anyuka egy hatalmas öleléssel köszönt el. :) Remélem, hogy ez egy szép barátság kezdete... Remélem... Nem akarom elszólni magam, de nagyon szeretném... :) A fiai - hát ezek a fiúk nagyon jófejek voltak. Fiúk, mint a többi. Pörögnek, futnak, rendetlenkednek, de nem vadak, csak fiúk. A fiam hatalmasat játszott velük. :) Neki nagyon kellene a fiúk barátsága - a nyelv miatt is... Istenem, remélem, hogy tudnak még együtt játszani a fiaink...
Miután elváltunk, vettünk ennivalót, megettük és elmentünk egy mocsaras helyre, ami közel van az esti miséhez. Útközben egy hattyú mentő helyet találtunk:
http://www.advertiser.ie/galway/article/86295/for-the-birdsfor-the-swans
A hölgy beengedett minket, megnézhettük testközelből a hat hetes hattyúkat. :) Istenem, ezt a szerencsét... :) Ahogy beteltünk a hattyúk látványával, irány a mocsár! :) A gyerekek ledobták a cipőjüket és bementek a mocsárba. A két nagy ellenség, aki egész nap marja egymást, békésen dagonyázott a mocsárban több, mint egy órán keresztül. Mivel most nem volt sok víz, elég nagy területet be lehetett járni, volt hol dagonyázni. :)
Majd cuppogó léptekkel kihordták megmutatni a talált kincseket. :)
Anyaaa, ez a talaj pont jó lenne Matyinak, úgy süpped be a lábam! Egy-két alkalom és már tökéletes lenne a lába. - így a lányom. :) Hát lehet... de most kivételesen nem adtam teret a fejlesztés ezen szintjének. :)
Emlékeztek, amikor még alig tudott megállni a fűben? Hát kérem, most már igen-igen stabilan járunk bármilyen talajon. :)
Ezzel együtt amikor nem akar tovább jönni az én jómaradam, akkor simán csak ledobja magát a földre, merthát úgyis jön valaki, aki ölbe vesz ugyebár. :)
A mise nagyon jó volt, az Atya a végén mindenkitől elköszönt, Matyitól megkérdezte a nevét és repkedtek a high five-ok. :) Este felvágtuk a tortát, szebb volt, mint finom, de azért megettük a felét. :) Kicsit átbeszéltük Írország lakosságát, tartományait, a megyéket még nem vettük, majd legközelebb. :) Torta után kimentünk a gyerekekkel játszani, a fiúk fociztak, mi frizbiztünk, amihez majd a fiúk is csatlakoztak, úgyhogy néhányszor le kellett halászni a fáról a frizbit, de megoldottuk. :) Sokáig játszottunk. :)
Fáradtan dőltünk az ágyba miután megbeszéltük, ki minek örült aznap. Volt minek örülni, csodálatos napunk volt. :) Nagyfiam egyre szófogadóbb és mindig megkérdezi, amikor azonnal reagál, ha kérek valamit: Anya ugye ügyes voltam? :) Nekem ez a legnagyobb öröm - meg persze az új barátság. :)
Menni kell, mert kezdődik a reggel. :)
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése