Reggeli után újabb lapbook-ba fogtunk, de azt már együtt terveztük meg. Nagyon szuper lapbook készül, remélhetőleg ma kész lesz és akkor lefotózom. :)
Gyártottam egy sablont Írországról tartományokkal. :)
Matyi reggel elvégezte a wc-n a nagydolgát és napközben sokszor a kisdolgát. Fura gyermek ez a Matykó, mert van, hogy nem szól és cserélhetünk nadrágot, de van, hogy egyik biliről a másikra ül és egyik sem marad szárazan. Ki érti ezt? :) Talán azzal magyarázható, hogy ha van kedve, szobatiszta, ha nincs, mert fontosabb dolga akadt, hát nem az. Van még teendőnk, de bízom Matykóban. :) Volt, hogy addig nyúzott, míg utánamentem, mert ő a wc-be akart pisilni. Mivel nem volt lent a fellépő, lába alá tettem a kis szemetest, arra ráült és úgy tetszett neki. Majd a kis szemetest kihozta, rámutatott, hogy van benne valami és mondta, hogy Kossssz! :) Addig mutogatta a koszt, míg kidobtam belőle. :)
Amint apa hazaért a munkából, a gyerekek elkezdték győzködni, hogy menjünk fel a Knockma Hill-re. Apának sem kellett kétszer mondani, szeretjük a túrázást és Isten őrizz, hogy a gyerekek kedvét letörjük. :) A bejáratnál egy kis történelem. :)
Útközben sok emberrel találkoztunk, úgy tűnik, mozgásukból úgy tűnt, hogy ez egy rendszeres program számukra. Végülis sport helyett sem rossz itt végigmenni. 170 méter magas, az izmok megmozgatására épp elég ez a magasság. :)
A tündérkapuk itt sem maradhattak el. :)
A Knockma Hill elején egy táblára ki volt függesztve, hogy milyen fafajták találhatók az erdőben.
Az út elején a két nagy folyton veszekedett, míg begurultam és elindultam felfelé gyors tempóban. Nem volt könnyű dolgom, mert az asztmám miatt alig kaptam levegőt, de már nem bírtam tovább a vitájukat. A tetején nekiálltak "irodát" építeni maguknak. :) Hallgattam, ahogy egyezkednek: te építsd a falat, mert te abban jobb vagy, én meg kiszépítem, kitakarítok, kiegyengetem a talajt és szépen körberakom mohával, hogy otthonos legyen. :)
Hogy ezek a gyerekek milyen hirtelen meg tudnak békélni egymással... Hihetetlen! :) Annyira tetszett nekik ez az építkezés, hogy lefelé már azt tervezgették, hogy holnap is eljövünk ide. És ugye minden nap ide jövünk, Anya? Ugye itt tanulunk? Mondtam, hogy ha anyátokat látni akarjátok, akkor nem akartok minden nap feljönni ide. :) Bár úgy tűnik, jót tett, mert ez az első reggel, amikor nem a fullasztó köhögésre keltem. :) Heti egy-két alkalommal felmehetünk. :)
Visszafelé Matykó folyton az ölembe akart jönni, de én nem bírtam sokáig, úgyhogy időnként visszaadtam apának. Apa nem értette, miért nem mindegy neki, hogy hol van? :) Jaj, apaaa... hát anya, az anyaaa... :) Fáradt volt és oda akart bújni hozzám. :) Mire hazaértünk, már annyira kimerült, hogy alig tudtunk néhány falatot adni a szájába, miközben ő megpróbálta nyitva tartani a szemét. Édes volt, félálomban még néhány falatot megevett, apa felvitte fürdeni és fogat mosni, majd mire felértem, már ott ugrált az ágyon. Ez a jómadár Matykó... :) Hihetetlen, honnan szedi ezt a sok energiát. :)
Menni kell, mert hallom, hogy ébredeznek.
Kellemes hétvégét nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése