Matyi extázisban :)
Nagyon elemében volt. :) Szereti a babaházat. :) Ez a babaház jó kis találmány. :) A gyerekek szívesen játszanak vele és rengeteg fogalmat, nagyon sokmindent lehet tanítani vele. Csak néhányat említek: arányokat (kicsi, nagy asztal, szoba stb), irányokat (fent, lent, jobboldali szobában stb). Ugyanezt a hétköznapi élethelyzetekben is meg lehet tanítani, de a gyerekek szeretnek játszani és játék közben rengeteg tudást halmozhatnak fel. Az együtt játszás öröme pedig mindent felülmúl. Mert a Down-szindrómás gyermek (ahogy bármely gyermek) fejlesztése nem egy ördöngős dolog. A gyerekek játék közben tanulnak. Játékkal az egész világot le lehet vetíteni, az egész világot lehet szemléltetni. Csak meg kell ragadni a pillanatot :) Játék a házimunka, a mosogatás... minden játék :) Az, amit mi fejlesztésnek hívunk, nem más, mint egyszerű törődés. Együtt játszunk. Ami nem megy, abban segítünk a másiknak. Ennyi az egész. A nehézség ebben leginkább az, hogy ott van a házimunka, a másik két gyerek házifeladata... a szakdolgozatra még gondolni sem mertem... Lassan arra is időt kell szakítanom...
Délben mondtam a gyerekeknek, hogy ha megtalálják a focilabdához a fúvót, akkor megnézhetik A muzsika hangját. Pillanatok alatt előkerült :) Felfújtuk a focilabdát és míg elkészült az ebéd, fociztunk egyet a fiammal. Muszáj vele játszani valamit, egyszerűen nem képes elfogadni, ha veszít... Most is volt duzzogás, de azért nem adom fel :)
Muzsika hangjai után vásároltunk, megvettük a műfenyőt is. Nem kis munka megvárni azt az egy hónapot... fiam azonnal felállította volna... :)
Várnak anyai teendőim, menni kell...
Szép napot kívánok mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése