Iskolából hazafelé felhívtam a szülinapos kislány anyukáját, hogy mit szeret a kislánya, de nem adott tippeket, így megkérdeztem, hogy szeret-e alkotni? Mondta, hogy igen. Gondoltam, hogy akkor veszünk neki alkotáshoz valami kreatív dolgot és adunk mellé pénzt, mert állítólag itt úgy szokták. Lehetne csak a pénz is, de azért én tudom, hogy nem arra fognak emlékezni elsősorban...

Matyival kimentünk egy kicsit rollerezni, majd motorozni, majd roller, majd motor, én, kis naiv gondoltam, hogy majd milyen jót sétálunk, ááá... kb egy utcasarokig sem jutottunk el...

Majd bementünk, próbálkoztam a takarítással, de nem nagyon jutottam messzire... Hát ez van... indulás előtt kb fél órával elaludt... :) Kicsit összekaptam a konyhát (már amennyire lehet ennyi idő alatt), majd felkaptam Matyit és szaladtunk apához, mert most találkoztunk útközben. Legközelebb hordozóban viszem, mert nagyon nehéz volt... Elmentünk a gyerekekért, utána elszaladtunk egyenruhát venni. Az eladó végtelenül kedves volt, szegényt jól kikészítettük, mire végeztünk... de végig nagyon készséges volt. Szerintem örült, hogy pihen utánunk... Nem kevés pénz az iskolai egyenruha... a két gyereknek volt közel 200 euró... ez van... Ahogy mentünk az autóhoz, a lánykám leesett és nagyon megütötte magát... szegénykém... sírt az autóban... annyira sajnáltam... de a két kisebb meg folyton kiszökött, nem is tudtam ápolni... barátnője kint volt... annyira nehéz, hogy egyedül vagyok velük egész nap... utálom ezt... ki kellett mennem, nehogy Matyit elüsse egy autó, de még csak annyi időm sem volt, hogy bent legyek vele, hogy bekössem a kezét... de nem is tudtam, mivel, mert nem hoztunk kötözőpólyát... vagy lehet, hogy mégis? Meg kell néznem. Apa próbált venni hazafelé, de akkor már nem volt nyitva semmi...

Ráadásul próbáltam venni fellépőt, de nem volt... IKEA csak Dublinban... el kellene oda menni... de azért hétvégén megnézzük Galwayben az Argosban is. 

Azért nehéz a kezdet... nagyon nehéz... mi nagyon-nagyon sok segítséget kaptunk, szóval nincs okunk panaszra, de azért ezek a kis apróságok a hétköznapokban nagyon nehézzé teszik az életünket... De nem baj, majd belerázódunk, csak kitartás...

Ma nem kell egyenruhába menni, mert valami jótékonysági előadás lesz az iskolában, sajnos csak vásárlás után tudtam meg, hogy nem is kellett volna most megvenni... a fene egye meg... szegény apa emiatt nem ebédelt...

De a két kicsi nagyot játszott kint. Csak a lányom szenvedett bent és csak időnként tudtam bemenni hozzá... egyszer kint, aztán nála, aztán a nagyoknál, aztán a lányomnál...
Majd ma jobb lesz...

Szép napot nektek! :)