Tegnap reggeli készítés közben Matykóval mosogattunk :) Édes volt, annyira koncentrált :) Úgy oldottuk meg, hogy mögé álltam, a kis kezecskéire rátettem az enyémet és együtt megfogtuk egyik kézzel a szivacsot, másikkal a poharat. Olyan volt, mintha én mosogatnék, de ő mosogatott, mert én csak segítettem őt. :) Nagyon élvezte :) A vííííz ugyebár, a víííz :)
Ahogy eddig minden reggel, ma is az igazgatónő nyitott ajtót a gyerekeknek, minden reggel ő engedi be a gyerekeket, minden gyereket nevén szólítva köszönt, mindenkit ismer és mindenkiről tud mesélni. Néhány mondatot váltottunk, megkérdeztem a hurling-ről, de mondta, hogy a suliban csak nagyobbaknak van hurling, marad a központ vagy mifene... említette, hogy ott van a közelben.
Hazafelé Matykó nem igazán akart hazajönni, ő eldöntötte, hogy felméri az iskola udvart, ezért készítettem néhány képet a gyönyörű bárányokról az iskola szomszédságában :)
A háttérben ott a "vííííz" :) Már nem vííís, már csak víííz :) Csak úgy lazán :)
Otthon Matykóval kicsit kimentünk rollerezni, majd a szokásos házimunka várt rám... főztem, pakoltam, mostam... ő játszott. Próbáltam bevonni a takarításba, de most nem igazán akart részt venni benne :) Közben beszélgettem egy anyukával, aminek nagyon örülök, mert úgy néz ki, kezd kialakulni körülöttem a magyar baráti kör, ami azért sokat ér, egy kis támasz. Ha másra nem, egy kis vállveregetésre is jól jön és az néha többet ér az aktív segítségnyújtásnál.
Végre rendesen meg tudtam nézni, mi van abban a boltban :) Úgy képzeljétek el, hogy nagyon hosszú és nagyon kis hely van, két sorban van mindenféle, de három gyerekkel elég bonyolult volt... A születésnapos kislánynak vettünk ajándékba tollakat, és kifestőt, remélem, örülni fog neki :) És képzeljétek el, hogy a boltban kérdeztem, hogy van-e ekkora ajándékzacskójuk, mondta az eladó, hogy csak csomagolópapír van, majd ránk nézett, látta, hogy három gyerekkel vesződöm, képzeljétek el, hogy becsomagolta nekem :) Annyira, de annyira édes volt :) A pénztárnál már tudták, hogy mennyibe kerül, így csak mondanom kellett, hogy ez az a csomag, ők meg már tudták az árát. Egyszerűen annyira hihetetlenül kedvesek itt az eladók :) Pedig elég nehéz eset voltunk... A fiam folyton meglógott és valami madaras zenélő cuccot bekapcsolt... jaj, kikészített... Amikor a tollakat betettem a kosárba, a lányom majdnem elsírta magát, gondoltam, hogy veszünk neki is, hát inkább ilyen dolgokat vegyünk, mint butaságokat, ez legalább egy hasznos holmi :) Ilyen :)
Hát annyira örült a lányom, hogy amikor az emeleten rajzolt, végig azt hallgattuk, hogy Anyaaa, ez a toll illatos... Anyaaaaa, hűűűű, ez ilyen... olyan... :) A fiam is kedvet kapott a rajzoláshoz (főleg, hogy a lányom nekiadta a saját tollait, mert ő kapott újakat és a fiam mámorban úszott :)).
Késő délután meglátogatott minket a magyar barát család :) Olyan kellemes esténk volt... annyira jó volt beszélgetni kicsit, hoztak makrélát, megsütöttük, utána palacsintát sütöttünk, a gyerekek felváltva beszélgettek, Matyi megitta apa alkoholmentes sörét :) Szeretjük az alkoholmentes sört (csak az alkoholmenteset, mást nem), de Matyi mellett nem sok esélyünk van, mert ő mindet megissza :) :) :) Folyton ellopkodja az üveget vagy a poharat :)
Aztán kidőlt az ölemben, én ültem és már ragadtak le a szemeim, így mindenki igyekezett ágy közelében lenni... elég késő volt, már csak a nagyok voltak ébren, a pindurkák kidőltek :)
Nagyon kellemes este volt, nagyon jól éreztük magunkat :)
Ma irány Galway... kemény menet lesz... Galway gyönyörű, de a gyerekekkel nagyon fárasztó...
Kellemes hétvégét kívánok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése