Problémamegoldás az iskolában :)

Most a másik gép ment tönkre... de van telefon :)

Tegnap bementem az iskolába, kérdeztem az igazgatónőt, hogy beszélhetnék a tanító nénivel? Csak néhány mondatot szerettünk volna. Erre az igazgatónő: persze, nyugodtan! És beterelt minket a tanáriba.

A tanító néni kijött és egy órán át beszélt velünk. Az elején az igazgatónő is bent volt, mindketten elmondták, hogy a fiam nagyon okos, mindent ért, közreműködő, együttműködő, mindenben részt vesz, játszik a gyerekekkel, szemmel láthatóan jól érzi magát. Ne aggódjunk, senki nem nézi butának, az égvilágon semmi gond nincs vele, minden a legnagyobb rendben van. Ne beszéljek vele angolul, neki a biztonság a fontos. Babusgassam, beszélgessünk, de a házi feladat ne legyen több naponta fél óránál. Legfeljebb nem lesz kész, de ne tanuljunk túl sokat. Ugyanis kiderült, hogy mi egy heti házi feladatot oldottunk meg velük. Azért görnyedtünk este nyolcig a tanulnivaló fölött. Nem is értettem, hogy a fenébe képzelik ezek az írek, ennyi házi feladatot adni… ennyit a további bénázásunkról 🙂 

 

Végül annyit mondtak, hogy nyugodjunk meg, csak semmi pánik. 🙂 Lóvá tett ez a kislegény 🙂 Iskola után erre rá is erősített: Mesélte, hogy beállt focizni és mindenkivel focizott 🙂

Iszonyatosan megnyugodtam… és elgondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen ez lenne a normális hozzáállás. Ez az, amit a magyar iskolában egy pedagógus nem tud megtenni, mert ehhez kellenek tanárok, akiket azonnal lehet mozgósítani szükség esetén. Gondolom, valamelyik árnyékpedagógus lehetett a tanító néni helyén ebben az egy órában. De át tudtuk beszélni, hogy milyen füzet és könyv kell neki, elmondhattam, hogy nem járt még iskolába, csak óvodába. Erre kaptunk segítségül hasonló írás füzetet, mint otthon. Így már sokkal könnyebb.

Beszélgetés után baráti anyuka elvitt Dunnes Stores-ba. Vettem a lányomnak egy nagyon szép házi papucsot. 🙂 Amikor hazahoztuk őket az iskolából, mondtam, hogy mindenki vegye fel a papucsát. Lányom visítva köszöngette: Anya, de szééép! 🙂

Matykó házi feladat készítése közben elaludt, igy apa visszament dolgozni egy idő után. Majd este hétkor végzett, bevásároltunk a Lidl-be, ahol találkoztunk egy magyar házaspárral. Állítólag a második településen van egy jó középiskola. Az nagyon jó lenne, mert akkor nem kellene Galwaybe eljárni 🙂

Megyek pakolni és feltölteni a lunch box-ot, telefonról pötyögni nem kevés idő 🙂

Szép napot kívánok mindenkinek! 🙂