Sziasztok!
Képzeljétek, tegnap meghívták a lányomat születésnapra! :) A padtársa meghívta születésnapi partyra :) Jaj, de izgulok... most ez hogy lesz? Mit vegyek a kislánynak? Ó, fel kell hívnom az anyukáját... Megnéztem a helyszínt, ez egy játszóház, valami trambulinos hely, de majd megnézzük előtte. :) Most törhetem a fejem, mit adjak rá... ha nem adok rá szoknyát és a többieken az lesz, azért fog sírni... de az oldalukon azt írta, hogy ne adjunk rájuk szoknyát... a fene... de nehéz ez... nem tudom, hogy szokták itt... majd megkérdezem a szomszédban lakó osztálytárs anyukáját :)
Visszatérve a napunkra: képzeljtek el, hogy a férjem cége a költözés összegéből visszatérít egy részt, ami nekünk már nagyon hiányzik, hiszen a költözés nem kis összeg volt. Három gyerekkel költözni nem egyszerű... Ha valaki készül külföldre gyerekekkel, számoljon vele, hogy nagyon sok a kiadás: közel két millió forint volt a vége. Be kell vásárolni mindenkinek esős időre ruházatot, bőröndöt (az négy nagy bőrönd, mivel Matykó nem tudja cipelni és négy kézipoggyász - apának már volt minden, mert ő sokat utazott). Egy normális bőrönd 40-50 ezer ft-nál kezdődik... az én kézipoggyászom a North Face hátizsákom volt, ideális, megfelelő a mérete és nagyon jól lehet benne pakolni (ezzel együtt el is költöztettem). A repülőjegy sem kevés pénz, ki kell fizetni az albérletet, mindenhol deposit-ot (kauciót) kell fizetni: a telefon vételnél, a biztosításnál, mindenhol... a biztosítás nagyon komoly összeg, az első évben az éves díja egymillió ft-nak megfelelő euró. Szóval vannak kiadások bőven (nekünk különösen voltak, mivel az otthoni házunkat épp felújítjuk és még oda is vettünk néhány dolgot, hogy meg tudjunk csinálni ezt-azt, ráadásul mindkét gyereknek kellett a beiskolázáshoz költeni, elég rendesen ki kellett nyitni otthon is a pénztárcát... hát itt folytattuk, mert mindkét iskolába más-más füzetek kellettek, más-más egyenruha, mindenből más... nem kevés pénz megy el ezekre a dolgokra sem... úgy, hogy közben még azért a legjobban felszerelt házba is kell ez-az... másik felmosót vettünk, mert én azt nem szerettem, nyeles seprűt, meg mindenféle fűszert, feltölteni a konyhát - gondoljatok bele, semmink nem volt. Sem liszt, sem rizs, semmi, de semmi... mindenből kellett venni, mindenből). A pénz tegnap reggelig még nem érkezett meg, de a kiadások csak jönnek, fizetni meg... hát nem könnyű... akkor láttam, hogy jaj, de jó, a férjem volt cége nyert közel 70 ezer ft-ot, az most jól jönne nekünk... hát épp ebben a hónapban nem fizette be a nyereményjátékot... így nekünk nem járt... szegény apa... kicsit kiborult... hogy neki semmi nem sikerül... Mondtam neki, hogy minden kezdet nehéz, higgye el, én is kivagyok, de ki kell bírnunk az elejét...
Őszintén szólva én a végét jártam... nem engedhetem meg magamnak a segítséget, egyedül kell vinnem a háztartást, de Matykó mellett szinte lehetetlen minden... nehéz, nagyon nehéz... szóval mindketten épp nagyon kivoltunk, a gyerekek látták, hogy valami nem stimmel, a lányom nagyon toleráns volt egész nap...
Apa elment dolgozni, majd visszajött értünk kilenc előtt, elvittük őket iskolába. Abban állapodtunk meg, hogy ő elmegy dolgozni hétre, majd hazajön értünk, elviszi a gyerekeket iskolába, utána hazamegyünk, ő visszamegy dolgozni, három előtt eljön értünk, vissza az iskolába, hazajövünk, tanulunk és miután kész a házi feladat, utána visszamegy. Így este hétig dolgozik, de legalább ebédel, mi meg tudjuk csinálni a házi feladatot és nem lesz gondunk ezzel, mert egyedül nagyon nehéz a két nagy házi feladatával végezni...
Matyi nagyon jól eljátszott magában, csak az volt a lényeg, hogy bezárjam a tisztítószeres szekrényt. Ha azt nyitva találja, azonnal telefújja a konyhát a cuki Mr.Muscle bácsival, pár másodperc alatt fél dobozt el tud pusztítani, de tisztaság nem lesz tőle ugyebár... :) Egyszer csak mutatja, hogy menjünk fürdeni, mert oda - oda van (ha a pelusba megy valami, azt úgy szokta mondani, hogy oda-oda: a pelusba ment a kicsi vagy a nagy alkotás :). Annak idején kérdeztük tőle, hogy hová ment a kaki, Matyi? És mutatta, hogy oda-oda. Azóta maradt oda-oda). Felmentünk fürdeni, nagy nehezen megtöltöttük annyira a kádat, hogy tudjon fürdeni. Nem egyszerű művelet ez vele... ő is bele akar szólni, kiveszi a kezemből a zuhanyt, szétfröcsköli, szóval melós... de megoldottuk... fürdés közben egy pillanatra leszaladtam az emeletről és már hallottam: Anaaa, Anaaa :) A cukorborsó :) :) :) Megfürödtünk, kicsit ettünk, aztán elaludt az ölemben. Letettem és folytattam a takarítást. Össze kellett magam szedni, mert nincs lehetőség a kiborulásra... egy kis beszélgetés a lelki társammal (az itteni anyukával) nagyon jót tett, kicsit összekaptam magam.
Amikor délután bementünk a gyerekekért, akkor mondta a lányom, hogy őt meghívták szülinapra. Beszéltem a tanító nénivel és az igazgató nővel, mondták, hogy a fiammal minden rendben (aggódtam az otthoni történet után, hogy nehogy gond legyen vele), nagyon nagy dicséretet kapott, egy egész könyvet elolvasott az iskolában :) :) :) A lányomnak két angol órája van, a fiamnak egy.
Képzeljétek el, hogy ebben az iskolában úgy oldják meg, hogy az ottani angol tanulás mellett küldenek a szülőnek egy tájékoztatót és leírják, hogy a gyerekek (mindketten) kapnak naponta egy könyvet, amit ők választhatnak ki. Meg kell beszélni velük, hogy miért épp azt választották, mesét kell nekik olvasni belőle este meseként és ha szeretnék, elolvashatják. Hát én majdnem az egészet elolvastattam, mert a fiam olyan lelkesen olvasott, hogy nem tudom elmondani... A lányom kevésbé lelkes, mert ő fél, hogy nem jól ejti ki. Mondtam neki, hogy nem az a baj, ha nem jól ejti ki, az a baj, hogy nem tanulja meg, ha nem olvas. Hát nehezen megy... a fiam sokkal bátrabb... olyan, mint az anyja :)
Apa visszament dolgozni, mi kimentünk egy kicsit rollerezni, majd amikor apa hazajött, mondja, hogy rendeljek kabátot nyugodtan (múlt évben tönkrement a téli kabátom, kinéztem a SportsDirect-ben egyet), megkaptuk a pénzt. Jaj, Istenem... el sem tudom mondani... végre felszerelkezhetünk új iskolai egyenruhával, mindkét gyereknek veszek több váltóruhát, mert így nagyon nehéz, hogy minden nap mosni kell, hogy reggelre legyen száraz... vagy másnapra... szerencsére eddig csak úgy mentek, hogy másnap másfajta kellett... ugyanis itt úgy néz ki az iskolai egyenruha, hogy van egy rendes egyenruha (szoknya vagy nadrág, ing, pulcsi - itt szürke, az előző iskolában barna volt) és egy tornaruha (melegítőnadrág, galléros póló - itt kék, az előző helyen fehér, és kék pulóver). Végre kicsit fellélegezhetünk... Hát apán is láttam, hogy megnyugodott... Ma elmegyünk és megveszünk mindent az iskolába. Hát elég sokmindent kell venni... könyveket... mindenfélét...
Megyek, fel kell tölteni a lunch-box-ot.
Szép napot kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése