2017. november 23., csütörtök

Mélyponton túl...

Tegnap reggel teljes mélypontra jutottam, csak sírtam és sírtam... Szerencsére a gyerekek későn keltek, így ebből nem érzékeltek semmit. Istennek hála, tudtam beszélni egy lelki társammal, aki már élt külföldön és azonnal megértette a gondomat. Mondta, hogy nyugodjak meg, nem lesz a fiamnak semmi baja, meg fogja tanulni kezelni ezt a helyzetet... és ami a legfontosabb: teljes mértékben megértett és együttérzett velem. A tanító néni meg... hát azért ilyen szerencsések nem lehetünk, hogy hatból hat tanító néni tökéletes legyen... hatból öt jó arány... a fiam okos fiú, nem féltem őt. Az udvaron vannak más tanárok is. Az órán állítólag minden rendben van. Mire a gyerekek felkeltek nagyjából túljutottam a mélyponton. Lelki társam gyógypedagógus, ő is rávilágított néhány dologra, így megnyugodtam.

A gyerekek elmentek iskolába, Matykóval egy hosszadalmas reggeli után játszás-pakolás-mosás-félét próbáltunk összehozni, aminek a vége az lett, hogy Matyi kiöntötte a xilit nagy részét, mire azt felsöpörtük ketten, mást rendezkedett, úgyhogy teljes káosz volt, alig haladtam valamit. Majd fel akart menni játszani, felmentünk zöldséget szeletelni :)


meg egy kicsit zenéltünk :)


Aztán amikor úgy tűnt, hogy végre kicsit eljátszik magában, leszaladtam két percre, hát ez a látvány fogadott:


Jól összefirkálta magát filccel. Hát ez van...

Aztán amikor hazahoztuk a nagyokat, házi feladat írás közben kezembe akadt ez a papír:


A fiamat az iskolában viccesnek, kedvesnek és jó barátnak tartják, szerintük jó az írásban és a futásban :) Hát jó, ha jó barátnak tartják, nagy baj nem lehet :) Még olyan vélemény is született, hogy jó az angolban :) Mennyire édesek ezek a gyerekek :)

Este egy új magyar barát jött hozzánk focizni :) Ő már itt nőtt fel, beszél angolul, így betársultak még néhányan. A lányom áthívta a barátnőjét, a fiam osztálytársa is bement a lányokkal játszani, így kint is, bent is játék volt :) Én anyukával jót beszélgettem és felügyeltem Matykót. Egy pillanatra leállítak a fiúk, erre látom, hogy Matykó vezetgeti szépen a labdát a másik irányba :) Teljes lelki nyugalommal elindult világgá :) Figyelni kell rá nagyon, mert lazán lelép, aztán kereshetem... Este amikor mindenki elment, altatás közben is még nagyon elemében volt, de aztán nagy nehezen elaludt :) A nagy játék felpörgette :)

Így lendültünk túl az első mélyponton, remélem, nem sok lesz...

Szép napot kívánok mindenkinek! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése