Tegnap reggel miután elvittük a gyerekeket iskolába, Matyival kimentünk rollerezni. Én a lányom rollerén, Matyi a sajátján. Egy ideig nagyon élvezte, aztán meglátott két cicát, onnan alig tudtam hazahozni. Végül sikerült 🙂 Utána itthon rombolt... Majd felhívott az igazgatónő, hogy kettőre vár, ott lesz egy másik család, szintén három gyerek, legkisebb szintén Down - szindrómás. Nagyon kis ügyes legényke. Még csak néhány lépést tett meg, de figyelme rendben van, ez szerintem nagyon fontos a továbbiakban. Anyuka elmesélte, hogy a korai fejlesztés itt nem olyan. Két hetente és csoportos... Hááát... Nem fogunk tudni eljárni oda... De van itt is valami... Majd meglátjuk. Egyelőre az orvoshoz van időpontunk. Végre egy új sorstárs, ráadásul a legkisebb gyerekek hasonló korúak. 🙂
Amikor a gyerekek végeztek, lányom elment ír néptáncra, mert kikönyörögte, hogy hadd menjen... Hát jó... Menjen, ha boldoggá teszi. 🙂
Apa és az idősebb fiam tanultak a kocsiban, én Matykóval sétálgattam az iskola udvarán. Találkoztam lányom tanító nénijével, mondta, hogy nagyon szépen furulyázik a lányom. Hála Istennek, a lányom itt is kifogott egy jó tanító nénit. 🙂
Este lányom focizni tanult apával. Izgul, ma lesz foci a suliban - lányoknak is...
Majd ma kiderül, milyen lesz...
Szép napot kívánok 🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése