Másik játszótér és a lengyel bolt

Tegnap reggeli után én kipakoltam a dobozokból, apa összeszerelte a garázst, Matykó pedig azonnal birtokba vette, nagy boldogsággal brummogott rajta az autóival :) A nagyok is ott örömködtek, hogy végre ez meg az megérkezett... Ennek örömére a két nagy playmobilozott egy kicsit :) Még tegnap megbeszéltük, hogy ma megnézzük azt a játszóteret, ami a mi településünkön van, így dél előtt nem sokkal elmentünk a gyerekekkel játszóterezni. Hát a mi játszóterünk jóval nagyobb, rengeteg játék volt és sok-sok gyerek. Egyetlenegy képet sem tudtam készíteni, mert Matykó elemében volt, bujkált előlem, én meg futottam utána. A mászótorony, amit elsőre kinézett magának, nem volt magas, de ha valahol egy nagyobb gyerek meglöki és épp ott van egy rés, onnan kiesni sem egy nagy élmény. De kijönni nem akart, úgyhogy mentem utána minden oldalról, néztem, hol van, hátha sikerül épségben megúszni a játszóterezést :) Készítettem egy felvételt, de nem tudom, hogy le fogja játszani vagy nem...

A nagyok hol itt, hol ott, alig bírtam követni őket, leginkább apával játszottak. Majd megérkezett a szomszéd kisfiú, fiammal kicsit hurlingeztek, ő nagyon boldog volt, folyton kérdezgette, hogy ezt meg azt hogy kell mondani. :) A lányom a barátnőjével volt, mert eljött velünk a magyar baráti család, így jót tudtak játszani a gyerekek :) Matyi nagyon pörgött, ment, mint a gép, majd amikor felült a hintára, egy másik kisfiú a másik hintáról megszólította, szeretett volna vele beszélni. Mondtam neki, hogy ő csak később fog beszélni, mert Down-szindrómás, egyébként is csak magyarul ért egyelőre. Anyuka azonnal elkezdett kérdezgetni, kiderült, hogy ő pedagógus és nagyon kíváncsi :) Nagyon kedves volt, jót beszélgettünk, megbeszéltük az iskolaváltást meg mindent, majd Matykó kérte, hogy vegyem fel, felvettem és elaludt az ölemben. Apa átvette, az ölében aludt egy órácskát, addig én a nagyokkal voltam és beszélgettünk anyukával egy jót. Majd egyszer látom, hogy Matykó kutyát simogat :) Kialudta magát :)

Egyszer jön a nagyobbik fiam, hogy egy fiú hasbarúgta. Mondtam neki, hogy menjen csak vissza nyugodtan a mászókára, majd én ott leszek. A kisfiú anyukája az egészet végignézte és nem szólt rá a fiára. Amikor odamentem, anyukák szép csendben elkullogtak, közben láttam, hogy beszélnek róla, de egy szót nem mertek szólni nekünk. A kisfiú rányomult a fiamra, de ott voltam és előttem már nem volt olyan nagyfiú. Kérdeztem, hogy mit szeretne, nem válaszolt, csak elment. Rájöttem, hogy itt nagyon ott kell lenni a fiúk mellett, mert vannak szülők, akik egyáltalán nem szólnak rá a gyerekükre. Hihetetlen... Ahogy hallottam a beszédükből, lengyelek voltak, de találkoztam én már rendes lengyelekkel, szóval nem kell ebből semmit kikövetkeztetni, csak azt, hogy ezentúl jobban ott leszek a fiam mellett. A lányomat hála Istennek, nem bántották, de a fiam épp akkor olyan helyen volt (egyébként hozzám nagyon közel), ahol eltakarta őt egy fal és emiatt nem láttam.

Szegény annyira fáradt volt, hogy amikor hazaértünk, leült és elaludt a nappaliban. Apa keltette fel este hét körül. Sokáig kint voltunk a játszótéren, közel három órát, nem csoda, hogy elfáradt.

Hazafelé útközben bementünk a lengyel boltba, mert mondták, hogy ott sokmindent lehet venni, ami hazai. Hát valóban. Képzeljétek el, vettem kukoricapelyhet (kuki, pufi, ki hogy ismeri). Hozzá kell tennem, hogy otthon naponta egy csomaggal megettem... Imádom. Jaj de jó volt végre a jó kis otthoni íz :) És vettem kukoricadarát is :) Alig várom, hogy főzzek végre "sárgát" - így hívjuk a kukoricadarából készült kását. Tejföllel, túróval és hagymával szoktuk enni, isteni :)

Menni kell, mert néhány doboz még kimaradt és a hajamat is be kell festeni, ma megyünk az új iskolába. Szurkoljatok nekünk! :)

Szép napot nektek! :)