Itt meg Matykó pizsi-baseball sapi együttesben ráerősített erre az összevisszaságra :)
Végül felöltöztünk és kimentünk motorozni. Matykó egy ideig nagyon élvezte a motorozást, majd elkezdett házak ajtajához teperni, hogy a postaládájukban kotorjon. Egyik ajtótól elhoztam, ment a másikhoz. Amikor ezt meguntam, be akartam menni, akkor jött az újabb játszma: Dídó - csengetni akar nálunk. Felemeltem, hogy csengethessen, bementünk, majd kitalálta, hogy menjünk ki rollerezni. Kicsit ment, aztán már az sem volt jó, leült az út közepére. Mondtam, hogy akkor most ennyit erről, bementünk.
Kicsit játszottunk a ritmushangszerekkel, kis zenei képességfejlesztés soha nem árt. :) Legalább tanuljuk a lassan-gyorsan kifejezések értelmét :) Háttérben a költözős banános doboz... egyet még nem csomagoltunk ki...
Miután felálltam, hogy egy kicsit pakoljak, Matykó folytatta a rendetlenkedést, mindent leborogatott az emeletről, lementünk, ott bemászott a szárítógépbe, borogatott, rombolt... gondolom, hatással volt rá az idójárás :)
Tegnap ugyanis elég hideg volt, férjem mesélte, hogy az ír kollégák nagyon fáznak. :) Lányom is mondta, hogy a tanító nénije a szünetben futkározott, mert fázott :) Férjem kollégái kérdezték, hogy hú, de hideg van, nem fázik? Férjem mosolyog, majd kapcsolnak, jaaaa, hát Magyarországon télen nincs igazán meleg :) Az történt ugyanis, hogy férjem elkezdett lejárni teaszünetekre, hadd ismerkedjen. Egyszer már próbálkozott vele, de ő az oxfordi angoljával... semmit nem értett :) Mivel egy kollégájával végre szót értett, vele elbeszélgetett kirándulóhelyekről és mesélte neki, hogy hol voltunk múlt hétvégén. Kollégája ezt következő beszélgetésnél úgy adta elő, hogy képzeljétek, fiúk, itt van a kolléga néhány hete és olyan helyen kirándult, amiről én ír létemre még csak nem is hallottam :))))
Fiam ma végre nem sírt az iskolában. Azt mondta, hogy az a fiú még kétszer passzolt is neki labdát. A lányom annyira félt a focitól, hogy sírt, ezért beküldték az osztályába. Szegénykém megpróbálta eltitkolni, de a lányok beárulták. Végre ehetett, annyira örült neki :) Annyira rövid a szünet, hogy alig van idejük enni. Nem akartam velük egyedül maradni, inkább mondtam apának, hogy megvárjuk a kocsiban, míg végez, addig olvasok, a jómadár Matykó alszik. Régi szép idők, amikor két-három órákat olvastam nekik... hol van az már? Na nem baj, hétvégén valami könyvet előkaparunk.
Férjem végzett, mesélte, hogy odament hozzá két kollégája és bemutatkoztak neki, majd megkérdezték, hogy tényleg három gyereke van? :) Úgy tűnik, itt is kakukktojás lesz a férjem. :) A fejlesztőmérnökök közt nem túl gyakori a három gyerek. :) Jót mulattunk ezen, vásároltunk és hazamentünk. Le volt árazva az édes burgonya, két dobozzal vettünk és megsütöttük. Jaj, de szeretem... :)
Esti készülődésnél Matyi egy egész doboz lego-t kiborított a lépcsőre, ezer irányba potyogtak azok az apró lego szemek.
Lefekvés előtt lánykám ezt a dalt tanulta furulyázni: https://www.youtube.com/watch?v=0mhe9eMWiIA&index=1&list=RD0mhe9eMWiIA
Nagyon tetszik ez a dal, bár nem könnyű furulyázni. Az a szülő, akinek a gyereke furulyázni tanult, tudja, milyen az, amikor már zsong az ember feje, annyit gyakorolt a gyerek... ááá... De legalább jó dalokat gyakorol :)
Ennyit a tegnapi napról :) Istennek hála, ma hétvége van és végre együtt a család, menni kell reggelit készíteni.
Kellemes hétvégét kívánok nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése