A tegnapi Parkrun nem sikerült túl fényesen, de megvan. Már csak egy futás és utána a nagyfiam kap karkötőt. :) Matykó fél kört sem futott...

Bevásároltunk, majd elmentünk misére Knocknakarra-n. Ez a mise nagyon jó volt. Ide több család jár misére, az atya valahogy személyesebb, vidámabb és viccesebb, kissé olyan, mint Salthillben. A gyerekek jól viselkedtek ugyan, de most se nagyon vették ki a részüket a miséből. Nagyfiamnak megpróbáltam súgni, hogy hol tartunk, de a végén Matyi felfedezőútját kellett meghiúsítanom. Matyi a kijáratnál kapott egy "high five"-ot az atyától. :)

Végre odaértünk úszni. Az öltözködés elég hosszúra nyúlt, mert egyiknek kisdolgát kellett elintézni a mosdóban, másiknak nagyot, vissza kellett mennem, mert úszópelust kellett vennem... Apa maradt, összeszedte a holmikat, én a három gyerekkel bementem a medencékhez. Matyival a medence alacsonyabb részén voltam, a nagyok bementek úszni. Hiba volt, mert mivel rengetegen voltak, nagyon nehezen követtem őket. A lányom utólag mesélte el, hogy a fiam elsüllyedt, valószínűleg vagy bepánikolt a sok embertől vagy a lába görcsölt be. Szegény lánykám mentette ki, amit utólag otthon mesélt el, mert én csak azt láttam, hogy már megint vitatkoznak és úgy jöttek oda, hogy a fiam panaszkodott a lányomra. Mondtam nekik, hogy várják meg apát, de a fiam nagyon akaratos volt, akkor is visszament. Mert majd ő... Szegény lánykám otthon mesélte el, hogy milyen nehezen mentette meg a fiamat. Mivel nehéz volt, alulról megpróbálta kitolni, de közben nem bírta, mert fájt a könyöke (a sok kézenállástól mostanában fáj, hiába tiltom, mindig újra kézen áll). Aztán végül ráállt az elválasztó madzagra és úgy húzta ki őt. A fiam az egészből csak annyit látott, hogy a lányom csapkodja őt. Nem értette szegénykém, hogy a lányom megpróbálta őt kitolni vagy eltolni a széléig. Mivel folyton vitatkoztak, elmentünk a kisebb medencébe, mert mondtam, hogy itt nem tudom őket követni. Hálás voltam apának, amikor megérkezett. A fiamat helyre kell tenni, ki kell derítenem, miért süllyedt el és meg kell tanítanom, hogy ez ne történjen meg többé. Bár egy ideig szerintem hanyagoljuk az uszodát... Meglátjuk...

A két nagy civakodása kikészít... Előfordul, hogy jól játszanak, de néha annyira veszekednek, hogy el nem tudom mondani... Itthon vacsorázás után pólókat vagdostunk szét, mert szőnyeget szeretnék készíteni pólókból. Sajnos csak két sarkot sikerült összehozni, úgyhogy eltart még néhány napig, mire elkészül...

Este alvás előtt mesélte el a lányom a küzdelmeit a fiammal, akkor értettem meg, mi történt, mert az uszodában csak vitatkoztak, nem láttam át az egészet. Akkor nagyon megrémültem. Magam mellé vettem a két gyereket és eldöntöttem, hogy fent maradok és figyelem őket, mert ilyenkor előfordulhat a másodlagos fulladás. Végül az ír anyukák csoportjában kaptam infót, hogy mivel nem köhögtek, nincs nehézlégzésük, nyugodtan aludjak, így nagy nehezen éjjel háromkor elaludtam, úgyhogy szerintem vissza is megyek, mert szét vagyok esve...

Szép hétkezdést mindenkinek!