Tegnap reggel kitaláltam egy új megoldást: Aki reggel 10-ig tüsténtkedik velem, takarít, pakol a házban, az kap fagyit, aki nem, nézi a többieket. Hát mondanom sem kell, hogy nagy pakolás volt. :) A lányom teregetett, a fiam a hetek óta rendetlenül álló íróasztalát rendbetette, kipakolt a kanapé alól, szó se róla, nagy munkában voltak. :) Reggeliztünk és 10 óra után elmentünk fagyizni. :) Matyinak sem kellett kétszer mondani. :) Kiválasztotta a fagyit és leült az asztalokhoz, várta, hogy valaki felszolgálja neki. :) A "valaki" természetesen anya volt, ő meg boldogan eszegette az epres, vaníliás fagyikáját - persze anya segítségével. :) A nagyokkal azon nevetgéltünk, hogy az óvodai képeken mindig látjuk, ahogy egyedül eszik, de ha engem lát, azonnal elfelejti, hogy kell fogni a kanalat. :) Nagyfiam kiharapta a fagyi alját, ami azzal jár ugyebár, hogy ahogy a fagyi olvad, úgy csöpög. Néz rám nagy szemekkel: Anyaaa, kérek egy szalvétát. Te haraptad ki drágám, oldd meg. :) Hát megoldotta. :) Beletette a fagyi kupakjába a maradék fagyit, így nem csöpögött. :)

Benzinkút után elmentünk postára, elhoztuk a csomagot, amit nem szállítottak ki, mert nem találtak bennünket otthon. Ilyenkor mindig meglepetés van, a gyerekek izgulnak, hogy vajon mi érkezett. :) Hat darab squishi volt, cuki kis pandafejek. :) Nagy volt a boldogság, végre sok nyomkodnivaló van. :) Ha ez megvan, irány a két eurós bolt, fellépőt kell vennem Matykónak. Hát sajnos nem találtam olyat, amit szerettem volna, de mindegy, megvettem azt, ami volt és vettünk csillogó csillagokat. Készülünk, nagyon készülünk. :) A nagyok most csak egy euróért választhattak, megbeszéltük, hogy mivel most itthon vagyunk és biztos, hogy hetente fogunk menni, ezért most csak ennyit költünk. Hát még így is bőven találtak, a fiam vett gyurmaragasztót (Istennek hála, nem fogja elkunyerálni az enyémet legközelebb), a lányom egy törölközőt, amit a fejére tud tekerni és be tudja gombolni. Ez trükkös volt, mert ezt kipótolta a saját pénzéből, amit összegyűjtögetett jó viselkedésért (fél eurót beleadott). :) Közben rájöttem, hogy itthon van csillag formájú kinyomóm, de mindegy, majd hozzápótolok. :)

Délután megnéztük a Pocahontas-t, mert még nem láttuk és míg ők nézték, én lamináltam. Lelamináltam az összes szobatisztaságos anyagot és még a Jolly Phonics dalokat is, mert az lesz a következő projekt.

Apa hazajött, lánykámmal és Matykóval elmentünk vásárolni, mert holnapra borsós pörkölt a rendelés. :) Matyival iszonyatosan nehéz volt a vásárlás, nem lehetett vele bírni. Egyfolytába ment és pakolt. Mindent bele akart tenni a kosárba, én meg mondtam, hogy hát azt azért nem... :) Inkább ölbe vettem, de onnan meg akart lógni. :) Végül a lányom a hátára vette és szaladt vele, az tetszett neki, de amikor a lányom elfáradt, akkor meg nem akart lejönni a hátáról, visított, mint egy kismalac, én meg úgy nevettem, hogy alig bírtam leszedni a hátáról. Matykó tudja, mit akar. :)

Este meglocsoltuk a kinti növényeket, a gyerekek játszottak, Matyi bringázott, folyton a nyomába kellett lenni, mert beszökött olyan udvarba, ahol nem volt kapu. Amikor végre apa elvitte a két fiút (elmentek tankolni), végre nekiállhattam egy kicsit pakolni, mert nem sokat tudtam tegnap délután takarítani...  A Lidbe is bementek, mert persze volt, ami lemaradt a vásárlásból, Matyi táncra perdült. Egy bácsinak annyira tetszett, hogy megtapsolta. :)

Folynak az előkészületek a szobatisztasághoz :)

Matyi hallásterápiázik. :) Félálomban... :) De végül kihúzták apával úgy, hogy nem aludt el... :)

Most már menni kell, mert mindjárt kel a csipet-csapat. :)

Szép napot mindenkinek! :)