Matykó fut, falat mászik, mér... :)

Vasárnap reggel Parkrunnal kezdtünk. Utolsó pillanatban értünk oda, nagyfiam elment futni, de a lányom már nem tudott beállni önkéntesnek, apával ösztönözte Matykót. Ahogy beértünk a parkba, a fiam meglátott egy drónt (gondolom, fényképeket készített). Ha addig még ment volna az ösztönzés, hát utána aztán végképp vége volt. Sétált és nézte a drónt. Még a három évesek is lehagyták. Hát hiába, a drónt nem lehet űberelni... utolsó előttinek ért be. Mindegy, megcsinálta. Matykó viszont brillírozott. :) A végén már nem igazán akart futni, de amikor meglátott, odaszaladt hozzám. Egy kört lefutott. Így-úgy, amúgy, de lefutotta. :) Édes volt, életében először hallottam lihegni. :) Juhhéj! :)

Futás után elmentünk megnézni a falmászást. A gyerekek, mint a kis majmok, úgy másztak a falon. Döbbenetes ügyességgel mentek fel, még én is meglepődtem rajta. :) Most köszön vissza a sok játszótéren aszalódás, amit annyira utáltam, de legalább levegőhöz jutottam. Amikor kicsik voltak, minden nap kétszer mentünk játszótérre. A ház úszott, én kivoltam tőle, de ők ügyesedtek, okosodtak. Hát most megvan az eredménye... Hihetetlen, hogy minden téren mennyire ügyesek. Kézügyességben, nagymozgásban... csodálom őket. Bár én lennék ennyire ügyes... De be fogom hozni a lemaradásom, mert Matyi mellé kelleni fog, hogy én is részt vegyek mindenben.

Matyi először még csak rá sem akart nézni a mászófalra. Már kezdtem elkeseredni, hogy miatta akarunk mászni és ő nem mászik, de aztán egyszer sikerült rávenni. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a legnehezebb pályán kezdtük, de Matyi úgy mászott, hogy el sem hittem. :) Segíteni kellett, de nagyon akart. Nagyon! Először apával ketten tettük a lábát és a kezét, de aztán ráérzett és egy idő után már egyre jobban próbált kapaszkodni. :) Egyszerűen nem hittem el. Istenem... a végén sikerül vele mászni. El sem tudom mondani, mennyire boldog voltam. :) Ha sikerül mászni Matykóval, az teljesen rendezné a mozgását. Úgy néz ki, hogy van remény. :)

Mászás után vettünk szendvicset az éhező hadnak, majd elmentünk Salthillbe templomba. A gyerekek rajzoltak, Matyi rendetlenkedett. Nem volt könnyű ezen a misén, de valahogy eltelt... Nem értem, hogy nem fárad el ez a jómadár... :) Futás, mászás után még a templomban rohangál... Hazafelé mindenki kidőlt, végre tudtunk két szót váltani Apával. Mindketten úgy látjuk, hogy kicsit erősítenünk kellene a hitéletüket, mert már nem nagyon kapcsolódnak a templomban... Mivel az iskolában sincs nagy hitélet, itthon jobban rá kell erősíteni. Sokat beszélgettünk erről tegnap. Az erkölcsi nevelés is fontos része az életnek. Bár igyekszünk jó példát mutatni, mégis úgy érzem, hogy ez nem elég. Beszélgetni kell róla, ez nagyon fontos! Tegnap végre sikerült kicsit többet beszélgetni. :)

Matykó még a ház előtt is aludt, így volt alkalmam gyorsan felmosni. :) Ébredés után telerakta a pocakját, majd kimentünk kertészkedni. Már ilyen szuper konyhakertünk van. :) A salátát már kóstoltam, nagyon finom. :) A többire még várni kell. :)

Matykó talált egy mérőszalagot és azzal mért: egyes, ötös, hatos - mondta. :) Kis bogyókám. :)

Lányom osztálytársa és családja is hazaérkezett a nyaralásból. Amikor a gyerekek meglátták az autót, sikítva rohantak hozzájuk. Először megpróbáltam leállítani őket, hogy hagyják már őket békén, de rájöttem, hogy jobb az anyukának, ha nyugodtan tud pakolni, a két lány meg kint vagy nálunk játszik. Odaadtuk a két lánynak a matyóhímzéses pólókat, aztán nagyot játszottak. :) Nagy nehezen sikerült őket beparancsolni. :) Hosszú nap volt, de mozgalmas és tartalmas. :)

Matykó felébredt, menni kell. :)

Szép napot mindenkinek! :)