Fuga vagy a fura :)

Egy gondolat bánt engemet... Sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire merjek felvállalni dolgokat, mert a kirakatba mindig a szépet tesszük...

A tegnapi napom e gondolat megvívásával telt, mert - mint már ismertek annyira - az az ember vagyok, hogy addig gyűrök egy kérdést, míg meg nem oldom... Erre mondják, hogy "Nem hagy nyugodni a gondolat" - hát engem nem hagyott. Miután átrágtam magam ezen a kérdésen, eldöntöttem, hogy nem változtatok a blogon. Mindenki véleményét meghallgattam, átgondoltam és szeretnék egy kis magyarázatot hozzáfűzni az egészhez.

Kaptam egy olyan kritikát (ezt értsétek jól, mert számomra ez építő jellegű), hogy gyógypedagógusként nem lehetek ennyire esendő, nem követhetek el ennyi hibát, mert nekem elől kell járni. Pedagógus és pszichológus barátaim és ismerőseim abban erősítettek meg, hogy teljesen más a cél: a hétköznapok, azok hétköznapok, az a blog, ami életszerű, az életszerű és nem kirakat. Valóban, az én blogom nem kirakat. Ezzel együtt kinek lehet segítség? Annak, aki úgy indul neki a gyereknevelésnek, mint jómagam, hogy nincs követendő mintája. Az én édesanyám egy nagyon jó ember volt és nagyon nagy szeretettel nevelt, ezzel együtt voltak hiányosságok, amiről ő egyáltalán nem tehet, miért is tehetne?

Azt gondolom, hogy egy anyának nagyon nagy kihívás a gyereknevelés. Ahogy nőnek a gyerekeink, úgy növünk fel az anyasághoz. Mondhatnám azt, hogy profi anya vagyok, de ez hazugság lenne. A hétköznapjainkban benne van sokminden: a gyengeségeim és a jó megoldásaim. Az az ember vagyok, aki szeret a végére járni a dolgoknak, ezért igyekszem jó megoldásokat találni: Matyi nem ugrott, megvettük a trambulint, most ugrik. Matyi nem futott, Parkrun óta fut. Matyi egyensúlya nem volt tökéletes, de most egyre jobban alakul, mert túráztunk sokat és most majd elkezdjük a falmászást, az még többet hozzá fog tenni. Sokat tanulunk és sokat fejlődünk, lassan, de biztosan. Az én blogomból valóban nem lehet egy cikkből kiszedni hasznos dolgokat, bár már olyan bejegyzésem is előfordult, de nem ez a cél. Célom az, hogy az olyan esendő anyák, mint én, lássák, hogy még egy ilyen tökéletlen anya is találhat jó megoldásokat. Talán nem egy nap alatt és nem azonnal... Az úszás történetet máshol tárgyalom, mert az nem a tökéletlen anya kategória, ott nincs pardon.

Hogy néz ki ez ír szemmel? Az írek nem törekszenek a tökéletességre. Egyáltalán nem! Az írországi magyar csoportokban sokat nevetünk a "jóvanazúgy' megoldásaikon, vannak, akik kicikizik őket, de sokan - többek közt én is - értékelik a hozzáállásukat. Az írek nem egy depressziós népség és itt a "gyengébbnek" is sikerülhet, ha nagyon akar. Otthon egy Down-szindrómával élő személynek már gyerekkorában olyan akadályokat kell áthágni, ami még időben letöri ezt az akaratot, hogy felnőttként ne legyen gond vele. Az írek nem tökéletesek, nagyon nem! A mi házunk egy csodaszép ház, gyönyörűen berendezve, pezsgőfürdő és minden, ami szem-szájnak ingere... de a csempézés hiányos, itt-ott nincs kifugázva és még sorolhatnám. Amikor a férjemmel megláttuk, nevettünk rajta. Igen, ez az ír. Nem törődik apróságokkal, van neki elég baja. :) Kit érdekel holmi kis fuga? :) Ez magyar fejjel nagyon nehezen feldolgozandó, de az itt élő magyarok nagy része egy idő után átáll erre a felfogásra. Ez nem ír sajátosság. Nem csak az ír képes megérteni, hogy nem baj, ha egy Down-szindrómás gyerek nem tökéletes és kicsit ferde szeme van, mégis képes együttélni a társadalom többi tagjával. Fura? Hát fura... kit érdekel a fuga vagy a fura? Nem tökmindegy? Olyan, amilyen... Ez nem jelenti azt, hogy könnyen kell venni a dolgokat, hiszen az írek is nagyon komolyan veszik a gyerekeket. Látszólag szabadjára vannak engedve, de kemény szabályok vannak.

Az inklúzió egy tökéletes világban nem működik, ott nincs létjogosultsága a blogomnak. De az, hogy mi a tökéletes és mi a tökéletlen, azt az ember dönti el: van, akinek az a tökéletes világ, ahol minden színes, van, akinek az, ahol minden gyerek kocka... Attól még nem lesz kocka, csak a nem kocka gyerek szülője mélyen hallgat erről... De többen hallgatnak, mint hisszük...

Legyen szép napotok!