Volt ott minden, énekeltünk, mondókáztunk, kicsit ölben, kicsit lábon, nagy nehezen eljutottunk közel a végéig, de a végét már egyáltalán nem akarta. Ha nem, hát nem. Beért a célhoz, leült a gyerekek mellé, akik a cél mellett pihentek. :) Hiába, megdolgozott érte. :) Élvezte, hogy ő is fontos gyerek, ő is része a bulinak. :)
Egyik szervező gratulált a vizsgámhoz. Őszintén szólva jólesett. :) Parkrun után beugrottunk az Aldiba, majd futás Salthillbe misére. Nem mondom, hogy nem volt nehéz kordában tartani a társaságot, de végül sikerült. Nagy sóhajjal nyugtáztuk a végén: Istennek hála, ma sem volt botrány. :) Elköszöntünk a galwayi háromgyerekes családtól, mert hétfőn utaznak haza. A kutyától is el kellett köszönni a gyerekek örömére. :)
Ismerős az érzés, nem akartunk zavarni, csak hazakísértük őket, aztán indultunk a Moldovába dinnyéért. Matyi kidőlt, én vele maradtam a kocsiban, de én is annyira kidőltem, hogy végig aludtam az úton. Még nem sikerült kipihenni az államvizsgát. Dinnye nem volt, hát apa vett epret. A gyerekek felháborodottan mesélték, hogy nem vett nekik marlenkát. :) Majd jövő héten. :)
Itthon a gyerkőcök játszottak, én kipakoltam a ruhákat a bőröndből. Hát... még mindig van, mit pakolni... Matyi mezítláb motorozott. :) Rájött, hogy ha a kerekeket fékezni, nem fáj a talpa. :) Bár lehet, hogy így a talpáról fog lekopni a bőr... :)
Most már elköszönök, mert teendő rengeteg és a gyerekek nemsokára kelnek. :)
Szép napot kívánok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése