Akklimatizálódunk újra :)

Szombaton reggel korán lejöttem blogot írni, apa még aludt. Amikor már majdnem mindkét blogot megírtam, apa lejön és mesél: Még nem akartam felkelni, reméltem, hogy megúszom. Odabújt hozzám, mint a jó gyerek, majd egyszer csak érzem, hogy óó, itt kaki van. :) Tudjuk, ki volt a jómadár. :) A jómadár tiszta popóval már mozgékonyabb volt. A gurulós bőröndjére felállva próbálta a mikróba tenni az orrspray-t, hátha felmelegszik... Micsoda áldás, hogy itt egyenként ki lehet kapcsolni a konnektorokat...

Reggelire Matyi vajas kenyeret kért, de mivel nem tudtam leülni mellé, a többieknek is készítettem reggelit, ment a dobálás. Ez a legényke... Olyan akaratos... Lánykám chicken curry-t reggelizett. :) Kérdezte, hogy nem baj, ha azt eszik? Mondtam, hogy nekem mindegy, csak egyen. Hát evett. :) Nagyfiam szendvicset kért, elkészítettem neki, aztán jött a könyörgés: Anyaaa, hadd vágjam én az uborkáááát. Jó, megegyeztünk abban, hogy vághat uborkát, de csak azt és csak annyit, amennyit megeszik. Boldogan vágta az uborka szeleteket. A lányom is evett néhányat, hadd vághasson. :)

Reggeli közben időnként le kellett csillapítani a jómadarakat, mert énekelgettek. És mit? Hát persze, hogy a hittantáborban tanult dalokat. :) Nekem küldetésem van :) Naná, hogy küldetésük van, nekik aztán van bőven. :)

Lánykám kikönyörögte, hogy főzzek nekik tejbepapit. Nagyfiam végig ott sündörgött mellettem, mintha akkor hamarabb elkészülne a tejbepapi. :) Szerintem kimerült a várakozástól, mert utána mindennel baja volt és mondtam, hogy most fel lehet menni a szobájába, mert folyton perlekedett, sírt, semmi nem volt jó neki, apával csúnyán beszélt. Most már elég legyen! - jelmondattal felküldtem lenyugodni.

Matyi játszik, eteti anyát :) Olyan cuki ez a Matykó, játékból mindent megcsinál, csak ne legyen kötelező. A bögréjét újra dobálta, ahogy régen, már nagyon unom a sok felmosást...

Elpakoltam a reggeli maradékait, lánykám Matykóval játszott, nagyfiammal elkezdtük a hallásterápiát. Mivel mindenki elfoglalta magát, gyorsan loptam néhány percet és befestettem a hajam. :) Végre, végre. :) Előbb-utóbb a fodrászom is rá fog érni, akkor majd ő is befesti rendesen. De addig is kihúzzuk ezzel. :) Mivel Matykó reggel korán kelt, a terápiára álmos volt, a terápia alatt elaludt. Így valószínűleg nem sokat ér, de mindegy...

A mosókonyhába szeretnénk egy cipőpolcot, Apa azzal bajlódott, míg Matykó aludt, nagyfiam "segített". Átjöttek a szomszédból a lányok, fiam osztálytársai, játszottak egy kicsit, lánykám virslit főzött, mert nem volt hajlandó ebédet enni és már nagyon éhes volt. Én megpróbáltam pakolni, már amennyire lehetett mellettük... Amikor a lányok elmentek, elmentünk a Supervalu-ba és vettünk olyan kenyeret, amilyet a repülőn ettünk, mert az a lányomnak nagyon ízlett. Ez már nem annyira, de ezt is megette. Megvacsoráztunk, apa megfürdette Matykót, nagyfiam könyvet nézegetett, alvás előtti csendélet...  felhív a háromgyerekes barátnőm, hogy most eljönnének hozzánk. :) Késő volt, de már nagyon vártuk őket, naná, hogy jöhetnek. :) Uszodában voltak, Apa pénzét és telefonját ellopták. Meglepődtem, mert Istennek hála, én ilyet itt nem tapasztaltam még... De mi Salthillben voltunk, a mi uszodánkat nem ismerem... Sajnálom, hogy így járt... Szegénykém... Nem volt nagy összeg a veszteség, de maga az élmény... az nagyon bosszantja az embert. Barátnőmmel átültettük a répákat, mert a retket, mert nagyon nőnek. Az uborkának ma veszek földet és azt is jobban feltöltöm, mert gyönyörű. :) Az esti hallásterápia békésen zajlott, de Matykó elaludt. Hát... nem tudom, milyen hatása lesz... Ez van...

Menni kell készülődni... 

Szép vasárnapot nektek! :)