Gyógypedagógus lettem... :)

Te jó ég, mennyi mesélnivaló... :) Hol is kezdjem? :) Az indulással:

Vasárnap csak délután egy óráig tudtam tanultam, utána pakoltunk. Este kilenckor nagy nehezen ágyba tuszkoltam a csipet-csapatot. Matyi ellenkezdett, de végül elaludt. Éjfélkor keltem, nem tudtam aludni, annyira izgultam. Elkészítettem a szendvicseket, majd egykor mindenki felkelt, fél kettőkor már az autóban ültünk. Matyi aludt tovább, a két nagy nem tudott aludni az izgalomtól. Teljesen odavoltak, hogy végre hazamegyünk. :) A repülőtéren megvizsgálták Matyi gyümölcspüréjét, arra egy kicsit várni kellett. Matyi a kis lábacskáján jött át az ellenőrző ajtón, a kis babám csak piskogott, hogy mi történik... :) Reggel 10 óra előtt nem sokkal értünk a repülőtérre. Egy apuka várt minket, ő segített eljutni a szállásra a kis családunknak. Nagyon hálás voltam érte, így zökkenőmentes volt az érkezésünk. :)

A megérkezés olyan... fura volta... minden olyan ismerős és idegen... A lányom szétnézett és azt mondta, hogy Anyaaa, inkább menjünk hazaaa... :) De a második napra már mindannyian megszoktuk. :) A szállásunk csodás, a szállásadó régebbi ismerősöm, azt hiszem, nagy áldás, hogy itt kezdhettünk az első nyaralásunkat. Bár nagyon szerettem volna a házunkba menni, rájöttem, hogy ha nyaralunk, nekünk sokat ér az, hogy nem azzal kezdjük, hogy átsuvickoljuk a házat. Bejöttünk a készbe, volt kávé, laktózmentes tej, minden, amire szükségem volt. :) Délután érkezett meg a bérelt autó, addig gyalog mentünk vásárolni. Szegény apa már nagyon kivolt, Matyi után rohangált, míg én vásároltam a nagyokkal, majd együtt hazajöttünk és megebédeltünk. Szerény ebéd volt, de volt benne jó sok finom hazai paradicsom. Isteni volt. :) Persze Matyi itt is alakított, kiöntötte a rizst a nappaliba, fel kellett porszívózni... Hiába, Matyi nem változik. :) Ha lehet rendetlenkedni, ő az első helyen van. :) De megevett egy csomó virslit. :) A gyerekek birtokba vették a játékokat. :) Csupa szuperjó játék: Brainbox, jenga, pszichológiai játék, tele volt eszméletlen jó játékokkal. :) Lánykám a gyűrűn űzte a tornamutatványait, én meg hálát adtam Istennek, hogy nem lett belőle baj. :)

Délután megérkezett az autó, végre elindulhattunk a lányom volt osztálytársainak szülinapjára. Útközben beugrottunk a házba, elhoztuk a gyerekülést. Matyi szemezgette a málnát a bokorról. :) Iszonyatosan sok málnánk van idén. :) A boltból nem eszi meg a málnát a jómadaram, de innen úgy ette, hogy alig bírtam szedni. :) A születésnap a Duna Plázában volt, a Laserforce-ban. Bár a lányom nem rajongott érte, Matyi nagyon élvezte. :) Végig bent volt apával, mert nem bírtam kint tartani. :) Táncolt, rohangált a többiekkel, majd felpróbált egy sapkát is, de az nem tetszett neki, kijött, levette a sapkát és ment vissza rohangálni. :) Későn ért véget a születésnap, este kilenc után mentünk vásárolni, hogy tudjunk mit vacsorázni. A lányomnak nagyon kellett mosdóba mennie, a boltban beengedték ők a mosdóba. Nagyon hálás voltam érte, mert nehéz napunk volt... Szegény gyerekek alig aludtak hat órát, azt is legalább három részletben... Utána még a Tesco-ba is beugrottam, mert a bébiétel lemaradt, az pedig most fontos, mert Matyit ilyen fáradtan nem lehet bármivel megetetni. Nagyon sokat nem evett belőle, de a semminél többet. :) A Tesco-ba zárás előtt néhány perccel értem be, meg kell mondanom, hogy le a kalappal az eladók előtt! Senki nem nézett rám ferdén, kedvesek és szivélyesek voltak, pedig már fel volt mosva. Nagyon hálás voltam, hogy nem zavarták az amúgy is terhelt lelki békémet... :)

Nagyon büszke vagyok a gyerekeimre, ilyen fáradtan ennyire helytállni... meg kell mondanom, hogy nagyon jófej gyerekeim vannak! :) Persze kidőltek, mint egy zsák és jóóó sokáig aludtak. :) Matyinak annyira melege volt, hogy a végére már a földön aludt. :)

Első napon nem sokat tudtam tanulni, de másnap bepótoltam, egész nap tanultam. Elmentünk apukámhoz, a gyerekek játszottak, békesség volt. Lánykám már napirendre tért a dolgok felett: Már nem akarok visszamenni, Anya.... csak fura, hogy nem a saját szobámban vagyok. Hát igen, az fura volt... de államvizsga előtt különösen nem bántam. :)

A nagyfiam kitett magáért. Ebben a melegben összeszedett valahonnan ágakat és tüzet akart rakni. :) Szóval zajlott az élet, én meg készültem az államvizsgára. Késő estig tanultam, 11 körül feküdtem le és másnap öt körül keltem. Hiba volt. Jobb lett volna kialudni magam. Azt gondoltam, hogy átnézem a tételeket, de végül nem jutottam a végére.

Az államvizsgán nagyon jó tételt húztam: a játékot. Nagyon örültem neki, tudtam, hogy ez a vizsga már meglesz. :) A szakdolgozat védésnél nagy lendülettel indultam, akkor még nagyjából összeszedett voltam. A védés felkeltette a bizottság érdeklődését, ezért megtartották a szakdolgozatomat. Kicsit sajnáltam, hogy nem foghatom a kezembe, mondták, hogy most belelapozhatok nyugodtan, de ha nem sértődöm meg, két vizsgabizottsági tag is szeretné elolvasni, szeretnék kicsit megtartani, ha nem bánom. Természetesen nem bántam, hiszen az a célom, hogy azok a módszerek, amik jól működnek kint, azok itthon is működhessenek. A vizsgára már kidőltem, összeszedettségem sehol nem volt, össze-vissza beszéltem, alapvető dolgokat nem tudtam megválaszolni (pl. azt, hogy utánzással tanul a gyerek, holott úgy fejlesztem Matykót :)). Egyszerűen már nem tudtam elméleti síkra terelni a beszélgetést, ki voltam teljesen merülve, ezért az értékelés és karcsú volt, de ez a karcsú értékelés egy útlevél, szabad út ahhoz a sok tervhez, amit megvalósítani szeretnék. :) Rengeteg, rengeteg tervem van, csodálatos, egyszerűen elmondhatatlan, hogy mennyire boldog vagyok! :) Istenem, el sem hiszem... gyógypedagógus lettem! :) Fantasztikus! :) Boldogságom elmondhatatlan! :) Végre mehetek, dolgozhatok a jó ügyekért, amik megoldásra várnak körülöttem. Van ám bőven tennivaló ott is. :) Istennek és a vizsgabizottságnak hála, szabad utat kaptam. :)

Államvizsga után futás a szemvizsgálatra a lányommal, majd siettünk apukámhoz, mert már kész volt az ebéd, de útba ejtettük egy kávé erejéig a Nem adom fel kávézót. Ott végre beszélhettem az évfolyamtársam volt osztálytársával, aki mellékesen Down-szindrómás, de ezt csak nagyon mellékesen említem, mert ő egy nagyon kedves fiatal lány, aki nagyon fegyelmezett és komoly, mély érzésű és tiszta, Bár csak néhány mondat erejéig volt időm vele beszélni, mégis egy élmény volt. :) A kávézó ajtajában találkoztam egy régi ismerősömmel, aki supervisor volt egy nagyon régi munkahelyemen. Nagyon szerettem őt, egy olyan igazi anyatípus, aki mindig megértő, kedves és empatikus volt velem. Mondta, hogy követi a blogunkat, ez külön melengette a szívem. :) Észrevettem ám, hogy időnként hozzászól egy-egy blogbejegyzésemhez. :) Nagyon nagy szeretettel emlékszem rá, öröm volt egy ölelés és néhány szó erejéig találkozni. :) Istenem... ennyi érzés, ennyi jó ember körülöttünk... :) Néha nagyon nehéz feldolgozni... :) Olyan sok jó ember van a földön... Tulajdonképpen a facebook-nak hála, sokan egymásra találunk... Nem rossz dolog az a facebook, csak okosan kell használni. :)

Amikor beültünk az autóba, akkor tudatosult bennem, hogy Matyi valószínűleg kidobta a cipőjét az autó ablakán. Nem volt mit tenni, kénytelenek voltunk visszamenni érte Budára. És igen! Sikerült! :) Megtaláltuk Matyi cipőjét, az út szélén. :) Vigyázat, Budapesten az autókból cipők repkednek. :) Most őszintén, mennyi az esélye, hogy az ember Budáról a VIII kerületig valahol megtalál egy icipici cipőt? :) Az elején a férjem nagyon tiltakozott, de én mondtam, hogy próbáljuk meg, azzal semmit nem veszítünk. :) És igazam volt. :) Megtaláltuk. :)

Cipőprojekt megvan, futás ebédelni apukámhoz. Ebéd után egy kicsit fagyiztunk, útközben Matyit nehéz volt a szökőkúttól elrángatni... :)

... de sikerült. :) Ez a néhány perces pihenő után után siettünk a lányom évzárójára. A lányom osztálya egy kis műsorral készült, amiben a lányom is részt vett, volt egy kis versike, amit meg kellett tanulnia, azt elmondta, így ő is az osztálya teljes jogú tagjaként köszönhetett el a rajongásig szeretett tanító nénitől. :)

Itthon a hűtőben egy pezsgő várt Gratulálok! - felirattal, így kénytelen voltam megünnepelni a sikeremet. :) Vendéglátóimmal koccintottunk a nagy örömre és egy kicsit beszélgettünk. :) Nagyon kedves házaspár, nagyon örülök, hogy itt lehetünk a házukba. :)

A nagy izgalmak és a sűrű nap után mindenki kidőlt, Matyi majdnem elaludt a székben, de csodálatos napunk volt. :)

Most már menni kell, mert minden percünk be van osztva. :)

Szép napot kívánok nektek! :)