Reggeli után elmentünk balkonládát vásárolni. Amikor beálltam a parkolóba, egy bácsi épp arra járt és elkezdett irányítani, hogy merre menjek, mert elég szűk helyre álltam be és hely híján nem tudtam jó szögből indítani a parkolást. Aranyos volt, hogy segített beállni, nem kértem és ment volna nélküle is, de nagyon értékeltem, hogy segíteni akart. :) Utána békésen beült az autójába és elhajtott. :) Nagyon tudom értékelni az írek természetes segítőkészségét. :)
Végre vettünk balkonládákat, virágcserepeket és földet, mert már nem férnek el a seed-pot-ok, amiket kaptunk a Lidl-ben. Ugyanis a Lidl-ben Írországban van egy olyan akció, hogy egy kis készletet kapunk minden elköltött 20 euró után, amiben van egy kis tápanyag, ami olyan, mintha föld lenne, de nem is tudom, mi az... egy tablettának néz ki és megduzzad a víztől, ebbe a valamibe kell ültetni a magokat, amik valamilyen papírtárolóban vannak, de az feloldódik. Legalább 20 darabot ültettünk el, ha ennek a feléből lesz zöldség, akkor már hatalmas konyhakertünk lesz. :) 75 literes kiszerelésben volt a föld, hát jó, a nagyfiammal nagy nehezen feltettük a kosárra és amikor végre fent volt, akkor láttam, hogy szakadt a zacskó, ha mozdítom, azonnal potyog a föld mindenfelé. Megpróbáltam levenni, de csak félig sikerült, így a kezemben a földdel, próbáltam kérni segítséget, míg végre valaki meghallotta és hívott egy ott dolgozó fiatalembert, aki segített kicserélni a zacskókat. Nagyon aranyos volt, már ki is akart vezetni a boltból, de mondtam, hogy ne haragudjon, én még fizetnék... :) Onnan már megoldottuk, a fiammal kivettük a kosárból és betettem az autóba, ültetéshez megvolt minden. :)
Nagylányom közben Matyit próbálta szemmel tartani vagy helyben tartani, ami nem kis munka volt, nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen aranyos volt, így végül botrány nélkül megúsztuk a vásárlást, mosolyogva köszöntek el az eladók. :)
Néhányat elültettünk, de ennyit nem tudtunk egy nap alatt, mert azért ez rengeteg... A málnát minden esetre sikerült elültetni, az már félsiker. :) Egy-két padlizsánt is beültettem, de meglátjuk, lehet, hogy annak nagyobb edény kell...
Matyi nem akart délben elaludni. Ebéd után másfél-két órán keresztül próbáltam altatni, de nem ment. Zenét kért - betettem a nyugtató zenét, akkor elkezdte mutogatni, hogy a párnán virágok vannak, rendben Matykó, virágok, ügyes vagy, lefekszik mellém, felpattan, kitalál mindent, majd integet, puszit dob és teper kifelé. :) Ezt játszottuk végig, míg belefáradtam, beültünk az autóba és elmentünk a Lidl-be. Mellettünk parkolt egy anyuka három gyerekkel - ugye mondanom sem kell, hogy nem volt hely a családi parkolóban? :) - mondtam neki, hogy miután kipakolt, adja oda a kosarat, odaadom a pénzt, ne menjen vele vissza, elég neki a három gyerek. Hálás volt érte, örült neki. Egy kis integetés, repkedtek a "kiss"-ek és bementünk. Hát persze, hogy Matykó végig rohangált... mindegy, innen is botrány nélkül távoztunk, de mondtam a gyerekeknek, hogy míg Matyi nem alszik el a kocsiban, addig nem állunk meg. :) Mielőtt beértem volna a központba, már aludt. :) A kis lókötő. :) Pedig nagyon ellenállt, láttam, hogy próbálja a fejét tartani, hogy ne aludjon el, de azért az autó megtette a magáét. :) A kisvárosunkban olyanok az utak, hogy otthon érzem magam :), ezek a döcögős utak elaltatják Matykót. :) Matykó aludt, mi hazajöttünk és a gyerekek meglátták az autóból, hogy ott vannak a lovak. Juhhéj, megyünk etetni. Mondtam nekik, nézzék csak meg, szereti-e a ló ezt a gyomot? Meg kell mondjam, a ló imádta azt a gyomot, amivel az előkertünk tele volt, csak azt ette meg, semmi mást. :)
Kell ennél több? A gyerekek nekiestek és teljes gőzzel gyomláltak. :) Sajnos előtte nem fotóztam le, de tele volt ezzel a gyomnövénnyel. :) Gyomlálás kipipálva. :)
Mire apa hazaért, Matyi kialudta magát. :) Apa a lakóparkban szokott velük egy kört menni, ezért hárman rohanták meg apát, juhhéj, vezetünk! :)
Én meg boldogan szaladtam be a házba, végre tanulhatok. :) Majd apa bejött és megkérdezte: Nem ma kell neked fodrászhoz menni? Ajaj... de bizony... hát bepattantam az autóba és gyorsan elszaladtam fodrászhoz. A lányom hozta utánam a készpénz egy részét, mert nem volt nálam elég. Illedelmesen köszönt, odaadta a pénzt és kiment apához. Majd otthon mondta, hogy Anya, láttalak robotként, nem ismertelek meg. :) Nagyon tetszett nekik a hajam, azt kérte a lányom, mondjam meg a fodrásznak, hogy mindig ilyen hajat csináljon, mert ez a legszebb, ami eddig volt. :) Hát így alakult a tegnapi napunk... ... ennyit a tanulásról... most meg jobb, ha megyek... :)
Szép napot nektek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése