Tegnap reggel nagyfiam kitett magáért. Mire lezuhanyoztam, elkészítette a reggelit, pirítóst készített, salátát mosott, gyönyörűen megterítette az asztalt, nagyon édes volt. :) Amikor lejöttem, akkor láttam, hogy milyen csodát művelt. Abban a pillanatban érkezett meg a kétgyerekes barátnőm és hozott nekünk két doboz szarvaspörköltet. A gyerekek húzták a szájukat, pedig isteni volt! :) Matyi bevágta, két tányérral evett, a nagyok sült virslit ebédeltek. Nem baj, egyszer ilyet is lehet. :)

Délelőttre visszatérve: elmentünk egy kicsit vásárolni és útközben beugrottunk a gyógyszertárba valami jó minőségű naptejért, mert iszonyatosan meleg van, most már féltem a gyerekeket, jobb a békesség. A gyógyszertárban három hölgy állt a pultnál, amíg az egyikkel beszéltem, arra figyeltem fel, hogy a középső kinézte magának Matyit és integett neki, osztogatták egymásnak a puszikat. :) Amikor Matyi dobott egy puszit, mindhárman elolvadtak: Vááááo! :) - kórusban adtak hangot a cukiságnak. :) Matyi levett mindenkit a lábáról, de ez nem meglep meg. :) Írországban megkülönböztetik a Down-szindrómásokat. Különösen kedvesek hozzájuk, mert tudják, hogy ők is kedvesek. Azt nem tudják, hogy az én fiam nem a Down-szindrómája miatt kedves, hanem azért, mert mi is azok vagyunk, de nem baj... azért jólesik. :) Néha sajnálom, hogy a két nagy nem kap elsőre akkora figyelmet, mint Matyi, de őket is jól fogadták itt, bárhová mentünk. Azt különösen értékelik, hogy szépen beszélnek, így a nagyok is könnyen teremtenek kapcsolatot. :)

A Supervalu-ban Matyi szokásához híven útnak eredt, úgyhogy siettünk a vásárlással. :) Miután bepakoltunk a kocsiba, a nagyfiammal visszavittük a kosarat de nem tudtuk betenni a helyére, mert valaki beletett az utolsó kosárba két papírdobozt. Ez annyira felháborított, hogy csakazértis kiszedtem belőle az egyiket, a másikat egy bácsi szedte ki nekem, majd visszatettem a kosarat és kivettem belőle a pénzt. Azért ez... nem hagyom ott a pénzt a kosárban. Hát ilyet... gondolom, valaki épp arra vár, hogy majd otthagyjam és utána elveszi a pénzt. Most nem nyert...

Délután apa mesélte, hogy a Supervalu-ban dolgozott egy Down-szindrómás lány, kérdezte, hogy miben segíthet. Mondja apa, hogy magnéziumot keres, mire a lány: hát ő azt nem tudja, de keressék meg együtt. :) Azt mondta apa, hogy jobban lehetett érteni a beszédét, mint az íreknek :)

Én tanultam, apáék Lidl-ben voltak. Mivel rendesen viselkedtek, kaphattak egy kis müzli szeletet. Nagyfiam meglocsolta a zöldségeket, hát nem édes? :)

Menni kell, mert már nagyon közeleg az államvizsga, te jó ég... már két hét sincs hátra...

Szép napot kívánok mindenkinek! :)