2018. június 23., szombat

Hallásvizsgálat, barátok, Hatvan :)

Szombaton reggeli után meglátogattuk azt a családot, akinek a kisfiát tanítottam magyarul, mielőtt Írországba költöztünk. Ők sorstársak, nagyon jól értették a helyzetünket. Meleg baráti ölelés, nagy játék és igazi, mély empátia volt a jutalmunk. :) Nagyon szeretem őket, mert annyira, de annyira csupaszív emberek... A gyerekek magyar nyelve nagyon-nagyon sokat javult. :) Anyuka szivélyes fogadtatása felért egy terápiával. :) Annyira csodálatos emberek... Ha tudnák a körülöttük élők, mindenki náluk tolongana. :) A gyerekek aktívak, pörgősek, mint a mieink, igazi eleven rosszcsontok, olyan igazi gyerekek felhőtlen gyerekkorral és iszonyatos felfedező vággyal. :) A velük való találkozás mindig megerősít abban, hogy normális család vagyunk. :) 

Délre mentünk hallásvizsgálatra, mert már régóta mondogatom, hogy szerintem a nagyfiamnak van egy kis problémája, de mivel nagyon okos, senkinek nem tűnik fel, csak nekem. A vizsgálatban kiderült, hogy van egy kis beszédészlelési zavara. Érdekes... Egész nap beszél, abszolút beszédközpontú, az angolt nagyon hamar elsajátította, beszédértése tökéletes, de beszédészlelésében van egy kis zavar. Én is láttam, mert felét nem tudta elmondani annak, amit lejátszott a fejlesztő... A lányom hallásküszöbe kicsit magas (mióta kamaszodik, megőrjít azzal, hogy ne porszívózzak körülötte, mert hangos a porszívó). Most, hogy kaptunk választ a kérdéseinkre, már jobban érzem magam és látom, hogy a fiam is megnyugodott. Érezhető, hogy szegénykém nagyon fontosnak tartja, hogy megértettük a problémáját. Már jó ideje vesződünk azzal, hogy csak akkor figyel ránk, ha ott vagyok vele szemben és csak vele beszélek. Ha ezen a hallásterápia segít, ette fene... Nem bánnám, ha kicsit könnyebb lenne az élete, mert délutánra már annyira szétesik, hogy egyszerűen nem lehet vele semmit kezdeni. Szegény pici fiam... milyen nehéz lehet neki... ő egy hős, hogy ilyen helyzetben helytáll. :) A lányom örül, hogy van mire hivatkozni, ha zaj van, úgyhogy már tegnap élt is vele, de ebben nem volt változás, mert eddig is mindig nyafogás volt, ha hangzavar volt... márpedig az nálunk mindig van. :) Talán emiatt vonul el mindig olvasni... mert akkor csendben lehet. Ez a kamaszkori hormonváltozás valószínűleg hozott magával egy kis érzékenységet, de ez is rendeződni fog szerintem hamarosan. Csak addig kitartás anyának és apának... :) 

Vizsgálat után apukámnál ebédeltünk, majd elmentünk Hatvanba, a férjem főnökével és az angol tanárával találkozni. Gyönyörűen felújított téren volt a cukrászda és a játszótér, ahol találkoztunk. 




Matyi boldogan lapátolta a kavicsot az új homokozókészletébe. :) Azért két gombóc fagyi nála is lecsúszott. :) Fagyi után bevetette magát a játszótérre és nagy lendülettel nekiesett a csúszda-mászóka kombó meghódításának. :) 

 
Férjem előző főnöke nagyon rendes ember. :) Kicsit a nejével is beszélgettünk, de nem sok időnk volt, mert nem tudott köztünk maradni sokáig. Az angol tanára egy igazi ízig-vérig pedagógus, türelmes, figyelmes ember, akivel beszélgetni egy élmény. A tegnapi nap kimondottan terápiás hatású volt. :) Annyira sokat ért, annyira jót tett, hogy azt el nem tudom mondani... :) 

A gyerekek meglátva a szökőkutat, gyorsan elővették a hallásproblémájukat, a "Ne, ne, ne!" nem igazán volt hallható, a szökőkút látványa megsüketítette őket. :) Azért ez az életkori szelektív hallás volt, úgyhogy emiatt nem fáj a fejem. :) Ezzel együtt sikeresen alsóneműig áztak, úgyhogy mielőtt beültek az autóba, átcserélték a ruhájukat. Nem kis munka ez a ruhacsere úgy, hogy ne mutogassuk mindenkinek a meztelen gyerekeket. Én hátulról takartam, bebújtak az ajtó mellé, de megoldottuk. :) Hazafelé a kocsiban a nagyok Matyival énekelgették a Wheels on the bus-t, meg az Old McDonald-ot. Annyira édes Matykó, ahogy próbálja őket utánozni, próbál bekapcsolódni. :) A nagyok meg cukik, hogy énekelgetnek vele. :) Annyira becsülöm őket, hogy próbálják vele együtt énekelni, hogy Matyi is be tudjon kapcsolódni. :) 


Este Matyi alkotott, eltört egy hamutartót, úgyhogy ma mehetünk az Auchanba, már két dolgot kell pótolni. Ez van... majd lesz ez jobb is. Menni kell, mert rengeteg tervem van és azokat szeretném összeírni. Melyik gyereknél milyen fejlesztési teendőim vannak, nekem mi dolgom, mit szeretnék még kivitelezni a nyáron... nem szeretném, ha szétfolynának a terveim, szeretném őket megvalósítani. :) 

Szép vasárnapot! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése