Írországban minden nyári hónap első hétfője bank holiday (szabadnap), ezért tegnap apa nem dolgozott, én egész nap tanultam (már amennyit hagytak), úgyhogy nagyjából az elmesélésekből tudom a történteket:
Lánykám mesélte, hogy Matyit megfürdette és amíg kereste a pelenkát, Matyinak pisilni kellett, mondta, hogy pis-pis, de mivel még nem volt rajta a pelenka, odatette a törölközőt, hogy ne pisiljen a földre. Nagyon szobatiszta akar lenni ez a legényke. :) A héten megpróbálkozunk vele, hátha... Este én is tanúja voltam annak, hogy lehúzta a pelenkáját és lepisilte a wc-t. :) Szegénykém próbálta belelógatni (ahogy a nagyok ugyebár :)), de olyan kis uborka, hogy lábujjhegyen alig ért odáig, így egy kicsi a szélére is ment. :) Sebaj, a szándék a fontos. :)
Apáék eltervezték, hogy a lányom fent takarít, apa főz, a fiam ott segít, ahol tud. A lányom gyönyörűen kitakarította a fürdőszobát és megszólal: Apa, gyere, gyorsan nézd meg a fürdőszobát, mert pár pillanatig nagyon szép! :) Olyan büszke vagyok rájuk! :) Mindig megpróbáltam őket kiszolgálni és Istennek hála, most nem tehetem, mert nincs időm, hát mennyire ügyesek... :)
Lánykám takarítás közben Matyit is megfürdette, felöltöztette, kitakarította utána a fürdőszobát, mert Matyi lekakilt a földre, mindent le kellett fertőtleníteni - és mindezt szó nélkül, nem volt veszekedés, csak megcsinálta, nekem meg elmesélte. Hát nem fantasztikus? :) Néha el sem hiszem, hogy már ennyire ügyesek. :)
Matyi iszonyatosan törekszik az önállóságra: tegnap ki akarta önteni a műanyag pohárba az almalét, de mellément. Apa segített neki, hogy öntsön és a második tökéletesre sikerült. :)
Mostanában ha kérek valamit, elmegy és megcsinálja. Bár időnként előfordul, hogy eltérül útközben: tengnap apa elküldte a lapátért, de a wc-ben eltévedt. :) Erős kísértésnek nem tud ellenállni. :) Imádja a wc-t kimosni a wc-kefével. :) Az én jómadaram. :)
Nagyfiam hol rombolt, hol rendet rakott, de a maga módján ő is nagyon törekedett... már amikor sikerült. :) Elnézzük neki, lesz ez még jobb is. :)
Lánykám végre elérte, amit szeretett volna: kicseréltük a szobákat. Még nincs teljesen vége, ott maradt egy asztal, azt ki kell hozni, de nem jutottam oda, hogy segítsek, úgyhogy ez most így marad egyelőre... Nagyon élvezte a kis kuckóját, mert az a szoba a legkisebb. :)
Menni kell, mert folytatnám a tegnapi napot, hátha az utolsó hétre már csak az ismétlés marad... az lenne az igazi...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése