Első állomásunkban elköszöntünk a lányom tanító nénijétól, kicsit beszélgettünk, majd apunál ebédeltünk és utána elmentünk úszni a mi drága Márta néninkkel. :) Kibéreltük a kis uszodát, ezért csak magunkban lehettünk. :) Márta néni... a mi szeretett Márta nénink Matyit úsztatta, a nagyok játszottak a medencében, nem kellett magukat fegyelmezni, mert csak mi voltunk. :)
Végre a nagyok kiereszthették a gőzt, versenyt úsztak, pancsoltak, iszonyatosan boldogok voltak. :) Márta néni megnézte Matyit és azt mondta, hogy ugyanolyan ügyes, mint azok a gyerekek, akik jártak hozzá végig. :) Megtanított a következő lépésekre, mit kell megtanítanom neki. :) Megvan a következő feladatunk. :) Márta néni egy csodálatos, szuperjó úszásoktató, nála jobbat elképzelni sem tudok. :) Ő nekünk az etalon. :)
Úszás után végre találkoztunk nagyival, nagypapival (férjem szülei), sógornőmmel és fiával. A gyerekek szája be nem állt, folyamatosan meséltek, a család meg örült, hogy végre kicsit együtt vagyunk. :) Matyi a kutyával volt elfoglalva, folyton ment utána, de a kutya már szeretett volna pihenni, egy idő után rámordult, figyelmeztette, hogy most már aztán elég legyen! Szegény Matykó annyira szerette volna a kutyát simogatni, olyan szomorú volt, hogy nem lehet...
Apa csikizését bezzeg élvezte. :)
Matyi is megpróbálta utánozni, de annak nem volt akkora sikere. :)
Matyival már nem lehetett bírni, elmentünk a közelben lévő játszótérre, ott egy kicsit működőképesebb volt, de nem volt hosszú életű, mert megtöltötte a pelenkáját, úgyhogy menni kellett alvázat takarítani. :) Mivel már mindenki nagyon fáradt volt, hazatereltük a csipet-csapatot és vacsora után kidőltek. :)
Menni kell, mert vár a család, mindenki ébren van. :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése