Tegnap volt apa születésnapja. Felköszöntöttük és reggeli után elmentünk vásárolni, hogy felkészülhessünk a fogadására. Mivel cukorbeteg, torta kilőve, más megoldásban gondolkodunk. Igen ám, de amikor kiszálltunk az autóból a parkolóban, annyira elkezdett fájni a lumbágóm, hogy nem mertem nekiindulni a három gyerekkel, vissza kellett mennünk. Volt pusmogás, hogy így meg úgy mégsem tudnánk megoldani? De nem mertem nekiindulni. Mire tettünk egy kört, elmúlt és mivel a bolt előtt találtunk parkolót, úgy döntöttem, hogy mégis bemehetünk. Most nem akartam kitenni magam Matyi rohangálásának, magamra kötöttem. Nem tetszett neki, de azért megbékélt vele, mert fáradt volt. Mindamellett a kezeit csápként használva amihez hozzáfért, azt megragadta. :) Igyekeztem őt nagyon távolt tartani a törékeny dolgoktól. :)

A gyerekek örvendezve mutatták, hogy találtak olyan csipeszt, amivel nem kell lehajolnom, hanem fel tudom szedni a földről a dolgokat. Hát jó, vegyünk. De egyből hármat vegyünk, mert ők mennyire segíteni szeretnének... Na igen... Csak ezt a segítő szándékot hazafelé úton valahol elvesztették, talán vissza kellene menni, megnézni, hol maradhatott. :)

Ebédeltünk, átjött a lányom barátnője és a nagyok játszottak. Én Matykóval küzdöttem és nagy nehezen pakoltam egy kicsit. Hol kiszökött, hol rendetlenkedett, hol ezt kért enni, ahol azt kért inni... Elvette a szemüvegtörlőmet, azzal akart törölgetni. Mivel nem igazán tartottam jó ötletnek, megpróbáltam rávenni, hogy adja vissza, de ezzel ő nem igazán értett egyet. Végül kiegyeztünk abban, hogy kap helyette másikat, akkor elengedte. :) Lehet ezzel a fiúcskával beszélni, csak megfelelően kell érvelni. Egyezkedni már ő is tud, ezt jól megtanulta a nagyoktól. :) Emlékszem, egyszer otthon a lányom nagyon alkudozott a boltban, hogy valamit vegyek meg neki, de én nagyon nem akartam. Minden érvet felsorolt nekem, a sorban két hölgy jókat nevetett az érvelésén. Mondtam nekik, hogy ezzel az ide-oda érvelgetéssel értem el, hogy ha rajzfilmet akarnak nézni, a nappalit és az étkezőt ki kell takarítaniuk. Hűledeztek nagyokat. :) Hát igen, néha nem baj az, ha a gyerek megtanul alkudozni, mert ezzel együtt meg lehet tanítani arra is, hogy neki is kell tennie valamit, ha valamit szeretne. :)

Banánevés ideje alatt két falat közben pakoltam, így próbáltam egy kis időt lopni a takarításhoz. Car - mondta Matykó és ráerősítő bólogatások közepette mutatott kifelé, hogy vezetni akar kint, az autóban. :)

A nagyok ajándékot készítettek apának filctollal, de nem figyeltek arra, hogy visszazárják a filctollat. Az egész takaró filctollas lett, úgyhogy a fiam egy kis ösztönzés után gyorsan levitte a takarót és már indítottuk is a mosást. Lányom szerint kijött belőle (ő tette át a szárítógépbe a kimosott takarót).

Ha nem volt elég dolgom, hát még jött egy fiatalember valamilyen alarm system-től. Mondtam, hogy ezt apa intézni, hagyja itt a telefonszámát. Most egy ideig nyugtunk lesz tőlük. Nem tudom, hogy a főbérlő kötött biztosítást a házra vagy nem, de ez nem az én dolgom. Mi otthon kötöttünk a mi házunkra.

Lánykám nagyon szeretne meggyet enni, hiányzik neki a meggy. Hétvégén meggyvadászatra megyünk. :)

Apa felhívott minket, elmesélte mi történt napközben. Ahogy sejtettem, ügyesen helytállt és igen jót tett a projektnek, hogy ő is jelen volt a mérésen. Miután beszélgettünk, a nagyoknak mesét olvasott. Matyi közben kibontott egy üveg ásványvizet és megnézte, hogy néz ki a tartalma az asztalon. Kísérletező kedvében volt... :) A nagyok felmentek fürdeni, vitték a telefont és az esti rutint néhány perc alatt lezavarva nyugalomban hallgatták a mesét, én Matyival lent maradtam és pakoltam még egy kicsit, majd csatlakoztunk a nagyokhoz, mielőtt elköszönnek apától.

Megyek, hátha nem ébrednek fel és lesz időm kicsit takarítani az étkezőben... :)

Szép napot kívánok nektek! :)