Míg lányom az ebédet főzte, én Matykót próbáltam épségben tartani. :) Ugye érthető, hogy az a sapka fontos kelléke volt a tegnapi napsütéses napnak? :)
Matykó tegnap csak egyszer nem úszta meg szárazan. :) Trambulinozás közben a lányom folyton kiabált, hogy Anyaaa, gyereeee! :) Egy kicsit meglocsoltuk a füvet és már ment is vissza. Kapott sok szép csillagot, mert ilyen ügyes volt. :) A többit azért nem csillagoztam, mert ez nem is téma, hogy le tudja húzni a nadrágját. Ez akkor lesz érdekes, amikor nagyon kell menni és annyira vissza fogja tudni tartani, hogy nem megy be a nadrágba akkor sem, ha ő húzza le. Most még ott tartunk, hogy szól, hogy Áná! Áná megy és futás, lehúzza a nacit és pisilünk. Ott még azért nem tartunk, hogy nagyon kell neki és ő maga húzza le a nadrágot. De akkor is siker ez, bárhogy is van. :) Meg kell mondanom, egyelőre a várakozásomat felülmúlta Matykó teljesítménye. :)
Amikor apa hazajött, a lányommal nekiestünk az étkezőnek, hogy "megteremtsük a feltételeket" az otthoni tanuláshoz. :)
Az államvizsga és a szakdolgozat alatt begyűjtött és még nem elpakolt maradványokat (meg a közben ráépült elemeket) tettük a helyére (vagy a szemétbe) a munkalapról, hogy végre ne legyen elől semmi, ami elvonja a figyelmet és ami miatt nincs hely a tanuláshoz. Kell a hely egy kísérlethez, vagy a szemléltetéshez, a megfelelő helyszín nagyon fontos a tanulásban.
Apa jött örömködve, hogy Juhhéj, Matykó pisilt. :) Nahát... :) Ez a Matykó már csak ilyen. :) Ügyes fiúcska. :) Míg Matykó apával kint volt a kertben, nagyfiam az ejtőernyőt dobálta. Most kicsit szelesebb idő volt, ajándék volt a szél. :)
Este felhívott a háromgyerekes barátnőm, hogy menjünk le a játszótérre, most sok magyar gyűlt össze. Hát jó... Menjünk... Elég sokáig voltunk ott, kilenc körül jöttünk haza. Azt azért tudni kell, hogy itt más az élet. Itt munkába 8 után mennek az emberek, általában 9-re, az iskola 9-kor kezdődik, este fél 11-kor még világos van, tehát itt az este 9 óra nagyjából olyan, mintha otthon este nyolc óra lenne. Későn fekszenek és későn kelnek. Ezzel együtt mi mindig megpróbálunk 9 környékén ágyba kerülni, de nyáron ez gyakran átcsúszik este 10 órára...
Visszatérve a játszótérre: Matykó már a játszótér látványától boldog volt. :) Nagyot sétáltak apával, majd visszajöttek, jót játszottak. A nagyfiam a férfiakkal focizott. Emberes foci lehetett, mert utána a felnőtt férfiak kezet nyújtottak neki és megköszönték neki is a focit. :) Őszintén szólva nem tudom elmondani, milyen boldogság volt, amikor kimentünk a játszótérre és hallottam, ahogy az apukák és a gyerekek foci közben magyarul szóltak (kiabáltak) egymásnak. Zene füleimnek... :) Hiába, a magyar beszéd mindig zene lesz számomra. :) Megbeszéltük, hogy ha összejönnek egy kis focira, szólnak nekünk is, hadd örüljön a fiam. :) Az én fiacskám... olyan boldog volt... a kis drágám... érdekes, hogy most nem volt vita, nem volt sértődés... nem tudom, hogy lehet, hogy velük jól tudott focizni... de valahogy itt minden rendben volt... vagy a vér nem válik vízzé? Nem tudom... Minden esetre a fiam boldog volt és ez a lényeg. :)
Megyek, hátha lesz egy kis időm még pakolni... van mit... mindig van mit... :)
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése