A reggelt azzal kezdtük, hogy a fiam lázasan lejött, ivott egy csomót - ha lázas, sokat iszik -, majd egy része azzal a lendülettel vissza is jött. Sajnos a láza estére sem múlt el... egész nap feküdt...

11-re jött Matyi tanácsadója, átbeszéltük, hogy mikor kezdi az óvodát, mit hogy fogunk megoldani. Nagyon sokat beszélgettünk, elmeséltem, hogy milyen nehezen indultak a kapcsolatok az itteni családokkal. Azt mondta, hogy adjunk időt magunknak. Végülis más választásunk nincs... de őszintén szólva már annyit kaptunk itt, hogy már nem is tudom, mennyire vagyok képes nyitni valaki felé... Azt javasolta, hogy maradjunk a közelben, mert most nagyon jó helyen lakunk, közel van a fejlesztő is, úgyhogy még ne mozduljunk innen semmiképp. Lehet, hogy igaza van... lehet, hogy ha meglesz az autóm, nem ezt fogom érezni... nem tudom...  de azt tudom, hogy ennél azért nagyobb elfogadást vártam... azt mondták, az írek nyitottak és kedvesek... tulajdonképpen elfogadók... végülis nagyon sok aranyos embert ismertünk meg... de sajnos sok olyat is, aki elutasító volt velünk... Mindegy, azt hiszem, hogy fel kell állnom, megrázni magam, lesöpörni magamról és továbblépni... nincs idő azzal foglalkozni, ami nem visz előre...

Miután lányom hazajött, apa visszament dolgozni. Lánykám kiment játszani a többiekkel, de nem volt hosszú életű a dolog, újra beverte a térdét... Megbeszéltük, hogy akkor inkább csak üljünk, megnéztük az Oz, a csodák csodáját. Találtam egy felvételt, jó minőségben angolul. :) https://gostream.movie/film/1260-the-wizard-of-oz.html

Film után alvás volt... ki vagyok merülve...

Menni kell, mert várnak az államvizsga tételek...

Szép napot mindenkinek! :)