Délelőtt kiírtam az otthoni anyukás facebook csoportomba, hogy segítséget szeretnék kérni a szakdolgozatom leadásában és nyomtatásában. 10 perc alatt négyen jelentkeztek. Igen, ez az én anyukás csoportom! :) Büszke vagyok rájuk! :) Az én anyukáim (és apukáim, mert az egyik jelentkező egy apuka volt) ilyen csodaklassz emberek! :)
Matykó rendesen összefirkálta a falat, míg én a konyhában megpróbáltam pakolni (meg magát is, tiszta szövegkiemelő volt az arca). Szerencsére kijött és mutatta, hogy néz ki, ezért bementem megnézni, hogy mit alkotott bent, így le tudtam mosni. Sajnos nem jártam ugyanilyen szerencsével a régi alkotással... ott volt mellette egy másik... De ez a falrész már tiszta... a másikra majd kitalálok valamit... hogy mit, azt még nem tudom...
Mivel nem volt itthon olyan alapanyag, ami a gyerekek fogára való, gondoltam, hogy újítok: készítettem egy kis céklás rizst: pároltam vajat, rátettem apróra kockázott céklát, főtt rizst és egy kis maradék husit, ezt összekevertem melegítés közben, isteni lett. Tejföllel is nagyon finom, szerintem egy kis sajttal még finomabb. Természetesen a gyerekek nem ették meg, de én nagyon szerettem. Matyinak legalább három féle ételt adtam, mindet elutasította, de végül az úszás hallatára nagy nehezen belement, hogy megegye az egyiket.
Tegnap volt az utolsó alkalom az úszásban. Végre a fejlesztő nem nézett ránk kerek szemekkel, úszhattunk békében, csak mosolygott Matyira. :) Matyi kicsit felbosszantott, mert az egyik kislánynak odacsapott (nem nagyot, csak odalegyintett), de a kislány megijedt tőle. Mondtam neki, hogy ilyet nem szabad. Alig várom, hogy legyen autóm és végre újra hozzászoktassam a gyerekek társaságához, mert a házban nem fogja megszokni, hogy kell viselkedni a gyerekekkel... Már csak egy-két hét... remélem, végre meglesz... Szegény mutatta, hogy bocsánat, meg sajnálta, utána simogatta a kislányt, de mondtam neki, hogy ilyet meg ne lássak többet... Muszáj gyerekek közt lennie, hiányzik neki a gyerektársaság.
Mire hazaértünk, a nagyok már megcsinálták a házi feladatot, lányom az osztálytársával. Utána egyből ki akartak menni játszani, ezen jól összekaptunk, mert mondtam, hogy most értem haza, szeretnék összesöpörni, odatenni egy vacsorára valót, nem fogom őket kiengedni felügyelet nélkül. Ráadásul azért sem, mert kikiabáltak az emeletről a többieknek, ezt nem szeretem. Tessék viselkedni, ilyet nem csinálunk... Végül amikor kiment a barátnője, a lányomnak mondtam, hogy menjen, de azt mondta, hogy inkább nem, majd együtt. Látta szegény, hogy egy kézzel söprögetek, a másik kezemben Matykó, mert vagy rámolt vagy ölben akart lenni.
Nagyon örülök, hogy a lányom megértette a nehéz helyzetet, mert csak 10 percre volt szükségem, de az a 10 perc nagyon sokat ért nekem. Gyorsan odatettem a csirkecombot és kimentünk játszani. A fiam végre játszhatott a fiúkkal (persze az egyik osztálytársa szokás szerint folyton magánál tartotta a labdát, a fiam és a másik osztálytársa meg vártak..., ezért utálom, ha együtt játszanak, mert mindig ezt csinálja. Mindegy, ez van, szegény fiam kénytelen megtanulni, hogy van, amikor várni kell).
A lányok viszont meglepetésemre nagyon jót játszottak. A nagylányom végre megértette, hogy kisebbekkel is játszani kell. Nem tudom, írtam-e, de egyik nap beszélgettünk erről, mondtam neki, hogy nem szabad magát csak a vele egykorú gyerekekre korlátoznia, hiszen itt van egy csomó nagyon kedves kislány, mire ő azt mondta: Tudod, a nagyi azt mondta, hogy ha kamasz leszek, ne játsszak csak a velem egykorú lányokkal, mert akkor amikor én dilis leszek, ők nem lesznek azok és nem fogunk sokat veszekedni. :) Bizony, a nagyinak igaza van. :) Hála Istennek és nagyinak, végre már megértette, hogy másokkal is játszani kell. :)
Lányom ráadott Matyira egy láthatósági mellényt, hatalmas volt, rákötöttük, térdéig ért. :) Nagyon édes volt, beindult és ment és ment... Annyira élvezte a gyerektársaságot, hogy azt el nem tudom mondani. :) Isteni áldás volt a tegnapi gyereksereg. :) Most erre a fejlesztésre van szüksége Matykónak. Elvegyült a gyerekek között, játszott, mindenkivel barátkozott... :) Néha azért az égiek segítsége kell ahhoz, hogy az ember meg tudja valósítani a fejlesztési terveit. :) Pedig tegnap épp esős nap volt, de délután nem esett, így mehetett a játék. :) Apa befejezte a vacsorát, főzött rizst, így a gyerekek tudtak mit enni. :)
Már mindenki bement, csak a két másik szomszéd kislány maradt kint (egyik sem osztálytársa, mind a ketten fiatalabbak), ők játszottak egy kicsit, majd a lányom kérte, hogy hadd menjen velük sétálni. Anyukájuk elindult a közelbe sétálni, mivel a lányom is menni akart, hát sétáltunk egyet. Annyira, de annyira jólesett ez a séta és ez a beszélgetés... Ez az anyuka nagyon-nagyon pozitív, élmény vele beszélgetni, de eddig nem igazán ért rá, mert a két lány mellett van egy 10 hónapos ikerpárjuk is. Négy lány... Nem semmi menet lesz. :)
Matyi annak ellenére, hogy előtte majdnem elaludt az ölemben, úgy tepert, mintha felhúzták volna. :) Ment és ment... :) Csak irányba kellett tenni. :)
Mire hazaértünk, Apa készített nekem paradicsomsalátát. A drágám... imádom a paradicsomsalátát. :) Annyira örültem neki. :)
Hosszú napunk volt, de nagyon élményteli. :)
Szakdolgozat... jaj már csak néhány nap...
Szép napot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése