Apa, kötögetés és Matykó eszik :)

Elfelejtettem elmesélni, hogy beszéltem Matykó óvodájának a vezetőjével, aki boldogan újságolta, hogy megvan Matyi asszisztense. :) Állítólag egy nagyon kedves hölgy. :) Mivel nem tud 9-én kezdeni, abban maradtunk, hogy majd jelez, hogy mikor menjünk először, így legalább nyertem még néhány napot. :) Kicsit nehéz elengedni ezt a kis legénykét... Beszélgetés végén elkértem az e-mail címét, arra gondoltam, hogy készítenék néhány videót Matykó jeleiről, mert bár járnak tanfolyamra, tanulják az ír jeleket, de azzal nem sokra fognak menni... Matyi a makatont jeleli, úgyhogy segítség lehet, ha értik, mit akar kifejezni... Ő is jó ötletnek tartotta, remélem, hasznukra lesz...

Apáról nem írtam soha... A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy sokan azt gondolják, hogy apán hatalmas teher van és egyedül visz mindent. Tulajdonképpen ez valamilyen szinten így van, de valami nem jön le a blogomból, holott ez szerintem fontos lehet azoknak az apáknak, akik esetleg úgy döntenek, hogy itt kezdenek új életet. A férjem otthon is egy megbecsült munkaerő volt, mert egy jó fejlesztőmérnök. "Jósága" alatt értendő, hogy elolvassa a kisbetűs részeket, utánajár mindennek, ismeri a terméket, amit fejleszt, ha gond van, megpróbálja megtalálni a megoldást, nem passzolja le a problémákat, hanem megoldja. Rugalmasságának és természetének köszönhetően jól tud együttműködni, emberi és együttérző. Ezek a tulajdonságok nélkülözhetetlenek egy fejlesztőmérnöknél. A felelősségvállalás és az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a mi dolgunk a saját munkánkban, szerintem nagyon fontos dolog. Apa szereti ezt a munkát. Itt fél év alatt átlátták a kollégái, hogy tőle érdemes kérdezni, ezért időnként a projektmenedzserek is vele beszélnek meg dolgokat. Bevonják őt a vevővel való tárgyalásba, mert ő tud releváns szakmai információkkal szolgálni, ezért jóval leegyszerűsödött a projektmenedzserek élete, mióta a férjem ott van. :) Mesélte, hogy egyik nap írt az egyik projektmenedzser, hogy lépjen már be a konferenciabeszélgetésbe. :) Hát igen, szakmai támogatás mellett könnyebb egy projektvezetőnek tárgyalni... Szerintem ez így van rendben, a vevőnek jobb, ha nem kap hamis ígéretet, mert szakmai oldalról működőképes megoldásokat kínálnak, a projektvezető pedig biztonsággal tárgyal. Őszintén szólva én azt gondolom, hogy ennek mindenhol így kellene működni. Bár ahhoz kellenek olyan mérnökök, akik tárgyalóképesek, olyan vezetők, akik nem nyomják le a szakember torkán azt, ami kivitelezhetetlen... egyszóval sokoldalú a kérdés, de úgy néz ki, hogy a férjem nagyon megtalálta a helyét. :) Nagyon jól érzi magát, már barátságokat kötött, egyre többen nyitnak felé. Mesélte, hogy van egy kollégája, aki szintén fél éve van ott és amikor rájött, hogy a férjem is akkor jött, csodálkozva nézett rá: Azt hittem, te már régebb óta ott vagy, hogy így leteremtetted a szoftvereseket. :) Mondta a férjem, hogy nem arról van szó, hanem arról, hogy azt ő már lemérte, amire azt mondták, hogy működőképes és látta, hogy nem az. Készített a mérésről felvételt is, tehát van bizonyítéka, úgyhogy nem szeretné, ha bemagyaráznák neki azt, ami nem igaz. A kollégája elégedetten mosolygott... :)

A kollégáiról... hát igen... a kollégái közt van mindenféle ember, nagyon vegyes társaság. :) Van egy magyar kollégája, aki örül, hogy végre magyarul is tud beszélni, vele ritkábban tud érintkezni, de ha sikerül, akkor szoktak beszélgetni. :) A közvetlen kollégái miután látták, hogy a férjem milyen alapos munkát végez, nagyon hamar befogadták és kiállnak mellette, mindig megfontolják, amit mond és nagyon értékelik, ha a férjem rávilágít egy problémára. A távolabbi kollégák eléggé elzárkóztak az elején, de már egyre inkább nyit mindenki felé, mert látják a lehetőséget, hogy van kitől kérdezni, ha elakadnak. :) Azt mondja, hogy mióta itt van, azóta elkezdett áramlani az információ, előtte eléggé maguknak dolgoztak az emberek. De ha mindenki csak egy kis szigetet képvisel egy projektben és nincs team-munka, akkor sajnos nem lehet annyira jót alkotni, mint akkor, ha összedolgoznak. Őszintén szólva, ezt én mondogattam mindig a férjemnek, hogy ne egyedül dolgozzon, hanem dolgozzanak össze. :) Amikor látom, hogy van egy sikeres projekt és ő is örül neki, akkor jókat szoktam mosolyogni, mert eszembe jut az az ember, aki akkor, amikor tanított, elvárt a kollégáktól dolgokat és viszont... majd ahogy az évek teltek, egyre inkább átvette tőlem ezt a "dolgozzunk össze" felfogást. :) Szerencsés vagyok, hogy ilyen ügyes férjem van. :) Véleményem szerint nem az az okos ember, aki kitalál mindent, hanem az, aki a jó megoldásokat képes magáévá tenni. :) Így alakult hát, hogy a férjemet mindenhol szerették, Istennek és jó természetének hála. :)

Visszatérve a tegnapi napra: tegnap húslevest főztem, mert azt gondoltam, hogy a lányomnak jól jönne egy kis leves. A lányom sajnos nem ette meg, de Matyi iszonyatos mennyiséget falt be belőle. :) Először apa próbálta etetni, de mivel forró volt és Matykónak sürgős volt, nem ért rá fújni, hát csapkodott veszett mód és vigasztalhatatlanul sírt. Mivel láttam, hogy nem megy, átvettem az etetést, kiszedtem egy kis edénykébe egy keveset, megkevertem és Csiribú-csiribá, Ábrákádábrá után megfújtuk, varázsfújás - és már ette is. :) Ahogy fogytán volt, már mutatta a még jelet és mondta, hogy mé-mé-mé. :) Kis babám. :) De imádom... :) Hogy fogom bírni nélküle három órákat? :) Azon gondolkodtam, hogy vajon szegény asszisztens hogy fogja Matykót megetetni ezek után? Matyit etetni... anya marketinggel sikerült eddig... :)

A lányommal kötésmintákat néztünk, kitalálta, hogy szeretne valamit kötni. De mit? Jó kérdés... próbálgattuk, találgattuk, aztán a végén abban maradtunk, hogy köt egy uzsonnás táskát. :) Hát legyen. :) Majd még szétnézek, mert amiket találtam, nem voltak tökéletesek... 

De elszaladt az idő... várnak az államvizsga tételek. :)

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! :)